2017. március 26., vasárnap

Anne L. Green: Eltitkolt múlt

Fülszöveg:
Megszelídülhet ​egy vérbeli szívtipró?
 „Alexander Cross vagyok, egy veszedelmes és vakmerő csábító, a határtalan gyönyörök legfőbb rajongója. Az erotikus hódításaimat hobbinak tekintem, a kapcsolataimból kizárok minden lehetséges érzelmi kötődést, életem elsődleges célja újabb és újabb nő meghódítása. Szándékaimat sosem titkoltam, éppen ezért nem is értem, mit esznek rajtam olyan nagyon a nők? Tényleg ennyit jelentene a külső? Az előkelőség? A gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban lefegyverző lenne? Vagy talán csak a rossz, a bűn, a gonoszság izgalma csalogatja őket?”
De mi történik, ha egy ilyen férfi beleun az addigi egyhangú, felszínes és érzelemmentes életébe és önmaga elszámoltatása közepette véletlenül elüti azt a nőt, aki életében először másképp tekint rá? 
Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál.
Vajon a múlt sötét titkai engedik a fiatal szerelmeseket új életet kezdeni?

Értékelés:
!SPOILER VESZÉLY!
Nem is tudom, hol kezdjem...Anne L. Green neve sokszor felkeltette a figyelmemet, de még egyetlen egy könyvét sem olvastam. Azonban az egyik barátnőm kivette a könyvtárból nekem - csak úgy meglepett egy könyvtári könyvvel -, így olvasni kezdtem. Hogy őszine legyek, az eleje picit unalmas volt a számomra. Igaz, így jobban megismerhettem Alexander Cross-t, de csak akkor kezdett igazán érdekli a történet, amikor egy véletlen balesett után a képbe került Alexandra O'Brien. Ő volt az első szereplő, akit megkedveltem. Ugyanis nem az a nyívós, fellegzős szereplő volt, mint akit elképzeltem Alex mellé. Nem, ő visszafogott volt, udvarias és mondanám kissé félénknek is. Ám,
ahogy egyre zajlottak az események, úgy mutatta meg határozott, makacs énjét. 
De ki is Alexandra O'Brien?
Egy szegény, egyedülálló nő, aki egy nyomor negyedben neveli öt éves kisfiát, Aident. S aki nap, mint nap küzd azért, hogy életben legyenek, miközben attól retteg, hogy a múlt rátalál. Ezen kívül egy aranyos és szerethető karakter, nagyszerű anya.
Első találkozása Alex-szal nem volt zökkenő mentes. A helyébe, ha felkenődtem volna egy kocsira a vezető miatt, jól lehordtam volna az illetőt. Ő viszont kedvesen és higgadtan kezelte a helyzetet, sőt részben magát is hibáztatta. Azonban nem ez volt az, ami megfogott benne. Inkább, ahogyan viselkedett Alexszel. Egyáltalán nem szédült el a férfi tökéletességétől és pénzétől. Higgadtan és udvarias volt. Bár, ahogy egyre kezdett elmélyülni a kapcsolatuk, úgy vált nyálassá, de ez mindig így történik egy-egy karakternél a könyvekben.
Milyen Alexa/Lexie, mint anya?
Figyelmes, aggódó, védelmező. Hiába tudom róla és Aidenről az igazat, véleményem nem változottmeg a  köny olvasása során. Hiszen mindig ott volt a kisfiú mellett, Aiden bármikor számíthatott rá. Ezek mellett nemcsak anya-fia kapcsolat volt közöttünk. Aiden egy részben úgy tekinthetett rá, minr egy barátra. De ez megváltozott, amikor Alexander Cross belépett az életükben.
Ki is ez a férfi, aki annyiszor emlegetve volt?
Alex egykori énje nőcsábásznak mondható, mint megbízhatónak. Ám, mikor legjobb barátja, Matt balesetet szenvedett és kómába esett, teljesen kifordult önmagából. Ott segített Alex feleségének, Amynek, ahol tudott, miközben magában átértékelte életvitelét és rájött, hogy amit csinál, az nem helyes dolog. Épp ezen gondolkodik, amikor is megtörténik az a veszélyesnek nem mondható baleset. Amikor Alex belenéz azokba a kék szemekbe, élete fenekestül felfordul. Onnantól kezdve Alexa megszállottjává válik. Nyomoztat utána és minden szabad percét vele tölti. Itt még szerettem őt, de a történet során az az Alex, akit annyira megkedveltem, kissé kezdett túlságosan is nyálas lenni. Jó, értem én, hogy a szerelem megpuhítja még a legkeményebb macsó szívét is, de hogy ennyire? Ez egy kicsit sok volt nekem.
Milyen Alex és Aiden kapcsolata?
Ezek a részek mindig ellágyították a szívemet. Alex a kisfiú számára egy apa szerepét töltötte be. Gondoskodott róla, foglalkozott vele, de a legfőbb, hogy szerette őt. A férfi nemcsak apa volt Aiden számára, hanem barát és cinkostársa is, pont úgy, mint Lexie.
Milyen Alex és a családja kapcsolata?
Mint a történet során kiderült, Alex gazdag családból származott. Az apja cégében dolgozott, de az idősebb Cross nem nagyon becsülte a fiát. Sőt, amikor Alex be akarta mutatni Lexie-t a szüleinek, a férfi úgy viselkedett a lánnyal, mintha csak egy rongy vagy valami (sokkal) rosszabb lenne (igaz, ennek is meg volt az előzménye). S csak eldurvult a helyzet, amikor a szerelmes pár élete egyre jobban kezdett komolyabbá válni.
Ezzel ellentétben Alex édesanyja egy angyal volt. Szerencsére a fia tőle tanulta meg a jó dolgokat, s vált olyanná, mint az édesanyja.
Alexnak múltjában is vannak árnyak?
Igen, bár az övé nem annyira kegyetlen, mint Alexáé. Csupán egy nő akarta tönkre tenni (aki időként mindig felbukkant) az életét, de hamar rájött mindenre és megelőzte a bajt.
Már említettem Alex legjobb barátját, Matt-et és a feleségét, Amy-t. Ők voltak azok a karakterek Lexie után, akiket kedveltem. Matt nagyon jó barátja volt Alexnek. A férfi a legnehezeb időkben számíthatott rá, ott volt neki, mint támasz. Azonban ha kellett meg volt benne az a komolytalanság, ami Alexnek éppen kellett.
Amy szintén jó barátja volt Alexnek és természetesen Lexie-nek is. Tudta mikor kell felvidítani az embert, illetve hogy melyik pillanat az, amikor komolyan kell viselkedni. Hűséges volt a barátaihoz, még gyerekkori legjobb barátnőjéhez, Cathez is. Viszont Amy nagyon családcentrikus. Oda van a nagynénikéjért és a nagybácsikájáért is, de akit a családjában - szerintem - a legjobban szeret az a bátyja, Adam. A történet során ugyanis van egy olyan rész, ahol együtt vannak és bolondoznak. A könyv soraiból szinte sütött, hogy mennyire is szeretik egymást.
Aiden a legcukibb, a legaranyosabb kisfiú. Egyszerűen fogta fel a világot, játékosan. Szerencsére nem érezte a körülötte folyó események súlyát. Gondtalan volt, mint minden kisgyerek. Kötődött mint Lexie-hez, mint pedig Alexhez.

ÖSSZESÍTVE:
A történet nagyon izgalmas és eseménydús volt. Maga a cselekmény könnyen követhető, igaz, voltak benne kisebb ugrások, ahol elvesztettem a fonalat, de azért könnyen vissza lehet rázódni a történetbe. A bonyodalmak megoldódtak. Azonban kicsit túlzás volt, ahogy Alax apja viselkedett a fiával. Azt még megértettem, amiért ki akarta tagadni. Na, de Alex esküvőjekor, mikor elrabolta a saját fiát, fogolyként bánt vele, végül fegyvert fogott rá...Nem is tudom, nekem az egy icipicit sok volt.
A könyvben lévő érzelmeket is át lehetett élni, bár ebből a túlzott romantikából, ami Lexie és Alex között volt kicsit elegem volt. Félre ne értsétek, szeretem a romantikát, de egyes jelenetek már-már nyálasak voltak. Azonban a kedvenc részem az Aiden megmentése volt. Szavakba nem tudom önteni, hogy miért (vagyis de igen, viszont nem akarom elárulni, mivel másoknak nem lenne meglepetés)

Fogok-e még olvasni az írónőtől?
Természetesen igen, hiszen Anne L. Green nagyszerű írónő és az általa megalkotott szereplők titokzatosak, életük izgalmas. Ezek mellett tudja, hogyan kell fenntartani az olvasó figyelmét, ami egy cseppet sem lankad a könyvei olvasásakor.

Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:
Soha ne higgy egy hamis mosolynak.

– Ő ki? Találtál nekem végre apukát? – az öröme szívből jövő volt. Ez volt ugyanis újabban a mániája. Az óvodából hazafelé mindig azt kérdezte: mikor lesz már végre neki is apukája, mert rajta kívül mindenkinek van, csak neki nincs.”

(…) bizalom nélkül nem tud működni egy kapcsolat sem, mert az a fél, aki elvesztette a hitét, folyamatosan csak szenved.”