2021. november 27., szombat

Mátrai Szilvia: Aki betölti a hiányt

    Megjelenésének az éve: 2021
Oldalszám: 272
Kiadó neve: Álomgyár, Budapest


Fülszöveg:

Vajon elég a nőnek a férfi és a férfinek a nő, hogy csillapítsák egymás lelkének sóvárgó éhségét? 
Kollár Nelli bántalmazással teli gyermekkorát hátrahagyva sikeres pszichoterapeutaként dolgozik, nyugodt mindennapjai kutyája társaságában telnek, mígnem egyszer csak találkozik Tomival, aki miatt szédítő fordulatot vesz az élete.
Liptai Julcsi érzelmileg nélkülöző kislányból befolyásos nagyvállalati vezetővé küzdi fel magát, de negyvenes évei elején egyre erősödik benne a félelem, hogy már nem talál társat, és gyermeke sem lesz. Ekkor találkozik Szaszával, a tökéletes férj- és apajelölttel, aki ráadásul őrjítően vonzó. 
Nyíri Kriszti, egykori biológus-kutató sorsa úgy alakul, hogy vidéki gazdálkodó életet kénytelen élni férjével és négy gyermekével. Esze ágában sincs házasságtörő viszonyba kezdeni, de amikor véletlenül Csabába botlik, ellenállhatatlan erővel zuhan bele a sok-sok év szeretettelen házasság okozta űrbe. Zuhanásából csak Csaba karja mentheti meg. Mindhárom nő megéli a teljesség illúzióját egészen addig, míg Nelli kutyája ki nem szagol valami érdekeset.
Mátrai Szilvia első regénye lélektani korrajz a kiteljesedés kereséséről. Nelli, Julcsi és Kriszti sorsának különös összefonódásán keresztül jelenik meg a ma emberének egyik legnagyobb dilemmája: képesek vagyunk-e belátni, hogy hiábavaló a külső ingereket hajszolni, amikor valójában belső hiányosságaink miatt szenvedünk.

   Egy szép vasárnapi napon Barbi - a Kitablar bloggere - és jómagam betévedtünk az Árkádban a Libribe. Na, jó, bevallom, szándékos volt. Be akartam szerezni jó néhány könyvet, így miután megebédeltünk és kávéztunk az Ikeában, összeszedtük a cuccainkat és nekivágtunk az útnak. Először megálltunk Barbi megrendelt könyvéért, majd felmentünk a nagyobb üzlethelyiségükbe. 
Nagy volt a kísértés és elég nehezen tudtam megállni. Végül összesen négy könyvvel távoztam, amik között ott lapult Mátrai Szilvia kötete is. Mikor megláttam a többi könyv mellett, kicsit meglepődtem. Szeretem az Álomgyár könyveit, de erről még nem hallottam, így  kíváncsian olvastam el a fülszöveget és az ajánlásokat. Rögtön megakadtak a szemeim a lélektani szón, így nem hezitáltam többet. Ugyanis nagyon szeretek ebben a témában olvasni.


     Érdekesen kezdődött a kötet. Nem tudtam eldönteni, hogy a múltban vagy a jövőben játszódik a fejezet. Azonban ahogy következet a következő rész, úgy kezdtem megérteni az egészet. 
Maga a történet három nő életét karolta fel: Julcsi, Nelli és Kriszti mindennapjaiba kalauzolta el az olvasót az írónő. Julcsi egy nagy vállalatnál dolgozott vezetőként. Látszólag minden rendben volt vele, de ahogy jobban megismerte őt az olvasó, úgy derültek ki dolgok a lányról. Túlságosan ragaszkodott egy férfihoz, aki kihasználta őt. Érezte, tudta, hogy ez helytelen, mégis tovább folytatta, mert elmondhatatlanul szerette Árpit. S miután kapcsolatuk véget ért  úgy viselkedett, mint egy örömlány, aki nem kért pénzt a szolgáltatásai után.
Kriszti Julcsi teljes ellentétje volt. Feleségként és családanyaként éldegélt egy aprócska faluban. Gyerekeket nevelt, a ház körüli munkát végezte, illetve a saját gazdaságukba segített férjének, Petinek. Kívülről nézve mindene meg volt, azonban úgy érezte, hiányzik valami az életéből.
Nelli pszichoterapeutaként tevékenykedett. Sikeres és elismert volt a szakmájában, kívülről határozott és éles látású szereplőnek tűnt. Viszont belülről csupán egy összetört nő volt, aki sok mindenen ment keresztül. Bántalmazták, elhagyták, árvaházban élt, s egy olyan személyt veszített el, aki egykor támogatta, szerette őt. Így nem is csoda, hogy zárkózott természetű volt, akinek egyetlen hű barátja akadt, a kutyája, Bőrönd.

Bevallom, a három nő közül nekem Nelli volt a legszimpatikusabb. Nemcsak azért, mert élettörténetét jobban ismertem, mint a többiekét. Sokkal inkább azért, mivel ő reálisabban látta a világot. Lehet, hogy ez a szakmájához köthető, de szerintem sokkal mélyebbről eredendő. Hiszen az írónő csak az ő múltjára tért ki részletesebben. Így olvashattam miként élete meg a rohamait, a beszélgetéseket a pszichoterapeutájával, valamint Martinnal való kapcsolatát. Ezek a részek tetszettek leginkább. Ugyanis nemcsak a fiúra tért ki, hanem annak anyára is. Aki lehet, hogy eleinte hidegnek tűnt a lánnyal szemben, viszont a közös fejezet végén látni lehetett, törődött Nellivel. Igazán sajnáltam, ahogy befejeződött a történetük és csak remélni tudom, egyszer újra találkoznak.
Nellihez fűződő pozitív élményeimhez az is hozzájárult, hogy annyira nem vakult meg a szerelemtől. Sőt, úgy éreztem, hogy kicsit távolságtartó a hirtelen felbukkanó Tomival. Aki őszintén, egyáltalán nem volt szimpatikus, ugyanis tudtam, kit tisztelhetek a személyében. És kicsit későn Nelli is rájött az igazságra. 

Krisztit eleinte kedveltem, mert kedvesnek és szerethető karakternek hittem. Azonban, ahogy zajlottak az események, úgy kezdtem őt ellenszenvesnek gondolni. Egy részből megértettem tetteit, viszont nem tudtam elfogadni, amit Petivel tett. Hiszen megcsalta a férjét és alig volt lelkiismeretfurdalása. Inkább tűnt minden egyes alkalommal egy izgatott, szerelmes tininek, mint egy házas asszonynak. Gyűlöltem azokat a részeket, amikor Csabával volt. Olyankor teljesen kifordult önmagából. Megvetettem őt ezért. Ugyanakkor egy-két pillanatban együtt is éreztem vele. Egy teljesen más életet képzelt el magának biológus kutatóként. Azt hitte, hogy a megszerzett tudással, majd segítheti férjét, de tévedett és emiatt teljesen elhanyagolta magát, önsajnálatba kezdett. Ebből a gödörből rángatta ki a megbízás. S bár ez részben Csabának köszönhető, de erőt vett magán és végül elkezdett saját külsejével is törődni. 
Julcsi volt a legkevésbé szimpatikus. Ő testesítette meg számomra azt az emberfajtát, aki annyira a rózsaszín ködben él, hogy szinte alig tud másra gondolni, mint élete szerelmére. Igaz, az ő háttere is tele volt problémákkal, de annyira nem tudtam vele azonosulni. Többször „láttam” őt sírni és Szasza után epekedni, mint a saját munkájával foglalkozni. 

Akikről szánt szándékkal nem beszéltem, azok nem mások, mint Szasza, Csaba és Tomi. 
Hogy miért titok az ő kilétük? Nos,  akik kíváncsiak rájuk, azoknak a kezükbe kell venni a könyvet, hogy kiderítsék. Ugyanis az ő személyiségük kicsit bonyolult. Ugyanis szerintem főként nem is a három nőről szól az Aki betölti a hiányt című regény, hanem róluk. Hiszen már a legelejétől lehet tudni, hogy valamit titkolnak. És ez egy elég nagy volumenű rejtély, amibe Julcsi, Kriszti és Nelli öntudatlanul is belekeveredett. 



      Mátrai Szilvia kitett magáért. Már maga a fülszöveg is figyelemfelkeltő volt, de leginkább a kötet, a történet az, ami valójában kitért az emberben lezajló dilemmára és elgondolkodtat mindenkit. Valójában olyanok vagyunk, mint ez a három nő? Hagyjuk, hogy a kintről érkező ingerek hatással legyenek belső lelki világunkra? Szerintem igen, hiszen adunk a kinti világ véleményére. Sőt, sokan sajnos arra törekednek, hogy pozitív hatással legyenek a külvilágra, mintsem azzal, hogy saját érzelmeikkel foglalkozzanak. Természetesen vannak kivételek, akik tényleg nem törődnek a külsőségekkel és szabadon, minden társadalmi kritikát elengedve a fülük mellett, élik az önmaguknak felépített életet.
     A fél csillag levonás inkább arról szól, hogy szájba rágós a történet, néhol pedig ide-oda csapong az írónő. Eleinte ez egy picit rontott az olvasás élményén, de pár fejezet után hozzá lehetett szokni. De szerintem minden író,  írónő beleesik ebbe a hibába első regényekor, így nem gondolom azt, hogy ez nem fog változni az idő folyamán. Ugyanis Kriszti, Nelli és Julcsi történetének véleményem szerint nincs vége. Vagyis, én úgy érzem ezekből a sorokból, hogy Mátrai Szilvia még szán nekik egy kis szerepet:

Kriszti szeme először Julcsiéba fúródik, majd Nelli tekintetében merül el. Bár akkor még nem tudnak róla, szinte eggyé válnak ebben a csak számukra ismert, életre szóló kötelékben.” 


Csillagok száma:



Kedvenc idézetek:

– Ész nélkül rohanok egy férfi karjába, akitől azt várom, hogy magyarázza meg hazugságát, és alig várom, hogy elhihessem, sőt szinte könyörgök a sorsnak, hogy hihető dolgot hazudjon. Mert akkor behunyhatom a szemem, és minden mehet tovább, ahogy eddig.” 

Talán soha nem volt még a csend ennyire természetes három fiatal nő között. Beszéddel már nem lehetne többet elmondani.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése