2017. április 27., csütörtök

Penelope Ward: Legdrágább mostohabátyám

Fülszöveg:
Nem kellene akarnod őt.
Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.
Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.  
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá. 
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult. 
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába. 
Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et. 
Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele. 
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette! 
Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem. 
Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!

Értékelés:
Nem tudom, mit is mondjak. Nekem ez a könyv egy érzelmi vasút volt. Hol nevettem, hol pedig a könnyeimet folytottam vissza. Penelope Ward személyében nagyszerű írót ismerhettem meg. A Legdrágább mostohabátyámmal belopta magát a kedvenc íróim közé. 
Mi ez a nagy hasraesés, dicsérés, áradozás a könyvről és az írónőről?
Lehet, ahogy a címet és a fülszöveget olvassátok, azt hiszitek, hogy egy fanfiction utánzata, ám ez nagyon nem így van. Nincs olyan benne, hogy azt hiszik, hogy testvérek, aztán kiderül, hogy mégsem. Sőt, drámai veszekedéseket sem találhatóak benne. És ami a legfontosabb, egyetlen egy szereplőt sem tudsz utálni. (Jó, ez nem igaz. Az elején egyáltalán nem szívleltem Randyt, amiért úgy viselkedett Elec-kel. Viszont, ahogy tovább olvastam a történetet, más szemmel kezdtem nézni az ő álláspontját és megértettem a tetteit, bár akkor is elleneztem a fiával szembeni magatartását.) Mégis, ami megfogott a történetben az a papírra leírt érzelmek voltak. Szinte át tudtam érezni azokat az érzelmeket, amiket a szereplők is átéltek. 
De kik is a könyv szereplői?
Kezdjük talán a sort Elec-kel. Nem, nem írtam el a nevét, valójában így hívják. Ezért IS különleges és még sok másért. Viszont, milyen is ő valójában? Első benyomásként úgy tűnhet, mint egy beképzelt, goromba, izomagyú srác. Egy kemény fiú, akinek nem tetszik, hogy apja új életet kezdett. Ám ez hatalmas tévedés! Szíve mélyén igen is érzékeny. Ezek mellett nagyszerű fickó is. Ha kellett aggódott Greta és anyja miatt, de ha arra került a sor, megvédte azt az embert, akit kedvelt. Elec ezenkívül nagyon is összetett jellem. S ez leginkább az írásai tükrözték. 
Sajnos ennél többet nem árulhatok el róla, mert minden kis titkát kifecsegném, s már nem lenne érdekes a könyv. 
Ezért is térjünk Gretara. Már a neve elvarázsolt. Nagyon  ritka , de gyönyörű karakternév. A jelentése gyöngyszem és azt hiszem, hogy illett is hozzá. Ugyanis Greta tényleg az volt, egy valóságos gyöngyszem, aki tűrte Elec ellene elkövetett csínyeit, bunkó viselkedését. Kedves, aranyos, megbízható lány volt, aki kiállt azokért a személyekért, akiket szeretett. 
Milyen volt a kapcsolatuk?
Az eleje kicsit zötyögősen kezdődött. Elec nem igazán akart odaköltözni apjának és annak a családjához Bostonba, mégis megtette. Az első találkozásuk nem kezdődött valami csodásan, sőt Elec nagyon is bunkó volt Gretaval. De ahogy a történet folytatódott, úgy láthattuk, hogy a lány miként viselkedik mostohabátyjával. Próbált közelebb kerülni hozzá, miközben azon volt, hogy elrejtse érzelmeit. Ez több-kevesebb sikerrel összejött neki, de egy SMS után Elec és Greta eddigi labilis kapcsolata teljesen megváltozott. Részletekbe nem bocsátkoznék, de szerintem sejtitek, hogy mi történt velük. S bár hiába minden reménnyel, amit az írónő támasztott az olvasóiban ezek után, Elec másnap elhagyta Bostont és kettejük közötti kapcsolat megszűnt.
Mit kell tudni a könyvről és mi lesz a szereplők sorsa?
A Legdrágább mostohabátyám két részből áll. Az első a már említett első találkozás és az Elec-Greta közötti kapcsolat kialakulásáról szól. A második viszont ennél sokkal mélyebb. Már az eleje megrendítő, hiszen elég szomorú hírrel kezdődik. Aztán folytatódik szereplőink visszatérésével, valamint újabb karakterek megismerésével. Még több Greta-Elec pillanatok, amelyek tele vannak szenvedéllyel, érzelem elfojtással és forró pillanatokkal. 
Olvasás közben talán felmerül bennetek is a kérdés: Össze-e jönnek valaha? Vagy külön folytatják az utukat? Nos, erre csak akkor fogtok rájönni, ha Ti is elolvassátok a könyvet.

Összesítve:
Elvarázsolt, meghatott és oda voltam érte. Fantasztikus történet, lenyűgöző leírások, remek karakterek. Elec a maga módján teljesen magába bolondított, ezért egy újabb főt köszönthetek a kedvenc, férfi karaktereim háremébe, ahogy Gretat is a női karakterek csapatába.
 Penelope Ward egy elképesztő történetet írt meg, s Benedek Dorottya nagyszerűen fordította le nekünk. Ezért hatalmas köszönet jár Neki és a Könyvmolyképző kiadónak is, amiért magyar nyelven is olvashattuk a könyvet.
Mi volt a kedvenc részem a könyvben?
Az, amikor beletekinthettem egy kicsit Elec gondolataiba. 
Hogy ez hogyan lehetséges?
Nos, az legyen az én titkom. (:D)

Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:
Nagyon sok van belőlük és olyanok leginkább, amik spoileresek lennének, így egy ideig megtartom magamnak.

Általam olvasott/kedvelt blogok, ahol olvashattok még a könyvről véleményeket:


U.I.: A blognak lett most már hivatalos FB oldala is, amit ITT találhattok:o)

2017. április 10., hétfő

Kedvenc magyar íróim #01

Sziasztok!
Gondoltam megosztom veletek a TOP magyar íróimat. Igaz, jobban szeretek külföldik írónőktől/íróktól olvasni, de akadnak olyan szerzők, akiknek könyveit szívesen veszem a kezembe.
Most két olyan magyar íróról hoztam, akik nagyon a szívemhez nőttek:

Anne L. Green
Nagyon sokszor találkoztam már a nevével, de mindig is féltem belekezdeni egy-egy könyvébe. Mindig ott motoszkált bennem: Vajon tetszeni fognak nekem a történetei?. Azonban márciusban esélyem adódott, hogy elolvassam az Eltitkolt múlt című könyvét. Ez volt az a fordulópont, amikor eldöntöttem, hogy fogok még olvasni tőle. Így került sor a következő könyvére, a Viharos érzelemekre. És ez volt az a könyv, ami miatt megszeretem.
Hogy miért tetszenek a történetei?
Izgalmasak, tele vannak fordulatokkal és váratlan eseményekkel. Vagyis nem hagyja, hogy az olvasói unatkozzanak. Ezek mellett gondol a romantika kedvelőire is, hiszen történetei főcselekményszála a szerelem.
Ezek mellett szerintem - bár nem ismerek személyesen és csak néhány interjút olvastam róla - nagyon kedves és aranyos, illetve közvetlen.
Honnan szereztem meg a könyveit?
Egyenlőre - nagy sajnálatomra - a könyvtárból. De mindenképpen szeretnék egy saját példányt is belőlük, de időbe telik megszereznem.

Baráth Viktória
Első könyves írónő, akinek könyve beloptam magát a szívembe, s ezzel nemcsak én voltam így. Az Első táncról olvastam pozitív és negatív kritikákat is, de nem tudták lelkesedésemet letörni. Ugyanúgy szeretem, mint a legelső pillanatba. Bár sem Zoey, sem Owen, sem pedig a többi szereplő nem tökéletes, mégis van bennük valami emberi. 
Hogy miért kedvelem az írónőt?
Vikivel volt szerencsém pár üzenetet váltani. Igaz, csak megköszöntem neki, hogy a könyvét olvashattam, mégis azonnal válaszolt. Ugyan azokkal jelzőkkel tudnám leírni őt, mint Anne L. Greent, vagyis kedves, aranyos és közvetlen. 
Hogyan szereztem meg a könyvét?
A nővéremtől és a sógoromtól kaptam meg születésnapomra, amiért a mai napig hálás vagyok nekik.

Hát, ennyi lenne. Tudom, nem sok, de ha belelendülnék, akkor órákig csak róluk és a könyveikről beszélnék. :)Viszont remélem (akik nem olvasták még könyveiket) így is kedvet kaptatok az általuk írt történetekhez.
Nektek esetleg van kedvenc magyar íróitok? Vagy inkább a külföldi szerzőket részesítitek előnybe?

Szép estét kívánok Mindenkinek!
Csakegyolvasólány

2017. április 4., kedd

Leigh Bardugo: Árnyék és csont

Fülszöveg:
Alina ​Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.

Értékelés:
Nem is tudom, hol kezdjem. Ez a könyv valami fantasztikus volt. Amennyire féltem belekezdeni, annyira nem akartam letenni a kezemből. Maga a történetben lévő világ annyira fantasztikusan, néhol pedig rémisztően volt megírva, hogy magam néha odavágytam vagy pedig elszörnyedtem. Úgyhogy nem is csodálkoztam, amikor Alina Starkova annyira félt a Zónán való áthaladáskor. És ez a pánik nem is volt alaptalan, ugyanis rettenetes lények vártak rájuk a sötétségben. Hogy mik voltak ezek? Ezeket a lényeket volkráknak hívták, akiket én inkább úgy képzeltem el, mint a legveszélyesebb Pterodactylusok lennének.
Hogy mik történnek ezután?
A leghihetetlenebb dolgok, amiket valaha is képzeltem volna. Igaz, a könyv címkéje között ott szerepel a fantasy (pontosabban high fantasy), amitől nem is vártam más, de ez akkor is lenyűgözött engem. Maga a történet izgalmas volt. Rengeteg vár és meglepő cselekményszál volt benne. Az könyv olvasásakor számos idegen szavakkal is szembetalálhatjuk magunkban, mint például a grisák,  a korpolálók, étherálok, matyeriálok vagy az opricsnyikok, akiknek meg van a maguk szerepe is.
Kik a főszereplők és honnan ismerik egymást?
A történet eleje E/3-ban kezdődik, ahol megismerhetjük Alina Starkovát és Maljen Orecevet, a két főszereplőt kisgyermekként. Meg tudhajuk, hogy mi történt velük, illetve a családjukkal. Ezután Alina szemszögéből olvashatjuk tovább a könyvet. Eltelt pár év és új helyszínek bukkanak fel. Mal és Alina még mindig jó barátok, de eltávolodtak egymástól. Vagyis a lány leginkább ezt érzi. Hiszen a fiú már nem az, akivel eddig élt, akit megismert. Malnak ugyanis Alinán kívül más barátai is vannak, illetve idegen lányokkal hetyeg, ami miatt Alina rosszul érzi magát. A lány élete ugyanis nem izgalmas ennyire. Viszont a Zónaban történő események miatt Alina eddigi mindennapjai fenekestül felfordul. Elszakad unalmas mindennapjaitól és egy olyan világba csöppen, és olyan emberekkel találkozik, akik hasonlóak hozzá. És ezek a pillanatok, ahol nem nagyon kedveltem őt. Nem tudom miért, de az ottani énje kevésbé volt szimpatikus. Igaz, ott is próbálta tartani a kapcsolatot Mallal és vágyott is utána, de könnyen beleesett az Éjúr csapdájába.Viszont Baghra segítségének köszönhetően hamar rájött az igazságra, így időben szabadult meg attól a helytől.
Malt a kezdetektől megszerettem. Tény, voltak hibái, amik talán negatív fénybe tűntethette volna fel őt, de az én szemembe nem tudta. Hűséges barátja volt Alinának, amíg együtt voltak a lány mindig számíthatott rá. A Zónában is inkább őt védte, nem is foglalkozott mással. Ezért is sajnálom, hogy csak Alina szemével láthattam/olvashattam a történetet, ugyanis kíváncsi vagyok, hogy Mal hogyan élte meg a lány nélküli napokat. Azonban a könyv vége felé ismét felbukkant, aminek örültem. És innentől kezdve újabb izgalmak és kalandok történnek a párral.
Éjúrt, Zsenyát és a többi grisát, valamint Ravkában élő szolgákat, embereket pozitív személyeknek tűntette fel az írónő. Lehet, hogy valakik azok is voltak, de ezek a szereplőket nem igazán szerettem. Sőt, elég gyanúsak is voltak nekem, főleg az Éjúr, de nem tudtam meg magyarázni, mi ennek az oka. S mikor Baghra végül lerántotta a leplet a férfiról, már teljesen megértettem, hogy miért nem lopta magát be a szívembe.

ÖSSZESÍTVE:
Új kedvencet avathattam fel, mert valóban oda voltam a könyv minden soráért. A leírások csodálatosak voltak, a szereplők pedig elképzelhetőek. Az érzelmek azt tükrözték, amit az írónő sugallni akart az olvasókkal. 
A molyos címkék között ennél a könyvnél ott szerepelt a romantikus felirat is. Azonban nem volt benne semmi nyáltól csöpögő rész. Nem azt mondom, hogy semmi romantikus nem volt benne, de a történet inkább arról, hogy milyen is az a világ, ahová Alina akaratlanul is belekerült. És ez tetszett benne. S bár szeretem a romantikus könyveket, de jól esett, hogy nem a két főszereplő szerelmi élete volt a főszál. 

Csillagok száma:

Kedvenc idézet:
– Azt hiszem a gyerekek mindig is sokkal könnyebben kijönnek egymással.

– Csukd már be a szádat! Úgy tátogsz, mint egy ponty.  
Ugyan a számat sikerült becsukni, ám ettől még továbbra is guvadó szemekkel forogtam körbe. Annak idején már a nagyherceg könyvtára is lenyűgözött, pedig az a gyűjtemény valósággal eltörpült az itt felhalmozott rengeteg könyv mellett.

A hasonlók vonzzák egymást.

„- Abban a pillanatban valóban boldog voltam. Mal, én nem hasonlítok rád. Sosem tudtam olyan könnyedén beilleszkedni az emberek közé, mint te. Igazából soha nem tarzoztam sehová sem. 
 – Hozzám tartoztál – felelte halkan.