2017. február 15., szerda

Alice Clayton: Faldöngető

Fülszöveg:
Caroline ​Reynolds magáénak tudhat egy fantasztikus, új lakást San Franciscóban, egy irigylésre méltó háztartási robotgépet… O-t viszont nélkülözni kénytelen (és itt most nem Oprah-ról van szó, kedves olvasók). Tervezői karrierje felfelé ível, irodája a kikötőre néz, egy bombasztikus cukkini kenyér receptje is az övé… de O-nak se híre, se hamva. Ott van neki Clive (a világ legaranyosabb cicája), a jó barátok, egy hatalmas ágy, csak O nem.  
Azóta, hogy beköltözött új lakásába, az O nélküliség állapotát szexuálisan túlfűtött szomszédja tetőzi be, aki éjnek évadján olyan hangos faldöngetésben részesíti, amilyet még sosem hallott. Minden nyögés, náspángolás és… ez csak nem egy nyávogás volt? …hangsúlyozza a tényt, hogy nem csupán nem hagyják aludni, de még mindig meg van fosztva…, igen, helyes a tipp: O-tól is.  
Majd belép a képbe Simon Parker (tényleg, Simon, kérlek, lépj be). Amikor a faldöngetés odáig fajul, hogy jóformán szó szerint kilöki a gazdáját az ágyból, Caroline, arcán kielégületlenséggel, rózsaszín bébidoll pizsamájában végre szemtől szembe kerül már sokszor hallott, de sosem látott szomszédjával. A késő éjjeli ütközet, nos, vegyes érzelmekkel zárul. Hmm! Ilyen vékonyka falak mellett, a feszültség bizony hatalmas…  Incselkedés, gúnyos megjegyzések, forró fürdőben lubickoló cicalányok a gyönyörű San Franciscó-i ég alatt – és ráadásként a legszexisebb almás pite, amely valaha készült. Mindez ott rejtőzik ebben az érzéki, szellemes, romantikus mesében.

Értékelés:
Nem is tudom, hogy mit mondjak a könyvről. Érdekes is volt, meg nem is. Az elejét nagyon szerettem, de a vége felé az egész történet kezdett átmenni unalmasba. Aztán volt egy nagyszerű zárás, amiért oda voltam. Akkor most hogy is van ez?
   Caroline nem egy félénk lány. Inkább mondanám céltudatos, szókimondó és bátornak. Szenvedélye a sütés és elég jó munkahelye is van. Azonban egyetlen hibája, hogy még soha sem találkozott még az a bizonyos O - val. Nos, ez volt az a rész, ahol kicsit elbizonytalanodtam. Már megint egy olyan történet, ahol a főszereplő lánynak muszáj megkeresni a saját orgazmusát (ez a fajta esemény/cselekményszál már A Klub című könyvben sem tetszett). Viszont ennek ellenére mégsem tettem le a könyvet. És, azt hiszem, hogy jól tettem. Az eleje vicces és könnyed volt. Jobban megismerhettük Caroline életét, barátait és kollégáit. Illetve annak a bizonyos Faldöngetőnek minden esti tevékenységét. Őszintén bevallom megmosolyogtattak azok a „becenevek”, amiket Caroline adott a Faldöngető háremének. Mulatságosak voltak és természetesen (khm...) hozzájuk illő.
   Aztán ott volt az első találkozás, amin ismét csak mosolyogtam. Szóváltásuk érdekes és vicces volt.
   Simon munkáját irigyeltem. Fotósként bejárhatta az egész világot, és olyan helyeken járhatott, ahová én csak álmomba juthatok el. Ezek mellett a srác remek humorérzékkel rendelkezett, valamint hatalmas étvággyal. Főleg a cukkinis kenyér iránt.
   Caroline és Simon kapcsolata amilyen érdekesen kezdődött, úgy vált izgalmassá. Az elején nem bírták egymást, aztán könnyen barátokká váltak, végül ez a kapcsolat sokkal mélyebbé vált. Igaz eleinte mind a ketten visszakoztak. Titkon vágytak a másikra, de mégsem léptek. Aztán eljött az a bizonyos kirándulás Tahoe-ba. Eredileg két pár összehozása lett volna a cél, ami sikerült is, ám Caroline és Simon életében is változást indított el. Hogy mit? Nos, nem szeretném elárulni, hiszen csak elrontanám a könyv iránti érdeklődést. Viszont innentől kezdve valami megváltozott. Mint eddig, számíthattak a másikra, de amikor kettesben maradtak, egy kis feszültséget lehetett érezni.
Amit érdemes megemlíteni még, az Spanyolország. Az itt eltöltött napokra mindent lehet mondani, de azt nem, hogy nyálas. Romantikusnak romantikus volt, de nem annyira, hogy át kelljen lapoznom. Itt is történtek dolgok, amiket nem szeretnék elárulni. Elég annyi, hogy boldogak voltak, aztán Caroline hazajött. Simon pedig utána. S itt voltak azok a dolgok, amik eleinte izgalmasak voltak, de egy idő után kezdett unalmassá válni a történet. Félre ne értsétek, örültem, hogy végre együtt lehettek, de ez a több oldalnyi izgalmasnak tűnő szexmaraton igazán kimaradhatott volna.
   Azonban ezt a történetet nemcsak a két főszereplő dobta fel, hanem a barátaik is. Mimit, Sophiet, Neilt, Ryant, Jilliant és Benjamint is nagyon megszerettem. Vidámak, segítőkészek és jó barátok voltak mind Simonnak, mind pedig Caroline-nak.
Az utolsó jelentős karaktert, viszont az értékelésem végére hagytam. Igen, aki olvasta már a történetet és szerintem kitalálta, hogy Clive-ról beszélek, aki nem más, mint Caroline cicája. Neki külön kijár a tisztelet, hiszen nagyon is fontos szerepet töltött be a lány életébe. Ő volt a „személy”, akire mindig számíthatott, aki mindig meghallgatta, s aki őrizte őt. Igaz, voltak olyan pillanatai, amikor megbolondult. Ez az énje olyankor bukkant fel, amikor Simonnál volt a szerelme, Whiskas. Hiszen rajongott a lányért (nem is tudom, hogy miért). De ezek ellenére nagyszerű barát volt. Lényegében ő tette érdekessé az unalmas részeket, főleg mikor megtámadta Simont. Valamint az epilógus az ő szemszögéből olvasható.
   Hogy mit gondolok az egész könyvről?
Jól fel volt építve, de nem tudok teljes öt csillagot adni rá. Számomra idegesítőek voltak a gyors ugrások. Például az egyik pillanatban a lakásban voltak, a másikban pedig a repülőn ültek. E kettő esemény között semmi átkötő rész nem volt, csak hirtelen ott voltak.

Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:
– Hova tette a józan eszét? A falak még annyira sem vastagok, mint a bőr a maga képén.

Hallottam, hogy csikordulnak a zárak és kikapcsolódik a lánc, de folytattam az ajtó döngetését. Üvölteni kezdtem.  
– Nyisd ki az ajtót, te seggfej, vagy a falon keresztül megyek be!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése