2017. február 26., vasárnap

Clélie Avit: Itt vagyok

Fülszöveg:
Elsa nem érez hideget, szomjúságot, éhséget. Egy hegymászó baleset után kómába zuhanva, hónapok óta érzéketlenül fekszik egy kórházi ágyon. Illetve nem teljesen érzéketlenül.
Hall.  
Csak ezt senki sem tudja.  
Thibault az édesanyját kíséri be a kórházba az öccséhez, ő viszont nem hajlandó bemenni hozzá. Neheztel rá a halálos balesetet miatt, amit okozott. A kórházban bolyongva véletlenül Elsa szobájába téved. Ahová ettől kezdve rendszeresen visszatér…

Értékelés:
Miért kellett befejeződnie? Miért így? 
Igen, sikerült elolvasnom a könyvet, és meg kell, hogy mondjam, valami fantaszikus, lenyűgüző és szomorú volt egyben. Az egész történetből áradt a kétségbeesés, a bánat, a küzdés, a szeretett és a szerelem érzése.
Elsa Bilier egy átlagos lány, kinek szenvedélye a hegymászás és rajong a gleccserekért. Ám ez az időtöltés lesz a végzete, ugyanis egy lavina miatt elveszti az eszméletét és kómába kerül. Innentől kezdve csak vegetál. Viszont mielőtt valaki azt hinné, hogy ettől fogva unalmassá válik a történet az nagyon is téved. Ugyanis Elsa él és gondolkodik. Igaz, csak saját magával tudja megosztani a nézeteit, mivel nem tudja, hogyan ébredhetne fel. Hallja a hangokat, de nem érez. Érti a látogatói szavait, érti a könyörgéseiket, de nem tud válaszolni. Érdekes volt egy kómában lévő lány/nő gondolatait olvasni, illetve azt, hogyan éli meg ő ezt az időt. Mindig is érdekelt, hogy ilyenkor mi játszódhat le az emberben, s ezt Clélie Avit megmutatta.
Elsát nem mondanám annak a törékeny látnak, inkább a célra törő jelző sokkal jobban illik hozzá. Elérte, amit akart, bár ennek áldozata lett.
A könyv másik szereplője nem más, mint Thibault Gramont. Szokatlan, mégis ritka. A név eredetileg német származású és bátor embert jelent. De ki is ő a történetben? Milyen valójában? Nos, Thibault az, aki lát, hall és érez mindent. Egy tévedés miatt került az 52-es szobába, ahol meglátott egy alvó lányt. Vagyis egy ideig azt hitte, hogy az ott lévő beteg csak alszik, ám mikor meglátta a lány kórlapját rájött, hogy tévedett. Hiszen azon a papíron nem más állt, minthogy kóma. Igen, Thibault nem más szobájába nyitott be, mint Elsáéba, hogy elmeneküljön anya és az öcse elől, aki ittasan elütött két lányt, s akik a baleset során meghaltak. A fiatal férfi ezt nem tudta megbocsátani testvérének, Sylviannak, ez miatt pedig nem is akarta őt látni. Azonban ennek az eset köszönheti Thibault, hogy „megismerhette” Elsát, s ettől fogva mindig visszajárt hozzá. Hogy mi vonzotta őt annyira a lányhoz? Talán az a csend, ami belengte a kórházi szobát, és ahol álomra hajthatta a fejét. Vagy esetleg egy láthatatlan kötél, ami akaratlanul is húzta Elsához. 
Thibault jellemét nem is tudom mihez tudnám kötni. Egy részről makacsnak mondanám, hiszen nem tágít fogadalmától, miszerint nem látogatja meg testvérét, másrészről van egy gyengébb oldala. Ez Elsánál és a keresztlányánál, Claránál, valaszint Juliennél és Gaëlle-nál lehet látni. 

A történet komoly témáról szól. Egy kómában lévő lány minden napjairól, valamint egy olyan fiú életéről, aki beleszeretett ebbe a lányba, amire bár csak a könyv vége felé derül fény, de az olvasó már érezheti olvasás közben. Láthatjuk, hogy a szülők hogyan viselik lányuk elvesztését, illetve a dilemmájukat, miképpen le-e kapcsolják Elsát a gépekről. A lány segítségével kihallgathattuk az orvosok viselkedését. Egy rezidens együttérzését, illetve egy főorvos véleményét, amivel személy szerint kihívta az ellenszenvemet.

KEDVENC RÉSZEK:
- Elsa kóma alatti monológjai
- az összes Thibault szemszög
- Julien és Thibault barátsága
- a pici Clarával töltött pillanatok
- az utolsó fejezet

ÖSSZESÍTVE:
Nagyon, de nagyon tetszett. Ha most elkezdeném mesélni, mindent kifecsegnék. Azonban egy valami nem tetszett, hogy vége lett. Ennyi? Nem lesz folytatás? Pedig annyira kíváncsi lennék, hogy a kóma után hogyan viselkedik Elsa, vagy mi lesz Thibaulttal és vele. 

Csillagok száma:

Kedvenc idézet:
Ahhoz az egész könyvet be kellene gépelnem. :)

2017. február 25., szombat

Cassandra Clare: A hercegnő

Fülszöveg:
Tessa ​Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét.
Tessára.
Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.
Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.
Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében.
Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?

Értékelés:
Most már tudom, miért szeretem ennyire ezt a sorozatot. Annyi mindent történt benne, s amit eddig nem értettem a Végzet ereklyéi sorozatban, arra most fény derült.
A Pokoli szerkezetek utolsó kötete elég érdekesen kezdődött. Először is megismerkedhettünk Aloysius Starkweather unokájával, aki egy jeles alkalmon vett rész. Igaz, szomorúan végződött. Nem is értettem, hogy ez most hogyan jött ide, ezért tovább olvastam a történetet. A következő múltbéli esemény Will és Jem első találkozásáról szólt. Will már akkor is egy mogorva, nemtörődöm srác volt, azonban James Carstairs megtörte a jeget. Ettől a pillanattól kezdve barátok lettek.
A történetek ezek után a jelenbe játszódik. Innentől több részre osztanám a könyvet.
Az első Tessa és Jem kapcsolata, amit az írónő csodálatosnak írja le. A szerelmesek között nincs semmi viszály, boldogok. Ám egy valami beárnyékolja az idilli pillanatokat, ez pedig nem más, mint Jem betegsége.
A második az a testvérek közötti hűség, tisztelet és viselkedés. Cassandra két testvér párt is elénk állít. Gideon - Gabriel Lightwood páros kevésbé bonyolult. Egy részről ott van egy kis tüske Gabriel szívében, hiszen a bátyja elhagyta őket. A fiatal Lightwood fiú (Gabriel) az apjával maradt és az ő nézeteit követte. Másrészről viszont mindent megtett volna Gideonért, ahogy a bátyja ő érte is. A történet során támogatták egymás és harc során mindig számíthattak egymásra. A nehéz esett - szerintem - Will - Cecily kettőse volt. Hiszen eddig csak Willtől hallhattunk a lányról, ám A herceg című kötet epilógusának legvégén felbukkan a lány. Will innentől kezdve megváltozik, ugyanis múltjának egy része ismét jelen van az életében. Cecily-nek, mint kiderült, komoly indítéka volt, hogy felkeresse az intézetet. Haza szeretette volna vinni Willt, ám ez a terve kudarcba fulladt. Mivelhogy időközben rájött, hogy miért is olyan fontos bátyja számára ez a hely, illetve, hogy ő mit akar igazán. Hogy javult-e a Herondale testvér pár kapcsolata? Nos, ez inkább egy idézettel válaszolnám meg:

„-  Akkor megegyeztünk. Gabrielnek találkoznia kell anyával és  apával. - Cecily Henryhez fordult. — Készen áll a portál?  
Tessa közelebb hajolt Willhez. - Imádom, ahogy lerendez - súgta. -  Szórakoztató. ”

A harmadik a harcok. Ebben a részben több izgalomra lehet számítani, mivel ez a befejező rész, és mint ismerjük Cassandrát, nem szereti az elvaratlan szállakat. Az első harc nem mással történik a könyv elején, mint Benedict Lightwooddal. Hogy miért és mi lett a férfi sorsa? Nos, nem szeretném elárulni. Legyen meglepetés azoknak, akik még nem olvasták a kötetet. Másfelől viszont ismét megjelenik Mortmain és az ő teretményei.
A Charlotte harca Josiah Wayland konzullal. Igen, az az „áldott, jó lelkű” Wayland kozul bácsi kimutatja a foga fehérjét. Mindáron el akarja távolítani Charlotte-t a londoni intézet éléről és ennek eléréséért semmitől sem retten meg. Na, de nem kell rosszra gondolni! Nem szövetkezik Mortmainnel. Nem, ennél sokkal alattomosabb tervet eszelt ki. Viszont elképzelése nem valósul meg. Hogy miért? Erre a kérdésre csak a könyvben találtok választ.
Az ötödik Sophie és Gideon szerelmi szála. Ami nagyon aranyos és kicsit vicces is, főleg a fiú próbálkozásai a könyv elején; például a pogácsás eset. Valamint Cecily és Gabriel közötti kapcsolat kialakulása. Érdekes, ahogy a fiú folyamatosan hasonlítja össze Willt és a húgát, végül csak is Cecilyre tud gondolni. Illetve Cecy felvetései sem hanyagolhatóak, miközben Gabrielre gondol.
És direkt hagytam végére a Jem-Tessa-Will szálat, ami a számomra a hatodik részt képezi. De hogy is van ez? Will ellökte magától a lányt az átok miatt, Tessa pedig úgy mond Jem karjaiban kapott vigasztalást és egy társat. Ám kicsit bonyolult kapcsolat. Will szereti a lányt, ahogy Jem is. Tessa viszont mindkét fiú szereti, mégis Jemnek mondott igent a leánykéréskor. S ezek után Will bevallja valódi érzelmeit, a lány ellöki magától.
Ebben a részben sincs másképp, Will és Tessa hűvösen, mégis udvariasan viselkednek egymással. Mégis Jem képes összehozni kettőjüket, ugyanis a két fiatal a beteg Jamesért bármit megtesznek. Csakhogy a jég kettőjük közül akkor kezd megtörni, amikor Jem eltűnik a képből. Will és Tessa megadja magát az érzelmeiknek és egymás karjaiba találnak megnyugvást.

KEDVENC RÉSZEK:
- Will és Jem beszélgetése a fiú betegágyánál. 
- Will vallomása Tessa iránti érzelmeiről parabataiának.
- Will útja Cadair Idris felé
- Tessa kilétének titka
- Tessa és Will beszélegetése 
- Az automatonok elleni küzdelem
- Zakariás testvér kilétének felfedése (Jem előkerülése)
- Tessa és Jem, valamint Will és egykori parabataiának beszélgetése
- Sophie felemelkedése és a lánykérés
- az Epilógus

ÖSSZESÍTVE:
Méltó lezárást kapott a sorozat. Minden volt benne, ami kellett: romantika, akció, tragikus események. Cassandra Clare egy pillanatra sem hagyta unatkozni az olvasót. Bár, egy valamihez tényleg nagy erőt kellett vennem, és az az Epilógus elolvasása. Mindig is Will - Tessa pároshoz vonzódtam, s bár aranyos volt Tessa és Jem együtt, mégsem voltak kedvenceim. Viszont tetszett, ahogy a félig boszorkánymester, félig árnyvadász lány visszaemlékezett Willel töltött utolsó perceire, óráira, és ezáltal az olvasó is betekintést nyerhetett közös életükbe. 

Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:
 - Apa... - hebegte Gabriel. - Apa féreg.

Gondolom, nem lehetne... - szakította meg a fiú szavait követő  csendet Henry. - Hm, rátaposni? ”

 - Gyere hozzám, Tess! Gyere hozzám,  legyél Tessa Herondale! De legyél akár Tessa Gray, vagy bármi, amit  szeretnél, csak gyere hozzám, maradj velem, és soha ne hagyj el, mert  nem akarok már egyetlen napot sem leélni az életemből nélküled. ”

 Will szélesen elvigyorodott. - Ó, hogy ő? Ez itt Cecily... barátja, Mr.  Gabriel Lightvödör.”

2017. február 19., vasárnap

Cassandra Clare: A herceg

Fülszöveg:
A Viktória korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban múlandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

Értékelés:
   Nem is tudom, hogy mit mondjak erről a könyvről. Már az első része is belopta magát a szívembe, de ez a kötet valami fantasztikus volt. Igaz, inkább a romantikára hajaz, mint a harcra, de ennek a résznek köszönhetően sok mindenre fény derült. De ne szaladjunk ennyire előre!
A szereplők ugyanazok, mint az előző részbe, pár újabb szereplőkkel kiegészítve. Itt vannak például Agatha és Thomas helyett az új személyzet, vagy például Gabriel Lightwood és a bátyja, Gideon. Bár az előbbi nem igazán új karakter, hiszen Az angyalban is felbukkant már, de ebben a részben több szerepet kapott. Azonban térjünk ki egy kicsit az első részben megismert szereplőkre. Itt van például Will Herondale, akinek intézetbe való kerüléséről nem sokat tudhattunk meg. Viszont a történet során megismerhettük könyvimádó énjét, illetve azt  magabiztosságát, amit mindig is szerettem benne. Ebben a részben azoban egy újabb Will bukkan elő. Ez akkor történik meg, amikor kitudódik Will titka a fiú és az olvasó számára is. S innentől kezdve a magabiztos, nem törődöm ifjúból egy szenvedő személlyé válik.
Aztán ott van Jem, Will parabataia, akit egy kedves, nyugodt, segítőkész karakternek mutatott be az írónő. Most azonban meglepődtem egy-két kirohanásán és a rajta megjelenő őrületen. Olykor elég rémisztővé vált.
Tessa maradt az, aki előző részben. Igaz, néhány titkára fény derült, de maradt az az ártatlan lány, mint aki volt.

A történet nem akadt meg romantikus vonalon, bár hatalmas összecsapások nem történtek. Mortmain nem bukkant fel, ezzel ellentétben Nathaniel - nagy sajnálatomra - ismét szerepet kapott (bár szerencsére a következő részben nem tűnnik fel.) Az írónő nem árult el sok információt, de mégis adott néhány morzsát Will, Tessa és Mortmain családjáról, származásáról.
S mint említettem a történet inkább a romantika felé hajlott. Itt volt például Sophie és Gideon kapcsolata vagy Charlotte és Henry házassági problémája, ami először úgy tűnt, hogy nem fog megoldódni, utána minden megoldódott. És végül Will, Tessa és Jem közötti kapcsolat. A köztük egy szerelmi háromszög fejlődött ki. Tessa eddigi baráti érzelmeket érzett Jem iránt, de ezek megváltoztak. Vágyott a fiúra. Azonban ott volt  Will is, aki hiába viselkedett vele olyan elutasítóan, Tessa nem tudja őt elfelejteni. Ha egy helyiségben voltak a levegő szinte szikrázott körülöttük. Ezért sem értettem, hogy miért döntött úgy a lány, ahogy tette. Én nem lettem volna képes választani a két fiú között. Hiába vagyok oda Willért.
Ami leginkább meglepett a könyv olvasása közben, az nem más volt, mint Jessamine viselkedése. Az első részben sem kedveltem a lányt, de reménykedtem benne, hogy jó útra tér. Ám ez nem történt meg, sőt hatalmas hibát követett el.
S bár nem sok harci jelenet volt a történetben, illetve az automatonok sem bukkantak fel, de A herceg mégis érdekes és lenyűgöző történet volt, tele meglepetéssel. Illetve egy függővéggel...

Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:
– Ezek szerint nem segítesz – állapította meg szárazon Will. (…) 
 – Ha a segítség nálad azt jelenti, hogy dobjalak be a démonok birodalmába, mint egy patkányt a terrierektől hemzsegő gödörbe, akkor nem, nem segítek – felelte Magnus. – Az a helyzet, hogy ez őrültség. Menj haza, és aludd ki ezt az egészet! 
 – Nem vagyok részeg. 
– Ezzel az erővel akár az is lehetnél.

Will lehajolt, és a lány arcára fektette az arcát. Tessa minden egyes lassan kimondott szavába beleborzongott. – Minden nap minden órájának minden percében erre vágyom – mondta Will –, amióta csak először találkoztunk. De hát te is tudod. Tudnod kell. Ugye tudod?  
Tessa felnézett a fiúra, ajkai enyhén szétnyíltak a csodálkozástól.  
– Mit tudok? – kérdezte, mire Will megadó sóhajjal szájon csókolta.

– Mi a… – kezdte Magnus.  
– Démonfog – mondta kissé zihálva Will. – Végigkergettem azt a kék rohadékot egész Chiswicken, de meglógott. Viszont előtte még megharapott, és bennem hagyta a fogát. Ezt fel tudod használni, hogy megidézd, ugye? – Megragadta a fogat, és kirántotta a sebből. Még több vér bugyogott fel, folyt végig a karján és fröccsent a földre.  
– Camille szőnyege! – tiltakozott Magnus.  
– Ez vér – közölte Will. – Nem fog haragudni érte.

2017. február 15., szerda

Alice Clayton: Faldöngető

Fülszöveg:
Caroline ​Reynolds magáénak tudhat egy fantasztikus, új lakást San Franciscóban, egy irigylésre méltó háztartási robotgépet… O-t viszont nélkülözni kénytelen (és itt most nem Oprah-ról van szó, kedves olvasók). Tervezői karrierje felfelé ível, irodája a kikötőre néz, egy bombasztikus cukkini kenyér receptje is az övé… de O-nak se híre, se hamva. Ott van neki Clive (a világ legaranyosabb cicája), a jó barátok, egy hatalmas ágy, csak O nem.  
Azóta, hogy beköltözött új lakásába, az O nélküliség állapotát szexuálisan túlfűtött szomszédja tetőzi be, aki éjnek évadján olyan hangos faldöngetésben részesíti, amilyet még sosem hallott. Minden nyögés, náspángolás és… ez csak nem egy nyávogás volt? …hangsúlyozza a tényt, hogy nem csupán nem hagyják aludni, de még mindig meg van fosztva…, igen, helyes a tipp: O-tól is.  
Majd belép a képbe Simon Parker (tényleg, Simon, kérlek, lépj be). Amikor a faldöngetés odáig fajul, hogy jóformán szó szerint kilöki a gazdáját az ágyból, Caroline, arcán kielégületlenséggel, rózsaszín bébidoll pizsamájában végre szemtől szembe kerül már sokszor hallott, de sosem látott szomszédjával. A késő éjjeli ütközet, nos, vegyes érzelmekkel zárul. Hmm! Ilyen vékonyka falak mellett, a feszültség bizony hatalmas…  Incselkedés, gúnyos megjegyzések, forró fürdőben lubickoló cicalányok a gyönyörű San Franciscó-i ég alatt – és ráadásként a legszexisebb almás pite, amely valaha készült. Mindez ott rejtőzik ebben az érzéki, szellemes, romantikus mesében.

Értékelés:
Nem is tudom, hogy mit mondjak a könyvről. Érdekes is volt, meg nem is. Az elejét nagyon szerettem, de a vége felé az egész történet kezdett átmenni unalmasba. Aztán volt egy nagyszerű zárás, amiért oda voltam. Akkor most hogy is van ez?
   Caroline nem egy félénk lány. Inkáb mondanám céltudatos, szókimondó és bátornak. Szenvedélye a sütés és elég jó munkahelye is van. Azonban egyetlen hibája, hogy még soha sem találkozott még az a bizonyos O - val. Nos, ez volt az a rész, ahol kicsit elbizonytalanodtam. Már megint egy olyan történet, ahol a főszereplő lánynak muszáj megkeresni a saját orgazmusát (ez a fajta esemény/cselekményszál már A Klub című könyvben sem tetszett). Viszont ennek ellenére mégsem tettem le a könyvet. És, azt hiszem, hogy jól tettem. Az eleje vicces és könnyed volt. Jobban megismerhettük Caroline életét, barátait és kollégáit. Illetve annak a bizonyos Faldöngetőnek minden esti tevékenységét. Őszintén bevallom megmosolyogtattak azok a „becenevek”, amiket Caroline adott a Faldöngető háremének. Mulatságosak voltak és természetesen (khm...) hozzájuk illő.
   Aztán ott volt az első találkozás, amin ismét csak mosolyogtam. Szóváltásuk érdekes és vicces volt.
   Simon munkáját irigyeltem. Fotósként bejárhatta az egész világot, és olyan helyeken járhatott, ahová én csak álmomba juthatok el. Ezek mellett a srác remek humorérzékkel rendelkezett, valamint hatalmas étvággyal. Főleg a cukkinis kenyér iránt.
   Caroline és Simon kapcsolata amilyen érdekesen kezdődött, úgy vált izgalmassá. Az elején nem bírták egymást, aztán könnyen barátokká váltak, végül ez a kapcsolat sokkal mélyebbé vált. Igaz eleinte mind a ketten visszakoztak. Titkon vágytak a másikra, de mégsem léptek. Aztán eljött az a bizonyos kirándulás Tahoe-ba. Eredileg két pár összehozása lett volna a cél, ami sikerült is, ám Caroline és Simon életében is változást indított el. Hogy mit? Nos, nem szeretném elárulni, hiszen csak elrontanám a könyv iránti érdeklődést. Viszont innentől kezdve valami megváltozott. Mint eddig, számíthattak a másikra, de amikor kettesben maradtak, egy kis feszültséget lehetett érezni.
Amit érdemes megemlíteni még, az Spanyolország. Az itt eltöltött napokra mindent lehet mondani, de azt nem, hogy nyálas. Romantikusnak romantikus volt, de nem annyira, hogy át kelljen lapoznom. Itt is történtek dolgok, amiket nem szeretnék elárulni. Elég annyi, hogy boldogak voltak, aztán Caroline hazajött. Simon pedig utána. S itt voltak azok a dolgok, amik eleinte izgalmasak voltak, de egy idő után kezdett unalmassá válni a történet. Félre ne értsétek, örültem, hogy végre együtt lehettek, de ez a több oldalnyi izgalmasnak tűnő szexmaraton igazán kimaradhatott volna.
   Azonban ezt a történetet nemcsak a két főszereplő dobta fel, hanem a barátaik is. Mimit, Sophiet, Neilt, Ryant, Jilliant és Benjamint is nagyon megszerettem. Vidámak, segítőkészek és jó barátok voltak mind Simonnak, mind pedig Caroline-nak.
Az utolsó jelentős karaktert, viszont az értékelésem végére hagytam. Igen, aki olvasta már a történetet és szerintem kitalálta, hogy Clive-ról beszélek, aki nem más, mint Caroline cicája. Neki külön kijár a tisztelet, hiszen nagyon is fontos szerepet töltött be a lány életébe. Ő volt a „személy”, akire mindig számíthatott, aki mindig meghallgatta, s aki őrizte őt. Igaz, voltak olyan pillanatai, amikor megbolondult. Ez az énje olyankor bukkant fel, amikor Simonnál volt a szerelme, Whiskas. Hiszen rajongott a lányért (nem is tudom, hogy miért). De ezek ellenére nagyszerű barát volt. Lényegében ő tette érdekessé az unalmas részeket, főleg mikor megtámadta Simont. Valamint az epilógus az ő szemszögéből olvasható.
   Hogy mit gondolok az egész könyvről?
Jól fel volt építve, de nem tudok teljes öt csillagot adni rá. Számomra idegesítőek voltak a gyors ugrások. Például az egyik pillanatban a lakásban voltak, a másikban pedig a repülőn ültek. E kettő esemény között semmi átkötő rész nem volt, csak hirtelen ott voltak.

Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:
– Hova tette a józan eszét? A falak még annyira sem vastagok, mint a bőr a maga képén.

Hallottam, hogy csikordulnak a zárak és kikapcsolódik a lánc, de folytattam az ajtó döngetését. Üvölteni kezdtem.  
– Nyisd ki az ajtót, te seggfej, vagy a falon keresztül megyek be!”

2017. február 9., csütörtök

Cassandra Clare: Az angyal

Fülszöveg:
A mágia veszélyes – de a szerelem még veszélyesebb!  
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.  Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül. 
 „A Végzet Ereklyéi olyan mesevilágot fest le, ahol imádnék élni. Csodálatos”  Stephenie Meyer, a Twilight szerzője

Értékelés:
Cassandra árnyvadász történetei mindig elvarázsoltak, s ez így van Az angyallal is. Egyszerűen alig akartam letenni, hiába nem először olvasom a kötetet. Voltak olyan részek benne, amire egyáltalán nem emlékeztem, de akadtak olyanok is, amik ismerősek voltak. De így, pár év után is bele tudok veszni a történetbe. Élveztem, hogy a Végzet ereklyéi sorozat előtti részeket olvashattam, illetve új és régi szereplőket köszönthettem. Itt volt például Tessa, aki egy átlagos lánynak képzelte magát. Ám ebben tévedett, amíg Londonba nem érkezett Nate-hez, a bátyjához. Itt megismerkedett Mrs. Blackkel és Mrs. Darkkal, vagyis a Sötét Nővérekkel és az élete teljesen megváltozott. Egy olyan világba csöppent, ahonnént nem volt menekülés. A napja keserves és fájdalmas gyakorlással kezdődtek és végződtek. De azért jött egy fekete hajú, kék szemű fiú, s Tessa eddigi napjai felfordultak. Ugyanis ez a srác nem volt más, mint Will Herondale, aki nephilim. Hogy őszinte legyek eddig nem tudtam hova rakni Jace Wayland (később Herondale) viselkedését. Most már tudom, honnént is örökölte. Hiszen Willnek is ugyan ilyen a természete. Kicsit beképzelt, minden lány kedvence, szókimondó, de ezeken kívúl nagyon jó árnyvadász. A parabataija, a barátja mellett áll, akármi is történik vele. S ha már a barátoknál tartunk, itt van James Carstairs, vagyis Jem. Akit leginkább Alechez hasonlíthatnánk, de eltér egy-két dologtól. Jemet sokkal visszahúzódóbb, mint Alec. S természetesen udvariasabb is, hiszen az 1800-as években még tudták, hogy mi az a jómodor. Teljesen Will ellentétje, törekedik a békére. Így nem is csodálkoztam, hogy egyből megtalálta a közös hangot Tessával. Viszont a többi szereplőről se feledkezzünk meg, ugyanis nemcsak Will, Tessa és Jem kapnak nagy szerepet. Itt van például Charlotte a londoni intézet vezetője és a férje, Henry. Az előbbi harcias, határozott és jószívű. Törődik mindenkivel és inkább a békére törekedik az intézet falain belül. Henry inkább a tudománynak él. Ő nem az a harcos fajta. Jobban szeretet a saját laboratóriumában ügyködni, mint harcolni. Ebből is látszik, hogy ki hordja a nadrágot, vagyis ki irányítja az egész létesítményt. Aztán ott van Jessamine, Agatha, Sophie és Thomas, akiket szintén kedveltem.

Maga a történet egyszerűen csodálatos volt. Már eleve plusz pont, hogy Londonban játszódik, ami az egyik kedvenc helyem. Azonban az itt folyó események izgalomba tartja az olvasót. A cselekmények csak úgy pörögnek, egy cseppnyi unalmas rész sem volt benne. Voltak olyan részek, amik egyáltalán nem leptek meg, de olyanok is akadtak, amik teljesen megdöbbentettek. Főleg, amikor kiderült, hogy kicsoda igazából Nate Gray, Tessa bátyja. Óriásit csalódtam benne. Azonban Mortmain titka nem volt annyira meglepetésszerű számomra. Valami ehhez hasonlóra számítottam. Sok viszont szörnyülködtem, vagy olykor legszívesebben Will fejéhez vágtam volna valamit, amikor eltaszította magától Tessát.
Szóval teljesen beleéltem magamat a történetbe és neki is állok olvasni a következő rész. Mert ha ez ennyire lenyűgőző, milyen lehet a folytatása?

Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:
„– Á! – szólt Jem. – Értem. Elhúzol azzal a lóval, mint valami Robin Hood, engem meg itt hagysz. Magadnál vagy te? 
 – Valakinek vigyáznia kell arra a macskára. – A heveder és a csatok lehullottak, Will pedig felpattant Balios hátára. Mindig is őt szerette jobban a két ló közül.

– Camille finoman jár. Mint egy faun az erdőben. Nem úgy, mint egy kacsa.  
– Nem úgy járok, mint egy kacsa.  
– Én szeretem a kacsákat – szúrta közbe diplomatikusan Jem.

Az embernek oda kell figyelnie, hogy milyen könyveket olvas, mert a szavak – amik bennük vannak – képesek megváltoztatni minket.

2017. február 1., szerda

Sarah Dessen: Altatódal

Fülszöveg:
A szakítás tudománya… Remy mindig tudja, mikor kell megtartania A Beszéd-et egy srácnak – rögtön azután, hogy az első romantikus roham lecseng, de még mielőtt a dolgok túl komolyra fordulnának. Számtalan fiúval járt már, és rengeteget tanult az anyjától is, aki éppen az ötödik férjét fogyasztja. De akkor miért van az, hogy valahogy sehogy sem akarja ejteni Dextert? Pedig a srác olyan esetlen. És rendetlen. És szétszórt. Ráadásul zenész – épp úgy, mint Remy apja, akit a lány sohasem ismert, mert a férfi lelépett, még mielőtt ő megszületett volna. Lehetséges volna, hogy Remy kapcsolatokra vonatkozó szabályai egyszerre érvényüket vesztik? A regény az elismert szerző, Sarah Dessen magával ragadó története egy kőkemény fiatal lányról és egy fiúról, aki arra hivatott, hogy megpuhítsa.

Értékelés:
Érdekes történet volt. Remy elég bonyolult és összetett szereplő. Megértettem a nézeteit, de nem tetszett, ahogy viselkedett fiúkkal. Csak kihasználta őket. Bár nem volt jó példája, ugyanis anyjának legalább öt férje volt. Vagyis a mostohaapák egymásnak adogatták a kilincset. Igaz, ott volt neki Chis, a bátyja, kinek csodálatos kapcsolata volt. Ám neki sem volt mindig nyugodt élete.
Dexter. Nos, ő volt és barátai, zenész társai, akiket leginkébb kedveltem a történetbe. Jó humoruk volt, remek barátok voltak. Nagy álmuk az volt, hogy ismert zenekar legyenek, de ezt nehezen tudták elérni.
Remy barátnői Jess, Lissa és Cloé közül az előbbi kettőt kedveltem. Cloé engem túlságosan idegesített. Olyan volt, mint Remy csak egy kicsivel rosszabb. Csak is a saját értékrendjeit nézte, s mindenkivel gúnyolódott.

Maga a sztori érdekes volt. Megismerkedhettünk Remy családjával, a lány múltjával és a Dexterhez fűződő érzelmeivel, valamint a kapcsolatukkal. Ismerkedésük furcsán kezdődött és elsőnek úgy tűnt, hogy Dexter követi a lány, mivel mindig összefutottak. Azonban nem így volt, csupán véletlenek történetek. Ezek után a két fiatal kapcsolta összefonódott, összejöttek. Remy eközben barátainak azt hangoztatta, hogy hamarosan elhagyja a fiút, csak szórakozás miatt van együtt vele. Azonban arra nem számított, hogy érzelmei megváltoznak. De ezt is tagadja, viszont viselkedése nem erre utal.
Ami nem tetszett az az volt, ahogy Remy Dexterhez viszonyult, mikor szakítottak. Érzett valamit a fiú után, mégis úgy viselkedett vele, mint a ronggyal. Dexter persze próbálkozott, de ezzel mit sem törődött a lány (mondjuk, ez főleg Cloénak köszönhető -.-").
Viszont a történet vége nagyon tetszett. Igaz, ugrottunk egy kicsit az időben. Novemberben járunk egy kollégiumi szobába és egy lányt látunk, aki egy levelet bontogat. Ebben a levélben egy üzenet és pár kép van. Hogy kitől jött? Nos, ha elolvassátok, akkor minden kiderül. :)

Csillagok száma:

Kedvenc idézet:
Az, hogy megtagadod magadtól a szerelmet, az nem erősít meg. Sőt ellenkezőleg: meggyengít. Mert félelemből teszed.