2020. október 31., szombat

Jus Accardo: Touch – Érintés

A könyv eredeti címe: Touch
Eredeti megjelenésének az éve: 2011
Oldalszám: 366
Magyarországi megjelenés ideje: 2013
Kiadó neve és helye: Könyvmolyképző, Szeged


Fülszöveg:

Mikor ​egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja. 


Az egyik kedvenc műfajom a fantasy. Szeretem az olyan történeteket, amelyek egyediek vagy valami váratlan esemény történik a főhősök életébe. Az Érintés számomra pont ilyen volt. Tele volt váratlan fordulattal, izgalmas részekkel, vagány lány karakterrel és rejtéllyel. Ezek mellett az sem elhanyagolható, hogy a könyvet már egy ideje kiszemeltem. Igaz, mint az előző bejegyzésben is megemlítettem, nem szeretek rögtön belekezdeni a nagyon felkapott regényekbe. Az Érintés is pont ebbe a kategóriába tartozott, ezért tologattam egy jó ideje. Azonban az utóbbi időben elég sokszor láttam a könyvsorozat nevét, így felfigyeltem rá. Nem értettem, miért szeretik annyian. Végül belekezdtem.
Jus Accardo valami teljesen mást alkotott. Már a fülszöveg olvasása közben tudtam, hogy el fog térni az eddig olvasott könyvektől. És nem tévedtem olyan sokat, mert az első fejezetnél úgy éreztem, ez az én történetem.


A főszereplőkről volt egy alap elképzelésem. Azt hittem, Kale lesz a hős, a megmentő, a nagyszájú karakter, aki megállíthatatlan, míg Dez apa pici lánya, aki több figyelmet követelt tetteivel édesapjától. Azonban hatalmas tévedés volt előre megítélni a karaktereket. Igaz, Dez mindent azért tett, hogy az apjából kicsikarjon némi figyelmet, mégsem volt az az elkényeztetett lány. Inkább vad teremtésnek mondanám. Kevés barát kapott szerepet az életében, de annál több kaland. A legjobb haverja, Brandt volt, az unokatestvére. Benne bízott meg, tudta a lány összes titkát. Egyet kivéve. Deznee életében akadt egy olyan rejtély, amit senkinek sem mert elárulni. Ugyanis veszélyes volt, és ha valaki meg tudta volna, annak akár következményei akadhattak. 
Ennek ellenére Kale egész életében egy olyan helyen lakott, ahol megszabták neki mit csináljon. A napjainak minden egyes percét úgy alakították, hogy felügyelői kénye-kedve szerint cselekedjen, amiért nem kapott mást, csupán fájdalmat és egy nagy adag szégyent fizetségül. Nem tartozott sehová, nem voltak barátai, csupán egyetlen emberre támaszkodhatott, aki mindent megtett azért, hogy a fiú ép gondolkodású maradjon.

Ami a legjobban tetszett, az a két fiatal találkozása volt. Hiszen ki gondolta volna, hogy két eltérő személyiségű és háttérrel rendelkező tinédzser egyszer csak úgy összefut egymással? Igaz, Deznee helyében hátra arcot vágtam volna és otthagytam volna szegény Kale-t, ahol van. Ám nem akárki a főhősnőnk. Deznee Cross inkább ebben a lehetőséget látta, mint a menekülést. Meghozott egy döntés, ami nemcsak az ő életét forgatta fel fenekestül, hanem mindenki másét is. Hiszen ki gondolta volna, hogy amikor meglátja Kale-t az apja, egyszerűen fegyvert ránt? Deznee teljesen összezavarodott, főleg akkor, mikor Kale megragadta őt és azzal fenyegette az apját, hogy megöli őt. Én a lány helyében ott helyben összeestem volna, de Jus Accardo nem ilyen karaktert képzelt el főhősnőnek. Ugyanis Dez egyszerűen csak megfogta a fiú kezét és elszaladt vele együtt, s innentől kezdve mindennapjaik nemcsak veszéllyel, hanem kalandokkal bővültek. 
Számomra itt kezdett még érdekesebbé válni a történet, hiszen mind a kettőjüknek menekülni kellett. Vagyis főleg Kalenek, de a lány előszeretettel segített benne neki, annak ellenére, hogy minden utcában egy-egy ellenség foglalt helyet. Sohasem tartózkodhattak hosszabb ideig egy helyen. Azonban rengeteg minden kiderült, nemcsak Dez, hanem az olvasók számára is. 


Az Érintés tele van titkokkal és fondorlatokkal, viszont a romantikus szál sem hiányzik a történetből. Ez azonban nincsen annyira felnagyítva szerintem. Igaz, Dez és Kale kapcsolata még csak az első kötetben kezd kialakulni, valamint a srác először tapasztalja meg, mi is a szerelem, aminek két nyomós oka van. Az egyik, hogy képessége miatt nem mert senkit sem megérinteni, ugyanis következményei lettek volna. A másik ok, hogy bezárva élt. Nem találkozott nagyon vele egykorú lányokkal. Ha mégis, azok pont úgy éltek, mint ő. Kalitkába zárva és parancsokat teljesítve. 
Dez vele ellentétben megtapasztalta az igazi szerelmet, ami csalódással végződött. Mégis, kész volt talpra állni és szembenézni azzal a személlyel, aki összetörte a szívét, csakis azért, hogy megmentse kettőjük életét. Őszintén bevallom, Alex nem volt a kedvenc karakterem. Túlságosan is nagyképű és bukó stílusa volt, amit nem szerettem benne. Ezek mellett valahogy azt éreztem, hogy nem lehet megbízni benne. Sunyi alaknak tartottam, és azt hiszem, nem is tévedtem sokat. 
Kale-n, Dezneen és Brandten kívül más felbukkant karaktereket nem kedveltem meg. Ők hárman az első pillanatokban kedvessé váltak a számomra és végig izgultam a történetüket. Igaz, az utóbbi sorsa miatt kicsit elszomorodtam, de amikor ismét felbukkant, nagyon megörültem neki.
S ha már a karaktereknél tartunk, nem hagyhatom ki a sorból Dez apját, Marshall Crosst sem, aki - hogy Kale szavaival éljek - maga volt az ördög. Egyáltalán nem törődött az emberek érzelmeivel. Csak törtetett előre és nem érdekelte, ki hal meg vagy esetleg kinek okoz fájdalmat. Még a saját lányát is képes lett volna feláldozni a saját önös érdekeiért, nemcsak feleségét, akire alanyként gondolt. 

Kétség kívül Jus Accardo nagyszerű író. Engem elképesztett ezzel a könyvével, hiszen nemcsak a szerelem volt központban, hanem a csalódás, az ármány és a kétségbeesés is. Hiszen ki tudott volna nyugodt helyzetbe maradni, amikor az élete a Denazen kezében volt? Igaz, Deznee próbálta aláásni apja tekintetét és bizalmát azzal, hogy beépült a csoportba. Eleinte sikerült is neki, de hatalmas árat fizetett vele, ugyanis nemcsak ő használta ki az apját. Sőt, véleményem szerint az irányítás kicsúszott a kezei közül, amikor felfedte a legnagyobb titkát Marshall előtt. 
És a történet utolsó fejezetei csak hab volt a tortán. Nem hittem volna, hogy így be lehet fejezni egy kötetet. Annyi minden történt, hogy csak kapkodtam a fejemet. Próbáltam lassan olvasni, hogy elnyújtsam az élményt, de nem lehetett. Ugyanis amint megkezdődött a harc nem volt megállás. Az oldalak pörögtek, az események elérték a csúcspontjukat. Senki sem maradt ki a harcból, s amikor vége lett, az eredmény döntetlen lett. De nem bánom, hiszen a folytatás szerintem, nemcsak a szereplőknek, hanem nekünk, olvasóknak is izgalmas részekkel fog elvarázsolni. (Viszont annak örülök, hogy nem függővéggel zárult az első kötet.)

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„Én voltam az utolsó ember, akinek kiselőadást kellett volna tartania a jóról és a rosszról.”

– Na, még mindig nem akarsz beavatni, hogy kik voltak azok az alakok a csini kis balett-trikóban? – Az ajtózárral bajlódtam. Ez a rohadék mindig beragadt. – Talán felbosszantottál egy csapat balett táncost?”

„ Apa töprengett, de éreztem rajta, hogy feszült. (…)
 – Ennek még nincs vége. 
– Hadd találjam ki! Visszajössz? Rúgd ki, bárki is írja a szövegeidet!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése