2021. szeptember 26., vasárnap

Vi Keeland – Penelope Ward: Nagyképű öltönyös

    A könyv eredeti címe: Stuck-Up Suit
Eredeti megjelenésének az éve: 2016
Oldalszám: 360
Magyarországi megjelenés ideje: 2018
Kiadó neve és helye: Könyvmolyképző, Szeged



Fülszöveg:

Az ellentétek meddig vonzzák egymást? 
A szokásos reggelnek indult a vonaton. 
De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira. Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot. 
Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek? 
Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten. 
Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek. 
És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről. 
Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni. Mert minden jó véget ér, igaz egyszer? 
Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik.

   Számos embernek nem ismeretlen Vi Keeland és Penelope Ward neve. Mind a kettő írónő külön-külön is remekel a könyveikkel, de együtt is nagyszerűen működnek. 
Mindkét írónő egyenként is szeretem, hiszen könyveik kiszakítanak a monoton hétköznapokból. Igazság szerint a történeteiket inkább kikapcsolódás céljából olvasom, mert tudom, felvidítanak.


    A két írónő kissé szokatlan kinézetű karakter szemszögével indított. Soraya Venedetta nem egyszerű nő volt és nem is mondható hétköznapi teremtésnek. Nyíltan elmondta mindenkinek a véleményét, nem rejtegette a véka alatt. Ha kellett keményen szembe szállt az emberekkel, még egy mogorva, orrát fenn hordó, öltönyös férfival is, akinek az arroganciája a mennyezetet súrolta. Ugyanakkor számára sokat jelentettek a barátok és a család. Mivel édesanyja egyedül nevelte Sorayát és a húgát, ezért ott volt a bizonytalansága is az ellenkező nemmel szemben. A lány apja ugyanis nem volt egy minta példa. A saját lányai helyett egy másik nő gyermekeit nevelte és szerette. Soha sem nézett hátra a volt családjára, nem kereste velük a kapcsolatot. Nem törődött azzal, hogy a lányainak talán szükségük van rá. Egyszerűen kilépett az életükből. Ez volt Sorayanál a kiinduló pont. Illetve, hogy rendszerint olyan férfiakkal hozta össze a sors, akik unalmasak, kellemetlen természetűek vagy túl laza típusúak voltak. 

Ezekkel szemben Graham Morgan nem volt kispályás. A mogorva, ugyanakkor sikereket halmozó úri ember élete már kevésbé volt szerencsés. Fiatal korában elvesztette édesanyját. Bár egy szerető, de mindent megmondogató nagymama nevelte tovább, mégis, az anyai szeretet hiányzott az életéből. Ezek után egy olyan kapcsolatba menekült, amiről azt képzelte, örökké fog tartani. Ám ez az elképzelése csúfos véget ért. Két olyan ember árulta el őt végül, akik nagyon sokat jelentettek neki. Így nem is csodálkoztam, amiért elmenekült az érzések elől és egy basáskodó, mindenkit magától elrettentő személlyé változott. Ezentúl senki sem mert ellent mondani neki, kivéve egy ismeretlen nő, aki emiatt felkeltette a figyelmét. Illetve azok a képek, amiket az elveszettnek hitt telefonján hagyott. S innentől Graham mindennapjai kezdtek izgalmassá válni. 

A történet folyamán azonban nemcsak ő kettejükre és a kapcsolatukra helyezték a hangsúlyt az író páros. A történet során sokszor felbukkant Tig és Delia neve is, akik Soraya legjobb barátai voltak. Tig, a tetováló művész olyan volt számára, mint egy gondoskodó báty. Mindig ott volt mellette, s ha kellett, megvédte a lány. Delia pedig, aki mellesleg Tig felesége, a legnagyobb támaszt nyújtotta Sorayanak. Kisírhatta magát a vállán, vagy ha éppen arra volt kedve, elpanaszolhatta neki a bajait. A lány mindig tárt karokkal fogadta Sorayát.
A másik kedvenc mellékszereplőm nem volt más, mint Lil, Graham nagymamája. Bár ritkán bukkant fel a könyvben, mégis, a szívemhez nőtt a karaktere. Nem félt az unokájától, mindig képes volt megmondani neki az igazat. Még akkor is, ha tudta, ezzel fájdalmat okoz a férfinak. Sajátos stílusa volt az idős hölgynek és ezt szerettem benne a leginkább. Valamint, hogy közvetlen volt mindenkivel. Főleg Sorayával, akit már az első pillanattól megkedvelt, hiszen saját magát látta benne.


   Egy kellemes történetet olvashattam Vi Keeland-től és Penelope Ward-tól. Soraya és Graham kedvelhető karakterek voltak, akik sok mindenen mentek keresztül. A fejük felett mindig ott volt a szomorúság, a fájdalmas emlékek felhője, ami csak akkor tűnt el, amikor együtt voltak. Soraya rettegett megbízni a férfiakban az apja miatt, míg Graham, az ex felesége és a volt legjobb barátja hátba támadása okozta fájdalomtól még jobban elszigetelődött mindenkitől. A kettejük találkozása volt az a fordulópont, ahol kibújtak a csigaházukból. Ám a kezdeti egyetértések és boldogság hamar a múlttá vált. Egy titok leleplezése mindennek véget vetett. Tiszteltem őket, amiért eleinte még így is próbáltak együtt maradni és megbirkózni a nehézségekkel. Ám Genevieve - Graham volt felesége - nagyon is megnehezítette ezt nekik. Főleg Soraya számára, aki engedve a nyomásnak, megtett egy döntő lépést. Szerintem egy önző dolog volt tőle, ugyanakkor megértettem őt. Talán én is ezt tettem volna a helyében. Ám szerencsére a két írónő nem hagyta, hogy örökké zavarja őt ez a döntése. Bár számomra egy kiszámítható lépéssel, de megadták Sorayanak és Grahamnak a boldog befejezést. 
Hogy együtt vagy külön-külön? Nos, aki még nem olvasta a könyvet, annak hagyjuk meg, hogy saját maga tudja meg. 

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„A tartós szerelmek egyszerűen nem múlnak el ilyen gyorsan.”

A világod középpontja szerettem volna lenni, az ok, amiért minden reggel szeretsz felkelni az ágyból.”

„Nem tagadom, de nem tudok változtatni a múlton. Csak próbálom az elkövetkezőket jól csinálni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése