2021. október 23., szombat

Rachel Bateman: Someone Else's Summer – Valaki más nyara

  A könyv eredeti címe: Someone Else's Summer
Eredeti megjelenésének az éve: 2017
Oldalszám: 320
Magyarországi megjelenés ideje: 2021
Kiadó neve és helye: Könyvmolyképző, Szeged


Fülszöveg:

Anna mindig is bálványozta a nővérét, Stormot, így miután a lány egy tragikus autóbalesetben meghal a középiskolai ballagása éjszakáján, a család összeomlik, Anna pedig teljesen elveszettnek érzi magát. Aztán a lány megtalálja Storm nyári bakancslistáját, és úgy dönt, azzal tiszteleg a nővére emléke előtt, hogy ez lesz élete legjobb nyara – melynek részeként hatalmas autós körutazásra indul az álmoskás iowai városból az óceánpartra.
Anna mindent ki szeretne pipálni Storm listájáról a nővére legjobb barátjával, Cameronnal – a szomszéd sráccal –, aki talán tudta, hogy Storm álomnyara végül majd ahhoz vezet, hogy Anna megismerje önmagát.
Tarts vele az útján! 
Az utadon…




   Nincs annál rosszabb, mikor elveszítjük egy szerettünket. Főleg, amikor az az illető hirtelen, minden előzmény nélkül távozik az élők sorából. Ez bekövetkezhet egy váratlan szívroham, egy agyvérzés vagy egy autóbaleset következtében is. Nehéz feldolgozni az ilyen eseményeket és a gyász akár évekig is elhúzódhat. 
 Rachel Bateman pont egy ilyen cselekménnyel kezdte el a történetet. Anna egy tragikus autóbalesetben elvesztette szeretett nővérét. Kiskora óta bálványozta Stormot, mindenhova követte őt és nővérének legjobb barátját, Cameront. Azonban, ahogy az idő telt, Anna rájött, hogy szüksége van saját barátokra. Így amikor egy szurkolólány odaállt elé és felajánlott neki egy lehetőséget, tétovázva bár, de megtette a hatalmas lépést. S ettől kezdve egyre távolodott Stormtól és Camerontól. 


   Sokat gondolkoztam, mit is írhatnék Annáról. Először semleges karakter volt a számomra. Egy kishúg, aki nem tudta, hogyan kezelje a gyászt. Mindig is rajongott a nővéréért, de sohasem védte meg, amikor a barátai gúnyolódtak furcsa öltözködésén vagy viselkedése miatt. Csendben tűrt, lehajtott fejjel. Azonban Storm váratlan halála valamit elindított benne. Rájött, mennyire is felszínesek a szurkoló csapatnak tagjai. Hiába voltak ott a temetésen, hogy támogassák a lányt, egyik sem tudta, milyen is volt Anna nővére. Csupán egyetlen egy személy akadt a gyászolók között, aki megérthette a lány fájdalmát a családján kívül. Ő nem volt más, mint Storm legjobb barátja, Cameron. 
A két fiatal gyerekkorukban közel álltak egymáshoz, ám Annanak köszönhetően, eltávolodtak egymástól. Azonban Storm halála ismét közelebb hozta őket. Igaz, a temetés után a kapcsoltuk kissé nehézkesen kezdődött, ám egy véletlenül megtalált bakancslista mindent megváltoztatott. Ugyanis Anna rálelt nővérének utolsó listájára, ami azokat a dolgokat tartalmazta, amit Storm megszeretett volna tenni. Így hát a lány úgy döntött belevág, s ebbe a terve Cameront is belevonta. 
Anna és Cameron az útjuk során mindent átéltek és olyan helyeken jártak, ahol eddig nem fordultak meg. A megállóik során rengeteg pontot kipipáltak Storm listáján, ami egy polaroid fényképezőgéppel meg is örökítettek. Ezek az élmények egyaránt voltak viccesek és eseménydúsak is. Mégsem ez volt a fő mondani valója az írónőnek szerintem. 

   A két főszereplő mellett Rachel Bateman más karaktereknek is kisebb-nagyobb szerepet adott. Mint például Anna által oly' sokszor emlegetett Morgan néninek, aki a lány édesanyjának a húga. Nagyon szerettem őt, mert mindig ott volt a lány mellett. Nem is nagynéni szerepét töltötte be Anna számára, hanem inkább egy barát, egy olyan személy, akinek bármit elmondhatott. Morgan sohasem utasította el a lányt. Meghallgatta és elmondta a véleményét, tanácsát Annának, ha úgy látta, hogy szüksége van rá. Ezek mellett az utazás során olykor anyagilag is segítette Annáékat, mikor szállások után nézett nekik.
A másik kedvelt karakter a számomra Piper volt, aki Anna legjobb barátnőjeként ismertem meg. Pörgős, folyamatosan jókedvű lány volt, aki ugyanakkor törődött Annával. Igaz, nem mindig értette meg őt, sőt párszor idegesítően viselkedett. Azonban mindig visszatalált a legjobb barátnőjéhez, akivel néha komolyabban összezördültek vagy eltitkoltak egymás elől pár dolgot. Viszont sohasem adta jelét annak, hogy bármikor el akarná őt veszíteni.
Jovani - a harmadik kedvencem - is ilyen szereplő volt a könyvben. Bár eleinte Anna életében sokkal komolyabb szerepet töltött be. Ám mikor szakítottak egymással, ott maradt a lány mellett. Történhetett bármi, Annának egyetlen üzenetére vagy hívására azonnal válaszolt és elindult, hogy segítsen a lánynak. 


   Egy közeli szerettünk elvesztésének a feldolgozása nagyon nehéz. Főleg, mikor a mindennapunkat beszínezte az illető. A jelenlétének a hiánya sokszor fájdalmas. Ezzel az ürességgel küzdött Anna is. Ezért kezdett bele testvérének utolsó listájába, illetve egy részből saját maga miatt is. Ugyanis a lány az utazás miatt sok mindenre rájött. Szíve mélyén tudta, hogy nővére valamit eltitkolt előle. Próbálta elnyomni az érzést magában, ám nem akart elmúlni. Ez egyre csak erősödött, de leginkább akkor, amikor a lista vége felé jártak. Ugyanakkor a lány kezdett ráébredni, kikben bízhat igazán, valamint a könyv végére megtalálta azt a régen elveszett kislány énjét is, akit egykor maga mögött hagyott.
   Számomra érdekes volt, hogy miközben Anna próbálta feldolgozni Storm elveszítését, más gondolatok is elkezdtek motoszkálni a fejében. Ezek pedig nem más körül forogtak, mint Cameron körül. A nyurga, szemüveges fiú jelenléte kissé felforgatta a lány életét és érzelmeit. Valóságos érzelmi hullámvasúton ment keresztül Anna.
És ha már Cameront megemlítettem. Az elején nem nagyon írtam róla, mivel hiába kedveltem a karakterét, egyáltalán nem tudtam hova tenni. Ugyanis nem volt az a tipikus rossz fiú, azonban a stréberek közé sem tudtam sorolni. Inkább a csendes szomszédfiú szerepét töltötte be, akinek - úgy mond - küldetése volt a történet során: Storm titkának a megőrzése és Anna átsegítése a gyászon. 
Azonban neki is meg kellett küzdeni a saját démonjaival. Bár az írónő nem fejtette ki elégé, és szerintem annyira nem is adta át az eseményeken keresztül, de Cameront nagyon is mardosta belülről a kétségbeesés és a bűntudat.

   Maga a történet - mint már említettem - szórakoztató volt. Igaz, voltak olyan részek is, amikor felfele kellett pislognom. Főleg a legelején, amikor Anna a nővére iránti érzéseiről, emlékeiről beszélt. S bár ő csak egy kitalált szereplő, mégis együtt tudtam vele érezni. Bár én hála Istennek nem vesztettem el a nővéremet, de pontosan értettem Stromhoz való ragaszkodását. Hiszen én is ilyen voltam, sőt a mai napig nagy szerepet tölt be a testvérem az életemben.
Tetszett, hogy útjuk sohasem volt unalmas és ellaposodott. Az írónő nem hagyta, hogy kisebb események nélkül haladjanak, mindig történt valami velük. Illetve az is megfogott a történetben, hogy nem eresztette el Stormot. A sorok között ugyanis mindig meg lehetett lelni a lányt, s ezt sem Annával, sem Cameronnal, sem pedig az olvasóval nem feledtette el.

   Bevallom, csak nagyon ritkán szoktam nézni a borítót. Inkább mindig a fülszöveg alapján döntök. Viszont a Valaki más nyara ennek az ellentétje, ugyanis a legelső, ami megfogott benne pont a borítója volt. Amikor a lányra néztem, a szabadság és a boldogság jutott róla eszembe. De mikor elolvastam a fülszöveget, teljesen más képet láttam magam előtt. Leginkább ez a kettőség érzése ragadott meg a legjobban, mivel a történet is egész végig ezen a vonalon futott.

Csillagok száma:



Kedvenc idézetek:

„[…] A világ végéig fent tudnék maradni itt, távol a való élet bánatától és szívfájdalmától.”

Ez egy nyár, egy élet és egy halál története.”

„Egy sirály repül mellénk. A napfény megcsillan a tollain. Halvány szivárványt jelenít meg a fehérség tengerében. Tartja velünk a lépést, gurgulázó hangon sír, pont annyira hangosan, hogy halljam az énekét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése