2021. július 9., péntek

R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa

 Megjelenésének az éve: 2017
Oldalszám: 408
Kiadó neve és helye: Álomgyár, Budapest


Fülszöveg:

1610-ben, ​egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni. A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát. Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megmentőjének édesanyja.
Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ő csupán egyetlen férfi után vágyakozik, Lorenzo Marianit azonban nem könnyű örökre rabul ejteni. Flóra úgy dönt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte.
A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegió tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa. Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának?


     
     Nagyon szeretem Az ártatlan trilógiát, az egyik kedvencem a kiegészítő novelláival együtt, hiszen Angelika nem hagyja, hogy az olvasó unatkozzon. Az első részben, A grófnő árnyékában csak felcsigázta az érdeklődést, ugyanis megismerkedtetett Fabricius Flórával, a félig nemes, félig polgár lánnyal, akinek élete nem volt könnyű. Számos nehézségekkel kellett szembenéznie, amik akkor sem kímélték, amikor Báthory Erzsébet udvarába érkezett. Sőt, hétköznapjai csak ekkor fordultak fel igazán, ugyanis titkokra lett figyelmes. Felderítő társa nem más volt, mint Lorenzo Mariani, a titokzatos testőr, katona, akiről később kiderült, miért is érkezett Csejtére.
A duó megismerkedése, illetve első közös nyomozásuk sok megoldatlan rejtélyről rántotta le a leplet, ami miatt pár nagyhatalmú embert magukra haragítottak. Így hát menekülniük kellett, s egy kis kitérőt után elindultak Mariani hazája, Velence felé.


     Flóra már az első kötetben is hatalmas karakter változáson esett át, de ebben a részben érezhető volt, hogy továbbfejlődött, hiszen egy olyan helyre érkezett, ami eddig ismeretlen volt a számára. Nemcsak az itt élő emberek, hanem magának a városnak a kultúrája, politikai háttere és a nyelve is. Hiába volt remek nyelvtanára, mégis meg kellett küzdenie az idegen nyelv nehézségeivel. Ezek mellett nem túl kedves fogadtatásba részesült az első helyen, ahová Mariani elvitte. S bár kétségek gyötörték lelke mélyén, mégis egyenes háttal, felemelt fejjel szállt szembe a rosszakaróival. 
Flórán kívül Marianiról is több mindent megtudhattam. Igaz, csak a lány szemszögéből, mégis a magyar földön megismert férfi élete már nem volt olyan ismeretlen. Lorenzo megmutatta azt az énjét, ami akkor bukkanni elő, amikor a saját otthonában volt. Sokkal elevenebbnek és élénkebbnek tűnt. Ezek mellett megmutatkozott csapodár mivolta is, de erre már az előző kötet is utalt. Ugyanakkor egy lelki sebhely kérdésére is választ kaphattam. Hiszen ki tudódott, hogy Mariani miért is zárkózott el annyira is a szerelemtől.

     Azonban nemcsak a két főszereplő volt központban, hanem pár új karakter is színre lépett. Ott volt például Maria Mariani, Lorenzo édesanyja, aki az első pillanatban belopta magát a szívembe. Nem tudtam őt elítélni azért, amit tett. Ugyanis lényegében annak a férfinak segített, aki a legtöbbet jelentet neki. Illetve, nemcsak ő volt az, aki kihasználta ezeket az embereket. Sőt, akadtak tőle sokkal rosszabbak is Velencében. Mindezek ellenére Maria rendkívül erős asszony volt, aki feltétel nélkül szerette a fiait, bármennyi bajt és fejfájást okoztak neki. Szívén viselte az árva, a bajba került, a szegény, a kegyetlen múlttal rendelkező lányok sorsát és a szárnya alá vette őket. Lehetőségeket tárt eléjük, amelyeket vagy elfogadtak, vagy pedig elutasítottak. Ha az utóbbit választották Maria nem adta ki az útjukat, hanem hajlékot adott fejük felé.
Ez a jószívűség nem mondható el Giulia-ról. Ő volt ebben a kötetben az egyik legönzőbb karakter. Csak a saját jólétét helyezte maga elé, s nem érdekelte, kinek okoz fájdalmat vagy kiben kelt bosszúvágyat. Azonban ez lett a veszte. A kapzsisága legyőzte őt, aminek köszönhetően hatalmas árat fizetett. Ugyanez történt Favrettivel is, a másik általam utált karakterrel. Bár ő sokkal furfangosabb és körültekintőbb volt, mégis tenyérbemászó modorával és ördögien csillogó szemeivel nem igazán nyert meg magának. Habár be kell vallanom, a leírások alapján vonzó férfi lehetett. 
Dariust a leghűségesebb szolga és barát szerepében ismerhettem meg. Rabszolgaként került a Mariani rezidenciába, ám nem úgy viselkedtek vele, mintha az lett volna. Kiemelt helyet kapott Lorenzo életében és hűen őrizte Maria asszonyt. Amikor egy helyen volt Darius és Lorenzo, mindig megnevetettek. Sose maradt el a csipkelődés, ugyanakkor remek páros alkottak a közös nyomozásaik során. 


     Az élet tele van rögös utakkal. Sohasem lesz teljesen sima, mert mindig akadnak problémák, gondok amikkel minden egyes embernek szembe kell szállnia. Nincs olyan, hogy akadálymentes útszakasz, csak elkerülhető kátyúk. Ennek nagyszerű példáját mutatta Flóra és Lorenzo története ebben a kötetben. Igaz, menekültek Magyarországról, mégsem tudták csendesen élni az életüket. Velence ugyanis nem a megnyugvást, hanem az újabb gondokat okozta. Nem elég, hogy szörnyű titkot rejtegettek Maria asszony elől, hanem még belekerültek egy gyilkossági ügybe is. Bár nem ők voltak a gyanúsítottak, mégis nagy szerepet játszottak az ügy felgöngyölítésében. 
Flórának fel kellett öltenie magára egy olyan lány szerepét, aki szemben állt való természetével. Ugyanakkor harcolt saját magával és az érzéseivel, amik lassan maguk alá temették őt. Ugyanis egyre jobban kezdett vonzódni Marianihoz. Vágyott rá és mindent megadott volna érte, de neveltetése és vallása gátat szabott érzelmeinek. 
Mariani pedig azért küzdött, hogy kiszabadítsa azt a nőt, aki valamikor sokat jelentett neki. Valamint csatát vívott saját gondolataival szembe, amik gyakran nyugtalanították őt és arra sarkalták, hogy közelebb kerüljön Flórához. És ha ez nem lenne elég, folyton meg kellett mentenie a lányt, akihez vonzódott.
   Angelika megragadta a cselekmény szálakat, és hol összefonta, hol pedig összecsomózta, összekuszálta őket. Sok-sok probléma felmerült a történet során, azonban mindegyiknek volt megoldását, sőt akadt olyan is, amelyik újabb bonyodalmakat generált. Azonban nem hagyta, hogy ezek lezáratlanul maradjanak. S bár az első részben mellőzve volt a romantika, itt viszont bőven kaphattam belőle. Hiszen - mint már említettem - Flóra és Mariani egyre közelebb kerültek egymáshoz. Az eleinte elenyésző, titkos érintések megsokszorozódtak és egyre merészebb dolgokra szánták el magukat. 

Csillagok száma:
  

Kedvenc idézetek:

„Élveztem a hatalmamat, azt, hogy annak mutatom magam, akinek csak akarom.”

„– A szépség nem érdem, hölgyem, csak egy állapot. idővel elmúlik, s akkor nem marad más vonzerő, mint a jellem és a lélek. Önmagában a szépség nem ér semmit.”

Mindenki a saját gondolatai szűrőjén át értelmezi mások szavait.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése