2017. február 9., csütörtök

Cassandra Clare: Az angyal

Fülszöveg:
A mágia veszélyes – de a szerelem még veszélyesebb!  
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.  Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül. 
 „A Végzet Ereklyéi olyan mesevilágot fest le, ahol imádnék élni. Csodálatos”  Stephenie Meyer, a Twilight szerzője

Értékelés:
Cassandra árnyvadász történetei mindig elvarázsoltak, s ez így van Az angyallal is. Egyszerűen alig akartam letenni, hiába nem először olvasom a kötetet. Voltak olyan részek benne, amire egyáltalán nem emlékeztem, de akadtak olyanok is, amik ismerősek voltak. De így, pár év után is bele tudok veszni a történetbe. Élveztem, hogy a Végzet ereklyéi sorozat előtti részeket olvashattam, illetve új és régi szereplőket köszönthettem. Itt volt például Tessa, aki egy átlagos lánynak képzelte magát. Ám ebben tévedett, amíg Londonba nem érkezett Nate-hez, a bátyjához. Itt megismerkedett Mrs. Blackkel és Mrs. Darkkal, vagyis a Sötét Nővérekkel és az élete teljesen megváltozott. Egy olyan világba csöppent, ahonnént nem volt menekülés. A napja keserves és fájdalmas gyakorlással kezdődtek és végződtek. De azért jött egy fekete hajú, kék szemű fiú, s Tessa eddigi napjai felfordultak. Ugyanis ez a srác nem volt más, mint Will Herondale, aki nephilim. Hogy őszinte legyek eddig nem tudtam hova rakni Jace Wayland (később Herondale) viselkedését. Most már tudom, honnént is örökölte. Hiszen Willnek is ugyan ilyen a természete. Kicsit beképzelt, minden lány kedvence, szókimondó, de ezeken kívúl nagyon jó árnyvadász. A parabataija, a barátja mellett áll, akármi is történik vele. S ha már a barátoknál tartunk, itt van James Carstairs, vagyis Jem. Akit leginkább Alechez hasonlíthatnánk, de eltér egy-két dologtól. Jemet sokkal visszahúzódóbb, mint Alec. S természetesen udvariasabb is, hiszen az 1800-as években még tudták, hogy mi az a jómodor. Teljesen Will ellentétje, törekedik a békére. Így nem is csodálkoztam, hogy egyből megtalálta a közös hangot Tessával. Viszont a többi szereplőről se feledkezzünk meg, ugyanis nemcsak Will, Tessa és Jem kapnak nagy szerepet. Itt van például Charlotte a londoni intézet vezetője és a férje, Henry. Az előbbi harcias, határozott és jószívű. Törődik mindenkivel és inkább a békére törekedik az intézet falain belül. Henry inkább a tudománynak él. Ő nem az a harcos fajta. Jobban szeretet a saját laboratóriumában ügyködni, mint harcolni. Ebből is látszik, hogy ki hordja a nadrágot, vagyis ki irányítja az egész létesítményt. Aztán ott van Jessamine, Agatha, Sophie és Thomas, akiket szintén kedveltem.

Maga a történet egyszerűen csodálatos volt. Már eleve plusz pont, hogy Londonban játszódik, ami az egyik kedvenc helyem. Azonban az itt folyó események izgalomba tartja az olvasót. A cselekmények csak úgy pörögnek, egy cseppnyi unalmas rész sem volt benne. Voltak olyan részek, amik egyáltalán nem leptek meg, de olyanok is akadtak, amik teljesen megdöbbentettek. Főleg, amikor kiderült, hogy kicsoda igazából Nate Gray, Tessa bátyja. Óriásit csalódtam benne. Azonban Mortmain titka nem volt annyira meglepetésszerű számomra. Valami ehhez hasonlóra számítottam. Sok viszont szörnyülködtem, vagy olykor legszívesebben Will fejéhez vágtam volna valamit, amikor eltaszította magától Tessát.
Szóval teljesen beleéltem magamat a történetbe és neki is állok olvasni a következő rész. Mert ha ez ennyire lenyűgőző, milyen lehet a folytatása?

Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:
„– Á! – szólt Jem. – Értem. Elhúzol azzal a lóval, mint valami Robin Hood, engem meg itt hagysz. Magadnál vagy te? 
 – Valakinek vigyáznia kell arra a macskára. – A heveder és a csatok lehullottak, Will pedig felpattant Balios hátára. Mindig is őt szerette jobban a két ló közül.

– Camille finoman jár. Mint egy faun az erdőben. Nem úgy, mint egy kacsa.  
– Nem úgy járok, mint egy kacsa.  
– Én szeretem a kacsákat – szúrta közbe diplomatikusan Jem.

Az embernek oda kell figyelnie, hogy milyen könyveket olvas, mert a szavak – amik bennük vannak – képesek megváltoztatni minket.