2017. május 29., hétfő

J. M. Darhower: Mindörökké

Fülszöveg:
 Mindörökké tart majd, vagy pedig belepusztulnak?
Haven Antonelli és Carmine DeMarco igencsak eltérő körülmények között nevelkedett. Haven második generációs rabszolgaként elszigetelten élt a sivatag kellős közepén. Napjai kemény munkával teltek szörnyű bántalmazások között. Carmine gazdag maffiózó családba született, életét kiváltságok és kicsapongások határozták meg. Egy sorsfordulat mégis egymás közelébe sodorta őket. Titkok és hazugságok hálójában kell rájönniük, hogy noha látszólag különböznek, mégis több közös vonásuk van, mint bárki is hinné. A kaotikus, pénz és hatalom uralta világból Haven és Carmine is szabadulni szeretne, ám a születésük előtti események miatt a megsemmisülés fenyegeti őket.
A csalás és a gyilkosság egy létforma része, amiben semmit sem adnak ingyen. Főleg a szabadságot nem. De vajon milyen áldozatot kell hozniuk érte? Elmenekülhetnek a múltjuk elől? És főleg mit jelent szabadnak lenni?

Értékelés:

Mindig is érdekelt a Sempre - Mindörökké így sikerült beszereznem az idei könyvfesztiválon. Nagyon örültem neki, hogy végre megkaparintottam, méhány napja pedig neki kezdtem. Őszintén bevallom, nem csalódtam benne. Az eseményszálak és maga az egész történet nagyon izgalmas volt. Igaz, kicsit furcsállottam, hogy ebben az évtizedben játszódik, de ez tette fantasztikussá.
De kik is a szereplők?
Tudom, tudom, hölgyeké az elsőbbség, de haggy kezdjem a sort Carmine DeMarco-val, a történet férfi főhősével. Carmine élete nem az a csodás-mesés, mint képzelné az ember. Gyermekkorában elvesztette az édesanyját, apja nem épp a legjobb ember. Ezért sem csodálkoztam a viselkedésén. Bár néhány embert kikészített a viselkedésével, mocskos szájával, neveletlenségével, mégis számomra kedvenc karakterré vált. Hogy miért? A történet során egy olyan Carmine-nel találkozhattam, akinek nem számított egy különleges lány származása, mivoltja. Ott volt mellette, mert tudta, szüksége van rá, és megvédte, mert szerette. Igaz, néha elég seggfejként viselkedett vele, de mindig tudta, mikor kell bocsánatot kérni és meg is tette. 
Az apjával való kapcsolata nem volt rózsás, de mindig számíthatott rá. Főleg, amikor a szeretett lányról volt szó. Ezek mellett Carmine hűséges barátnak is bizonyult. Hiszen ott volt Dia, aki mindig kitartott mellett, mégha ritkán elviselhetetlen is volt, valamint segített fiúnak, ha a lány segítségét kérte.
Haven Antonelli élete nem volt könnyű, sose becsülték meg őt, hiszen csak egy rabszolga volt valahol Kalifornia sivatagos részén. Bántották, kihasználták és úgy bántak vele, mint egy patkánnyal. De jött Vincent DeMarco - Carmine édesapja -, aki megmentette a lány, sőt otthont adott neki a saját házában. Igaz, Havennek voltak feladatai DeMarcoéknál is, de sokkal szabadabb volt, mint az Antonelli családnál. Érdekes volt olvasni, ahogy egy rabszolgalány első lépéseit teszi meg a külvilág felé. Havennek minden új volt, amit DeMarcóék adtak neki. Számára nem léteztek olyan emberek, akik kedvesek, megértőek voltak vele az édesanyján kívül, de ez a különleges család mégis esélyt adott a számára és szerelmet. Igen, Haven megtalálta a társát, azt az embert, akit valójában szeretett. Azonban mind a kettőjüknek meg kellett bízni egymásba és megtanulniuk tisztelni a másik érzelmeit.
Már annyiszor említettem DeMarcóékat, ezért róluk fogok pár szót írni. Nos, a családfő Vincent DeMarco elég vegyes érzelmeket váltott ki. Hol kedveltem őt, hol pedig megvetettem. Egy részből, ahogy viselkedett Carmine-nal. Igaz, a fiú sem volt valami illedelmes, bár sokszor elmosolyodtam a köztük lezajló beszélgetésekkor. Másrészről a maffiában végzett dolgairól, és ahogy kezelte azt. Nem is tudom, olyan semleges volt, hiába töltött be nagy szerepet a szervezetben. Viszont, ahogy viselkedett Havennel (bár néhány esetet leszámítva), és amikor segített Carmine-nak, azokban a részekben nagyon is kedveltem őt.
Azonban a DeMarco család férfiai közül szinte Carmine-nal vetekedik az első helyért, az Dominic. Aki olyan könnyedén, lazán kezelte a helyzetet, vagyis hogy egy idegen lány van náluk. Közvetlen volt vele és kedves, már-már szerintem testvérként gondolt rá.
Összesítve
Néha megmosolyogtatott, néha felháborított, de volt olyan, hogy elolvadtam tőle. Maga az alaptörténet már figyelemfelkeltő és érdekesen hangzó. Hiszen melyik könyvben olvahatunk XXI. századi rabszolgákról? J. M. Darhower egy olyan történetet hozott számunkra,  kicsit elgondolkodtató, legalábbis számomra. Sokszor megfogalmazódott bennem, vajon most is léteznek rabszolgák? És, ahogy elkezdtem utánna kutakodni, rá kellett jönnöm, hogy sajnos igen. Távoli országokban még vannak és rossz körülmények között élnek. S bár ez egy kitalált történet, de remélem valahol létezik a valóságban egy Haven, egy Carmine vagy egy DeMarco család.

Amit kiemelnék a könyvből: 
Anyai szeretet

A szívem nagyon elszorult, valahányszor erre a nagy távolságra gondoltam, mely anyámtól elválasztott; mert, s ezt talán önök is tudják, a velem egykorú fiúk rendesen büszkén hánytorgatják, hogy nincs szükségük anyjuk gyöngédségére, de mégis elkeserednek, ha nélkülözniük kell az anyai szeretet gyöngédségét.
(Arthur Conan Doyle)

Azt hiszem, hogy ezzel a pár sorral mindent elmondtam. Ha Carmine és Haven édesanyja nem lett volna, talán a két fiatal sem találkozhatott volna. 

Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:
– (…) Azta, ez gyors volt, tesó. Egy Gordon Ramsay veszett el benned mostanság.  
– Nem én csináltam, te faszkalap- nyújtotta át Carmine Havennek a tányér zöldséglevest. – Én csak szedtem neki.

– Nyitva – állapította meg Corrado.- Szerintem a hülye jelzőt is felírhatjuk a listára.

– Akkor miért ülök abban az átkozott cellában?  
– Mert bizonyos ideig bent tarthatják – felelte az ügyvéd.- De őszintén? Azért ül ott, mert Vincezo Roman DeMarco fia, Corrado Alphonse Moretti unokaöccse és Salvatore Gerardo Capozzi keresztfia. Ennél rosszabb ajánlólevél nem nagyon létezik itt.

– (…) Nem hagyhatod, hogy ők irányítsanak. Nem hagyhatod, hogy legyőzzenek. Erős vagy, Haven. Ezek a faszkalapok megpróbáltak megtörni téged, de nem működött, mert összeszedted magad. Olyan erőt képviselsz, amivel számolniuk kell. Kemény vagy és szenvedélyes, úgyhogy nem hagyhatod, hogy ezek az emberek bántsanak téged. Mert pont ez a céljuk.

Lesz-e folytatása?

Fülszöveg:
(Vigyázat, angolul van!)

In this thrilling and sexy follow-up to Sempre, two young lovers struggle to keep their relationship intact after they become deeply enmeshed in the dangerous mafia-run crime ring they once tried to overthrow.
Haven Antonelli and Carmine DeMarco have been through a lot. Haven was taken in by Carmine’s father, and with his family’s help, she escaped a gruesome fate. However, saving Haven from the dark intentions of a mafia family cost Carmine a steep price: he was forced to swear loyalty to them.
Now, still passionately in love, Carmine and Haven must face the fall-out of Carmine’s forced service, as Haven discovers terrifying secrets about the family that enslaved both her and her mother—and why she matters so much in this intricate web of lies.

Valamikor kiadják? Remélem


Általam olvasott/kedvelt blogok, ahol további véleményeket olvashattok a könyvről:
vikcs: Könyvmánia

2017. május 12., péntek

Anne L. Green: Törékeny vonzerő

Fülszöveg:
Vajon ​felépülhetünk egy a testünket és a lelkünket ért súlyos sérülésekből?  
Adam Avens harmonikus élete semmivé foszlik, amikor a menyasszonya, Cat életét veszti egy tragikus balesetben. A keserű gyász és az emésztő bűntudat érzésében elmerülve teljesen reményvesztetté válik. Ám egy napon váratlanul berobban az életébe a szépséges Chloe. Adamet addig nem ismert vonzalom keríti a hatalmába a titokzatos, vörös hajú lány iránt, akit nem tud száműzni a gondolataiból.  
Chloe erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a felszínen maradjon, de rendkívül kiábrándult és csalódott. Egészen biztos benne, olyan, hogy igaz szerelem, csak a romantikus könyvekben és mozivásznon létezik. Adam vonzó tekintete és tréfálkozásai iránti sóvárgása azonban erősebbnek bizonyul, mint a félelmei a múlt démonaitól. Mégsem képes egyedül eltépni a láncokat, mindent elfelejteni és újra hinni.  
Az első találkozásuk azonban mindkettejük sorsát megpecsételi. Hosszú út áll még előttük, a sebek nehezen gyógyulnak. A szerelem, amelyről már mindketten azt hitték, soha sem lesz részük benne, lassan enyhíteni kezdi a múltjuk fájdalmait. Az éppen sarjadó szerelmüket azonban váratlan fordulatok és fenyegető üzenetek teszik próbára, feltépve a már hegedő sebeket.  
Létezhet újrakezdés két megtört ember számára, akik már elvesztették a reményt? Vajon tényleg erősebb a lelkünk vágyakozása a boldogságra, mint a félelmeink? 
Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje legújabb romantikus-erotikus regényének lapjain a korábbiaknál is mélyebb érzelmekkel és borzongással bontakoztatja ki két megsebzett szerelmes vívódásait.

Értékelés:
Ki emlékszik az Eltitkolt múltra, Lexie és Alex történetére? Vagy ki olvasta A remény hajnalát, ahol megismerkedhetett Amy Avens-szel és Matt Johnsonnal? Ismerősek a nevek, emlékeztek a történeteikre? Rémlik valami Amy családjáról? Emlékeztek, hogy volt egy bátyja, akivel mindig bolondozhatott, veszekedhetett, kibékülhetett és támaszkodhatott rá? Dereng valami Adamről? Szerettétek őt, kedveltétek vagy semleges volt számotokra? Esetleg kíváncsiak voltatok rá? Nos, ha az utolsó kérdésre igen a válasz, most minden vágyatok teljesült. A Törékeny vonzerő ugyanis nem másról szól, mint Adam Avens-ről, Amy bátyjáról.
Hogy mit kell tudni róla?
Őszintén bevallom, még nem olvastam A remény hajnala című könyvet, így nem sok mindent tudtam Adamről addig, amíg nem vettem kezembe a Törékeny vonzerőt. Igaz, az Eltitkolt múltban már olvastam róla, s akkor egy kedves karakternek ismertem meg. Ám, most teljesen más kép alakult ki bennem róla. A történet Prológusa az ő szemszögével indít, ahol meg tudunk pár lényeges információt. Hogy ki ő valójában, milyen a természete, ki a családtagjai, illetve, ki élete párja, valamint, hogy milyen a kapcsolata vele. A már említett kötetekben megismerhettük Catet, akit - hogy őszinte legyek - ki nem állhattam. Egy felszínes, csak magával törődő, pipiskedő lánynak tartottam, aki nem tudja elfogadni Adam jelenlegi életét. Hiszen a fiú csak azt teszi, amit a szíve diktál, s ami örömet hoz neki, de Cat mindent csak elrontott. Ezért sem bántam, hogy kikerült a képből, bár nagyon sajnálom, hogy így. A halálát nem kívántam.
Ezek után mi történt Adam-mel?
A gyász nehéz feldolgozni, főleg ha egy szeretünket veszítjük el. S ezzel Adam is így volt. Teljesen elhagyta magát, míg Amy a segítségére nem sietett. Igaz, húgára sem hallgatott, de örült annak, hogy ott van mellett. Addig, amíg egy terv nem körvonalozódik ki a fejében. S míg be nem áll újra a hadseregbe. Innentől kezdve nem arról az Adamról olvashatunk, akit megismertünk. Most már egy célra volt. A terve addig nem változott meg, míg egy bevetés közben meg nem sérült és parancsnoka látva a halál utáni vágyát el nem vitte egy pszichiáterhez. Viszont, amikor belépett a rendelőbe egy ismeretlen ismerőssel találta szembe magát.
Ki volt ez a személy?
Először is, hadd mesélek Chloé-ról, kinek élete nem egy álom. Nem volt elég, hogy apja egy katonai parancsnok, aki veszélyes bevetéseken vett részt, de nap, mint nap meg kellett küzdeni a múltjával is. Kegyetlenségeken kellett átmennie, ami miatt elég bizalmatlan volt az ellenkező nemmel. Idegenkedett az idegen férfiak érintésétől, de mivel ezt nem osztotta meg senkivel a családján kívül, senki sem értette meg őt. Így, amikor egy férfi rányomult egy bulin, egyből megfutamodott és kocsijába pattanva meg sem állt, amíg defektet nem kapott. Azon az útszakasz, ahol épp megtörtént a baleset, ritkán jártak autósok, de Chloénak szerencséje volt. Azonban, mikor kiszállt az autójából egy dühös férfi, már nem így gondolta. De ez az idegen mégis volt olyan kedves, hogy segített neki kicserélni a kereket, igaz, csipkelődő megjegyzések kíséretében, amit a lány sem hagyhatott szó nélkül. 
Ezek után minden szabad gondolatát a férfi kötötte le addig a napig, míg valaki be nem toppant az irodája ajtaján.
Ez lenne Chloé és Adam megismerkedése? Milyen volt a kapcsolatuk?
Igen, Adam és Chloé merő véletlenségből találkoztam először és másodszor is. Hiszen melyikük tudhatta volna, hogy az egyik pszichiáter, a másik pedig egy halálra vágyó katona? Mégis, a sors úgy hozta, hogy újra találkoztak. De mivel ismerkedésük nem éppen zökkenőmentesen kezdődött, ezért kapcsolatuk eleje sem mondható harmónikusnak. Bár, hogy őszinte legyek, nagyon tetszett, ahogy egymással csipkelődtek. Mindig elmosolyodtam egy-egy szóváltásukkor. Ám, ahogy lenni szokott minden megváltozott közöttük, amikor egyre több időt töltöttek egymással. A kezdeti barátságukat sokkal mélyebb érzelmek váltották fel, s mire észbe kaphattak volna a szereplők és az olvasók is már egymásba szerettek. 
Chloé és Adam kapcsolata nem volt zökkenőmentes, de könnyen megértették egymást. Számíthattak a másikra, és akármilyen gondjuk akadt, megoldották együtt. Ugyanis mind a ketten tudták milyen érzés, ha elveszíti egy szeretüket. Illetve azt is tudták, mi az a valódi kín, gyötrelem, bántalmazás és az életért való küzdelem.
Testvéri szeretet
Mit is jelent ez a két szó ebben a könyvben? Szívet melengető jeleneteket. Amy és Adam olyan testvérek, mint mi, a nővéremmel. Szívatjuk egymást, piszkáljuk a másikat, néha összeveszünk dolgokon, elhallgatunk egymás elől olyan titkokat, amikről tudjuk, hogyha kitudódik a másiknak fájni fog. De mindig ott vagyunk egymásnak, bármi is történjék. Számíthatunk a másikra és soha sem fordítunk hátat egymásnak. 
Adam és Amy kapcsolata pont ilyen. Jöhetet nehéz idő, lehettek akadályok, haragudhattak a másikra, de minden szó nélkül segített az egyik a másiknak. Mert mindennél fontosabb volt számukra a testvéri szeretet, ami sütött az oldalakról.

Összesítve:
Oda voltam a könyvért. Egyszerűen faltam minden egyes sorát. Sokszor nevettem fel egy-egy résznél, mint például Amyék kisebb lányán, Pamelán, aki annyira aranyos volt. Viszont akadtak olyan részek is, amiknél pislognom kellett, hogy nehogy elsírjam magam. 
Maga a cselekmény nem volt unalmas. Ahogy megszokhattuk Anne L. Greentől csak őgy zajlottak az események. Adamnak és Chloénak küzdeniük kellett a boldogságukért. De, hogy megkapták-e? Nos, az csak akkor derül ki az olvasók számára, ha kezükbe veszik ezt a fantasztikus könyvet. 

 Drága Anne L. Green!


Ez a pár sor most neked szól. Egyszerűen csak köszönöm neked!
Hogy mit?
Először is ezt a gyönyörű, dedikált példányt, ami méltó helyet kapott a könyves polcomon. Ahogy azt is, hogy megajándékoztál ezzel a fantasztikus történettel. Őszintén bevallom, ez az első, saját könyvem tőled, mert eddigi köteteidet könyvtárból szereztem meg. Viszont idő kérdése és a többi is ott fog csücsülni a polcon. 
Ezen kívül azt is köszönöm - ahogy szerintem minden olvasód -, hogy lenyűgözőbbnél lenyűgözőbb, izgalmasabbnál izgalmasabb történetekkel lepsz meg bennünket. Sose hagyod, hogy olvasóid unatkozzanak, valami váratlan és elképzelhetetlen cselekményszálakat csempésszel be a szereplők életébe.
Szóval, csak ezt szeretem volna mondani, és még egyszer KÖSZÖNÖM!


Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:

– Ha kinyíratok magad, édes fiam,szétrúgom a hátsód. Isten engem úgy segéljen! - fenyített.

Talán ez itt az én sorsom, és nem pedig családot alapítva egy farmon élni boldogan. Itt a helyem, most már ez a családom.

„- (...)Egyedül is el tudom baszni az életemet, nem kell hozzá asszisztens.

A leszállást követően Stanton parancsnok, mint valami pórázra kötött ebetrángatott maga után. Irtó megalázó volt!
Általam olvasott/kedvelt blogok, ahol további véleményeket olvashattok a könyvről:
Niitaa: Niitaabell Világa
AniTiger: Hagyjatok! Olvasok!
BarbyMalik: Kitablar
Lizzyke: Lizzyke olvasó kuckója