2017. január 19., csütörtök

Colleen Hoover: Visszavonuló

Fülszöveg:
A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.  
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.  
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…

Értékelés:
(VIGYÁZAT! SPOILER VESZÉLY!)
Sok mindenre számítottam, de erre nem igazán. Soha se szoktam könnyezni, vagy elsírni magam egy könyvön, de néhány rész igen is könnyeket csalt szemeimbe. Már az első rész is kicsit felkavarta az érzelmeimet, de a Visszavonuló egyenesen elszomorított. S bár a Szívcsapás a kedvencemé vált, de meg merem kockáztatni, hogy a Visszavonuló még az első résznél is jobb . És nem csak azért, mert az egész történet Will szemszögéből olvasható (aminek nagyon, de nagyon örültem, hiszen már rég kíváncsi voltam a gondolataira). Ebben a kötetben ugyanis egy új szereplő érkezik, aki nyers modorával, szókimondó énjével színt vitt az egészbe. Igen, aki már olvasta a könyvet szerintem rájött, hogy egy tizenegy éves kislányról beszélek, aki nem más, mint Kiersten. Komolyan, ő volt az egyik kedvenc karakterem az édesanyjával, Sherryvel egyetembe. Amikor megjelentek a színen mindig mosolyognom kellett. Mind a kettőjüknek nagyon jó beszólásaik és beszédjük volt. Nem is csodálom, hogy Kelnek ennyire bejött a kislány. Nagyon is összeillettek. S bár szerelmük csupán gyermeki és nem annyira főszáll (sőt, alig volt kapcsolatukról szó, csak megemlítették), de akkor is aranyosnak tartottam. 
Eddie és Gavin is szerepet kaptak a könyvben. Ugyan az energikus páros most nem vitt annyi színt a történetbe, mint az előző kötetben, de az ő jelenlétük nélkül nem lett volna az igazi. Szerencsére nem kellett nélkülözni őket, hiszen nagy meglepetésemre elég váratlan dolog történt velük.
Kiersten és édesanyján kívül az új szereplők közül még megismerkedhetünk Vaughn-nal és Reece-szel. Ők mind a ketten Will múltjának egy darabjai. Ha valaki emlékszik, mind a kettőjük neve szerepelt az első részben.

És ezzel elérkeztünk a két főszereplőnkhöz és a történet rövid ismertetéséhez. Igen, Will és Lake még mindig egy párt alkotnak és nevelik öccseiket, ami nem könnyű számukra, hiszen mind a ketten fiatalok még ehhez. Nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, amikor először valami komiszságot követ el a két fiú az iskolába. Szívük szerint eltekintenének ettől, de inkább próbálnak úgy viselkedni, mint két felelőségteljes szülő. A helyzetükön mit sem segít, hogy a szabad idejük alig van, így az egymással töltött percek is egyre kevesebb. De mindent megtesznek azért, hogy ezeket kihasználják. Elkezdenek tervezni egy közös hétvégét is kettesben, de itt kezdődnek a bonyodalmak. A könyv ugyanis két részre van bontva. Az első rész eleje nyugis. Jobban megismerkedhetünk az új szereplőkkel és a régiek - főleg Will - minden napjaival. Aztán beüt a krach és Will, valamint Lake kapcsolata holt pontra jut, ami Vaughn-nak köszönhető. Ha ő akkor nem látogassa meg Willt, akkor talán ez a veszekedés nem történik meg. Sőt, a közös hétvége is elmaradt. Bár úgy gondolom, hogy Lake kiakadása kicsinyes volt, de én sem örültem volna, ha a barátom a volt(!) barátnőjét ölelgeti a hálószobájában. Így ettől a pillanatról Lake és Will kapcsolata már habos-babos rózsaszín felhő.
Mind a ketten szenvednek. Will mindent megtesz, hogy meg tudja beszélni Lake-kel a történteket, de a lány hajthatatlan. Aztán egy terv segítségével minden jóra fordul. Épp nagy a boldogság s a kis csapat (Lake, Eddie, Kiersten, Will, Gavin, Kel és Caulder) hazafelé tart a slam estről, amikor váratlan dolog történik.
Itt kezdődik a második rész. Sajnos ennek a váratlan dolog következtében Will újra olyan helyzetbe kerül, mint a szülei balesetekor. És azt hiszem, hogy itt kezdtek gyűlni könnyek a szemeimbe. Annyira szívszorító volt olvasni aggodalmát, kétségbeesését és magatehetetlenségét! Illetve Kel bizonytalan jövő képzeletét. Willnek nem csak szerelme állapotáért kellett aggódnia, hanem annak öccséért. A közös, meghitt pillanatuk valami csodálatos és szívfájdító volt. 
DE, itt még nincsen vége a történetnek. Hiszen minden jó, ha a vége jó, nem? És Colleen Hoover sose hagyja, hogy olvasói szomorúak legyenek. Egy aranyos véget kanyarintott a történetnek.

Kedvenc részek: Igen, több is volt. Amikor káromkodás helyet mindig a pillangó szót emlegették, az apák napi ebéd az iskolában (ahol Will volt Clauder, Kel és Kiersten apja egyben), a slam est, Kiersten pillanatok/beszólások, Julia csillagos-idézetes vázája, a Will-Kel, illetve a Will-Caulder pillanat; valamint a gyerekek tehetségkutatója (Clauder és Kiersten slames versei). 

Csillagok száma:
Nem is tudnák és nem is akarok mást adni rá. :)

Kedvenc idézetek:
De történjék bármi … bármerre vezet is az utunk ebből a kórházból… együtt megyünk.”

– Üdvözlöm, Mrs. Brill – mosolygok rá. – Köszönöm, hogy elengedte Kierstent és a fiúkat erre az ebédre. Jó tudni, hogy megérti a rendhagyó családi helyzeteket. Én úgy szeretem ezeket a srácokat, mint a saját gyerekeimet, és a tény, hogy ön ezt tiszteletben tartja, sokat elárul a jelleméről. Nagyon hálás vagyok érte. ”

Mosolygok. Kiersten mély levegőt vesz. 
– A versem címe: Pillangózd meg!”

Ezért 
sokkal tartozom neki. 
Sok köszönömmel, 
sok sajnálommal,
 sok szeretlekkel.
 Az adósod vagyok, Will, amiért 
az életem mélypontjait elviselhetőbbé tetted. 
És hogy mi a fénypontom? 
A fénypontom ez a pillanat.
Nem tudom, képes-e egy ember túl sokat sírni. Ha igen, akkor ebben a hónapban garantáltan kimerítettem a keretemet. Felállok, és Sherryn és Daviden áttörve kioldalazok a sorból. Amikor Caulder leér a színpadról, felkapom, és úgy megölelem, ahogy még soha.
 – Szeretlek, Caulder – súgom a fülébe.

– Tudod, mit jelent ez? – fordul Eddie-hez. – Mostantól Kiersten a szomszédunk lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése