2021. május 14., péntek

Benina: Megsebzett szabadság

 Megjelenésének az éve: 2012
Oldalszám: 344
Kiadó neve: Könyvmolyképző, Szeged


Fülszöveg:

Kr.u. ​955. 
Egy bajor lány: 
Flaviát elragadják otthonából a portyázó magyarok. A lány rabszolgasorsra jut, és az ellenség táborának vezére, Daval dönt az életéről. Flavia minden alkalmat megragad a szökésre, ám a férfi nem ereszti.
Egy Farkas: 
Daval a nemzetség élén állva testvéreivel együtt hűen harcol a hazáért. Szünet nélküli kalandozások, csaták teszik ki a mindennapjaikat. A bajor rabszolgalány jelenléte alapjaiban kavarja fel a Farkasok nemzetségének családi békéjét. Daval küzd megmagyarázhatatlan vonzódásával, miközben a világa darabokra hullik, a jövője feketeségbe burkolózik, míg végül az egyetlen, amit biztosnak hisz, hogy Flaviának mellette a helye.
Egy alku, mely megpecsételi mindkettőjük sorsát. 
Önmaguk számára is képtelen érzések kelnek életre, és nem tehetnek mást, mint engednek a sodrásának. Rabsága közben Flavia szembesül a valósággal: a magyarok talán nem is olyan barbár népség, mint gondolta.
Csakhogy a lányt, és szerelmének kibontakozását egy nap utoléri a múlt. Mi lehet az, ami még a barbár magyaroknál is jobban megijeszti Flaviát? 
A Megsebzett szabadság Daval és Flavia szerelmének nem mindennapi története a magyarok kalandozásának idején. 
A véredben lobog az ősi láng!


    Benina azoknak a magyar íróknak a körét gyarapítja nálam, akik már az első könyvüknél megnyertek maguknak. A mai napig mosolyogva gondolok vissza a Bíborhajú könyvsorozat köteteire. Egy részből azért, mert nagyon szeretem a sorozat összes részét, ugyanis nekik köszönhetem, hogy bevezettek a fantasy műfaj világába. Másrészről pedig mindig is oda voltam Claire és Kellan történetéért. Ennek az volt az oka, hogy a karakterek és a történet is az érzelmek színes skáláját tárta elém. Hiszen megtalálható volt a szomorúság, a csalódottság, a reményvesztettség, a gyűlölet, a félelem, ugyanakkor megbújt a sorok mögött a szeretet, a féltés, a remény, a boldogság, a barátság és a szerelem is.
Megsebzett szabadság című kötetétől pont ugyanezt kaptam. Egyáltalán nem csalódtam benne, sőt a történet igazán a szívemhez nőtt. Semmi pénzért nem válnék meg a könyvtől, hiszen nagyon sokat jelent számomra. Igaz, kissé szokatlan az alapötlete, s ez tette annyira ellenállhatatlanná. Ugyanis az írónő Kr.u. 955-ben invitál bennünket, vagyis a honfoglalás és a kalandozások korába.


   A könyv olvasása közben elgondolkodtam Flavia sorsán. Az élet nem kegyelmezett neki, hiába volt nemes lány. Nem elég, hogy korán elvesztette az édesanyját, de pár éven belül az édesapja is követte  élete párját. Így a lány egyedül maradt dajkájával, Garával és kéjenc unokatestvérével, Kajdonnal. Akkor sem volt a legjobb helyzetben, amikor a magyar sereg betört a területükre és elrabolta őt és szeretett szolgáját. Így a lány egy ismeretlen földre került, ahol - hogy Flavia szavaival éljek - „barbár” magyarok vették körül. Azonban ebben a helyzetben is megmutatta milyen talpraesett. A kezdeti félelem és saját maga sajnálása után felállt és szembeszállt az elrablóinak vezérével. Aki ugyan nem volt ott, mikor megtörtént a baj, de szemmel tartotta a lányt. 
Daval, a Farkasok nemzetségének feje számomra a kezdetektől szimpatikus karakter volt. Szerettem, ahogy viselkedett nemzetség főként és testvérként. Lényéből sugárzott a hatalom és a családja jelenlétében pedig az irántuk érzett szeretett. Ezáltal aggódó énjét is láthattam, ami főleg akkor volt érzékelhető, amikor a sérült édesapja a színen volt. Ugyanis Vazult - Daval és testvéreinek édesapja - Flavia a támadás során komolyan megsebesítette. 
Daval és Flavia kapcsolata elég nehézkesen indult. Mind a kettejük szívében tüskék voltak. Flavia haragudott a férfira, amiért nem segített Garán, aki Balmaz kezébe került. Emellett sértette a tény is, hogy a nemzetség fő nem akarta szabadon engedni sem őt. Davalt pedig dühös volt a lányra, mert megsebezte az apját. Illetve az is idegesítette őt eleinte, hogy Flavia nem úgy viselkedett, mint a többi rabszolga. Ugyanis nyilvános helyen is képes volt vitába szállni a férfival. Azonban, ahogy az idő telt, a kezdeti viták kezdtek elveszni, a kapcsolatuk pedig megerősödött.

A regényben Flavián és Davalon kívül nagyon szerettem a férfi testvéreit, azok édesapját, illetve Gyöngyvért. Az utóbbit azért, mert hiába volt a testvére egy hárpia, ő kedvesen viselkedett még az idegen Flaviával is. Soha sem viselkedett gorombán az emberekkel, nem hordta fel az orrát, sőt inkább hálás volt, amiért befogadták a családba. Vazul úgy gondoskodott róla, mintha a saját gyermeke lett volna. A gyerekei pedig tisztelettel bántak Gyöngyvérrel. Sokkal jobban kedvelték őt, mint testvérét, Darinkát, aki Hunor felesége volt.
Vazult mindenki szerette és kedvelte, ahogy én is. Nagyon szerette a gyerekeit és mindig mellettük állt. Bár komoly sérülést okozott neki Flavia, mégis, mikor jobban lett, hálás volt a lánynak, amiért Daval mellett volt. Ezek mellett mindig lehetett rá számítani.
Daval testvérei pedig érdekes karakterek voltak. Lehet, hogy külsőleg hasonlítottak egymásra, de belsőleg teljesen különböztek. Azt hiszem, Hunor volt a kedvencem, bár Ernakh vetekedik vele az első helyért. De Zombort és Hangát is kedveltem. 


     A történet szórakoztató, izgalmas és romantikus volt. Az írónő egyáltalán nem hagyta az olvasót unatkozni. Minden tett mögött volt valami indok, amire hamar rá lehetett jönni. S bár végig tudtam, ki az áruló, mégis végig izgultam Davallal és a Farkasok nemzetségének tagjaival a cselekményeket. Szerettem azokat a részeket, amikor Daval és a testvérei együtt voltak. Mindig mosolyogtam, mikor ugratták egy-egy testvérüket. Tudták, mikor kellett komolytalannak lenni, ugyanakkor érezhető volt az is, hogy mennyire szerették egymást. Mindig kiálltak és támogatták a másikat, bármilyen utat is választott. Flavia és Gara kapcsolata sem volt szolga-úrnő viszony. Mindig gondoskodtak a másikról, akármi történt. A dajka a lányt helyezte előtérbe, védte őt minden bajtól. Flavia ugyanezt tette Garával, bár nem mindig érte el a célját. 
Igaz, a könyvsorozat első része Flavia és Daval szerelmét szerette volna bemutatni, mégis más karakterekre is kitért, akik vagy boldog, vagy pedig keserves lezárást kaptak. Ugyanakkor a történetnek meg vannak a maga hibái is. Történelem alapszakos hallgatóként sokszor csak mosolyogni tudtam egy-két tévedésen vagy túlzáson. Egyáltalán nem tudtam felhúzni magamat ezeken, ugyanis ahogy az írónő is megemlítette a Köszönetnyilvánításban a könyv elején, hogy a saját szája íze szerint alakította az eseményeket és történetet. 
Viszont szomorú vagyok, amiért nincs folytatása. Az Epilógus ugyanis felvezeti a következő részt, amire egy ideje már várok. Remélem, hogy majd egyszer olvashatom a Farkasok nemzetségének következő részét. 

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„Emberek jönnek feléd a múltból, tekintetek érnek, szavak zsongnak.És mérhetetlenül vágyódsz oda vissza, ahonnan a sors elszakított. (…)”

–Otthon az, ahova hazatérsz.”

„ (...) Bulcsú a népbe vetette a hitét. A magyarokba, akik igaz szívvel harcoltak az ügyért, a földjükért, a hazájukért, egymásért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése