2021. január 23., szombat

Claire Contreras: Üvegszív

   A könyv eredeti címe: Kaleidoscope Hearts
Eredeti megjelenésének az éve: 2015
Oldalszám: 352
Magyarországi megjelenés ideje: 2015
Kiadó neve és helye: WOW, Budapest


Fülszöveg:

Még hányszor fogja összetörni a szívem? Még hányszor kell újra megragasztanom? A bátyám legjobb barátja. Együtt nőttünk fel.
Fiatal lányként ő tanította meg, milyen, ha megérintenek és úgy istenigazából megcsókolnak. Később azt is ő mutatta meg, mennyire fáj, ha elveszítünk valakit, aki közel áll hozzánk. Csak arra nem készített fel, hogyan birkózzak meg a kínnal, miután összetörte a szívem.
És most újra eljött értem, úgy néz rám, mintha fel akarna falni. Szinte minden ellenünk szól, és csak egy dolog mellettünk. A szerelem. 
Felkavar. Elringat. Megtanít harcolni az érzésért, amiért érdemes.


       Az első könyvem a kiadótól nem más volt, mint Amanda Maxlyn Mi lesz velem? című regénye, ami a mai napig könnyeket csal a szemembe. Magával a könyvvel 2016-ban találkoztam először és rögtön kedvencem lett a történet. Tavaly augusztusban sikerült újraolvasnom és ugyanazt a hatást érte el nálam, mint legelső alkalommal. Audrey története szomorú volt, amibe az írónő néha reményt szikrákat keltett, s amit a következő pillanatban le is rombolt. Ugyanakkor csepegtetett bele némi romantikát is, ahol megkavarta a szálakat és rengeteg akadály állított a szerelmes pár elé. S amikor azt hitte a gyanútlan olvasó, hogy minden rendben lesz a meggyötört sorsú lány életében, egy újabb tör döf mindenki szívébe. 
Azt hittem, hogy valami ilyesmire számíthatok Claire Contreras könyvében, amikor elolvastam a fülszöveget. Reménykedtem, hogy egy fiatal lány összetört szívének maradványainak megtalálásáról és összerakásáról fog szólni a történet. Azonban tévedtem. Erre csak az első fejezet elolvasása után döbbentem rá.

     A Prológus mindössze fél oldalból állt, de rögtön belopta magát a szívembe. Hiszen visszahozta azokat a gyermekkori emlékeket, amikor azt hittem, hogy egy toronyba zárt hercegnő vagyok, aki csak arra vár, hogy a hercege megmentse őt. 

Az első fiú, akibe beleszerettem, folyton királyokról és királynőkről, háborúról és békéről szóló történetekkel etetett. Meg persze azzal, hogy őszintén reméli, egy napon a páncélos lovagja lehet valakinek. Én pedig vele együtt éltem át a késő esti kalandokat, miközben figyeltem, ahogy élénken csapkod a kezével mesélés közben, és imádtam, ahogy zöld szeme megcsillant, amikor nevettem a viccein.”

Ugyanakkor a végén ott volt egy felnőtt nő véleménye is erről az egész tündérmeséről, aki sok mindent átélt. Igaz, Estelle csupán a húszas éveinek elejét taposta, mégis kétszer törték össze a szívét. Az első alkalommal egy olyan fiú tette, aki sokat jelentett a lánynak. A lelkitársa volt, akivel megoszthatta minden egyes aggodalmát és fájdalmát. A második alkalommal a vőlegénye zúzta porrá a darabokat. 


     Estelle Reubent eleinte egy megtört nőnek láttam, aki próbálta összeszedni életének darabkáit. Egy váratlan esemény miatt elvesztette szeretett vőlegényét. Ezt nehezen feldolgozva igyekezett változtatni eddig mindennapjain. A bátyához költözött, aki tárt karokkal fogadta őt a házába. Szerintem Elle szerencsés a családjával kapcsolatban más könyvbéli karakterrel ellentétben. Hiszen a szülei mindenben támogatták őt. Örültek a tehetségének, dicsekedtek a lányuk sikereivel, ugyanakkor próbálták őt terelni a helyes út felé. Főleg, amikor Wyatt - a lány halott vőlegénye - bekerül az életébe. Ezek mellett egy szerető nagy testvért is kapott Victor Reuben személyében. Igaz, a srác egy nőfaló volt, de Estelle mindig számíthatott rá. Fiatal korában mindig mellette állt, megvédte a bajtól, de mind egy rendes testvér sokszor piszkálta is őt a haverjaival együtt. Azonban ebben a nehéz időszakban a lány reménykedhetett  abban, hogy Victor a segítségére siet. Ugyanis a férfi próbálta előcsalogatni abból a letargiából, ami körbe lengte Estellet. 
Azonban a történet során Elle nemcsak védtelen oldalát mutatta meg, hanem az erős és olykor makacs természetét is. Valamint azt is megtudhattam róla, hogy nagyon tehetséges volt művészként. Hiszen mintahogy a regény címe is mutatja üvegszíveket készített.
     Ezzel ellentétben a másik könyvbéli fő karakter nem volt annyira szerencsés. Oliver Hart hiába remekelt orvosként és nőcsábászként egyaránt, a múltjában foltok voltak. Olyan családba nevelkedett, ahol szülői szeretetett nem kapott. Egyetlen személy, akire számíthatott nem más volt, mint tulajdon nővére, Sophie. Ezért volt családi minta, példakép számára legjobb barátjának, Victornak a családja. Ugyanis a Reubent házaspár pont olyan szeretettel törődtek vele, akárcsak tulajdon gyermekeikkel. S bár hiába volt egy pozitív példa a férfi életében, mégis úgy döntött, hogy csak is a céljainak és a munkájának fog élni. Elérte, hogy ne nélkülözön, valamint hivatásában is kitűnő volt. Ő pedig ezzel meg volt elégedve addig, amíg Estelle újra szingliként meg nem jelent előtte. 

Azonban a történetben nemcsak ők ketten kaptak szerepet. Hiszen ott volt a már olyan sokszor emlegetett báty, vagyis Victor. Azt hiszem, hogy Estellen és Oliveren kívül ő a másik olyan karakter, akit igazán megismerhet az olvasó. Victor Reubent ügyvédként dolgozott, és olyan a természete volt, mint Olivernek. Igaz, az ő háta mögött ott van egy példamutató család, mégis úgy viselkedett a nőkkel, mint legjobb haverja. Azonban jó pont nála, hogy egy remek testvér szerepét töltötte be. Mindent megtett Elleért és nem félt az öklét sem használni, ha a húga becsületéről volt szó. 
Noha Jensen és Mia neve is sokszor felbukkant egy-egy fejezetben, mégsem éreztem azt, hogy jelentős szerepük lett volna. Ahogy Bobbynak sem, akit a történet elején ismerhettem meg. Ott voltak, de csak töltelék karaktereknek mondanám őket. Csupán egy-két morzsát dobott oda nekünk az írónő róluk és ennyi volt az egész. Nekem úgy tűnt, mintha csak azért rakta volna bele őket a regénybe, hogy a főhőseink másokkal is találkozzanak, ne csak egymással.
És végül elérkeztünk ahhoz a szereplőhöz is, aki csak "szellemként", de jelen volt a könyvben. Ő nem más, mint Wyatt, Estelle halott vőlegénye. A férfi művészként elég elismert és híres volt. Szeretett utazgatni, újdonságokat kipróbálni és szörfözni. Azonban egy nem várt pillanatban hirtelen megállt a szíve és elhagyta szeretteit, örökre. Mégis elég sok mindent meg tudhattam róla. Jóval idősebb volt Estellénél, s ezt ki is használta. Elég gyakran irányította a lány életét, amit Elle úgy fogott fel, mintha a szeretett férfi tanácsokat adott volna neki. Azonban a kívülállóknak is feltűnt, hogy Wyatt inkább befolyásolni akarta a tudatlan lányt. Illetve lehet, hogy Elle szerette a férfit, mégis inkább olyanok voltak, mint mentor és a tanítványa. Hiszen a férfi inspirálta Estellét arra, hogy üvegszíveket készítsen. Ennek ellenére nekem ellenszenves karakter volt. S ez meg is mutatkozik a halála után is a lány életében.

     
     Szeretem az olyan történeteket, amelyek a jelenben játszódnak, de olykor vissza-visszatekinthetek a múltba is. Az Üvegszív pedig pont ilyen volt. Először Estelle szemszögéből olvashattam, aki a jelenbe eseményeit tárta elém, de aztán Oliver gondolataiba, emlékeibe nézhettem bele, amikor Ellevel közös múltjukról volt szó. Érdekes volt, ahogy a két fiatal viszonyult egymáshoz. Egy részből ott volt a vonzalom mindkettőjük részéről, másrészről - főleg Oliver feléről - a baráti hűség, amit Victor barátsága miatt érzett.  Ezért mondható az a kapcsolatukra, hogy se veled, se nélküled. Hiszen egymással akartak lenni, mégsem tudtak igazán a másik mellett teljes vállszélességgel kiállni. Ugyanis ott voltak Estelle szívében a múltbéli sérelmek és sebek, valamint a gyász, amit a halott vőlegénye miatt érzett. Oliver életében pedig a régi, megszokott vissza sem nézek a hátam mögé érzés. 
A regény eleje nagyon tetszett. Szépen fel volt építve, megismerhettem Estellet és Olivert, valamint néhány karaktert is. Viszont nekem a történet felénél olyan érzésem volt, mintha az írónő kezdte volna megunni az egész sztorit. Olyan karakterek bukkantak fel hirtelen, akikkel eddig nem találkoztam. Igaz, elmagyarázta, kik is ők valójában, de annyira jelentéktelennek tűntek. Valamint az utolsó fejezetekben folyton ugrált. Egyszer, hol Elle szülővárosában voltunk, hol New Yorkban vittük az eladott festményt, hol pedig ismét otthon. Ez nagyon zavaró volt, mert nem tudtam, mégis mi folyik a történetben. Viszont Oliver és Elle története szép lezárást kapott, aminek nagyon is örültem.

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„–– (…) a szívnek jár egy második esély. Igen, lehet, hogy megint összetörik, de mivel egyszer már darabjaira hullott, a zuhanás másodjára talán már nem lesz olyan fájdalmas.”

„Az élet rövid, kegyetlen, fájdalmas, és olyan gyorsan elragadja a szeretteinket, mint amilyen gyorsan az életünkbe hozta őket, de ettől még gyönyörű.”

„– Néha sok mindent feladunk azokért, akiket szeretünk – mondja apa. – Nehéz tudni, mikor jön el az a pont, ahol már muszáj megállni, mert amikor szeretsz valakit, úgy érzed, helyes, ha mindent feladsz érte.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése