2017. január 17., kedd

Colleen Hoover: Szívcsapás

Fülszöveg:
Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.  Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.  
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.

Értékelés:
Lenyűgöző, varázslatos, fantasztikus, szomorú és...és.... Nem, egyszerűen erre nincsenek szavak. Ez a történet tele volt meglepetéssel és fájdalommal. A szereplők egyszerűen tökéletes meg voltak formálva. Az összes karakterért oda voltam. Szerettem Layken stílusát is, bár néha kiborított, amikor túl makacs volt. Szerettem gyerekes énjét, ami akkor bukkant elő főleg, mikor testvérével volt együtt. Egyáltalán nem ítélem őt el azért, ahogy viselkedett az édesanyjával. Először én is valami olyat feltételeztem volna, hogy van valakije. Hiszen olyan furcsa volt, viszont amikor kiderült az igazság... Hm, nem is tudom, én is kiborultam volna. Azonban innentől kezdve az asszony abszolút mindenben számíthatott Lakere.
Will egy újabb álom pasi a számomra. Feladta az álmait csak is azért, hogy felnevelje a kisöccsét. Ez egy mindenre kész, erős akaratú, jószívű fiúra vall. Az öccse fontos szerepet foglalt el a szívében, ezért magától  értetődően magához vette. Egyébként aranyos srác, nem is csodálom, hogy Layken olyan hamar beléhabarodott. Valamint (hogy tovább fényezzem őt) fantasztikus író, gyönyörű verseket írt.
A két kissrácért, Clauderért és Kelért pedig egyenesen oda voltam. Mind a ketten nagyon aranyosak voltak. A könyv olvasása közben egyből megszerettem őket és sokat is nevettem rajtuk.

A történetről csak annyit, hogy az elején egy kicsit furcsállottam ezt a gyors szerelembe esést. Viszont, mikor kiderült Will állásának helye, jobb is volt, hogy így lett alakítva. Hiszen ki akar egy újabb tanár-diák szerelemről olvasni? Nem mintha nem szeretném őket, csak már túl sokszor olvastam ilyen témájú könyvet. Ezért olyan különleges a kapcsolatuk. Bár időnként egy gonoszka kis hang megkérdezte olvasás közben, hogy: Layken miért nem vált sulit, ha ennyire szereti Willt? Willnek ugyanis meg voltak az okai, de Lakenek számos választási lehetősége lehetett volna.
A slam esteket nagyon szerettem. Főleg, amikor Will fellépett az általa írt versekkel. De mindenképpen az a jelenet volt a kedvencem, mikor Lake ott a színpadon színt vallt:
Ebben az évben sokat tanultam. 
Mindenkitől. 
A kisöcsémtől...  
Az Avett Brotherstől... 
Az anyámtól, a legjobb barátnőmtől, a tanáromtól,
 az apámtól, 
és 
egy 
sráctól. 
Egy sráctól, akibe menthetetlenül, mélyen, bolondulásig, 
hihetetlenül 
és tagadhatatlanul szerelmes vagyok.
 Annyi mindent tanultam ebben az évben!
De, ami a legjobban szíven ütött az Julia levele volt a könyv végén. Még az utolsó napjaiban is arra gondolt, hogy gyermekeinek tanácsokat adjon. Hiába segítette őket mindig míg életben volt, hiába egyengette az útjaikat, úgy gondolta, hogy még utoljára át kell adnia nekik valamit.
Nem tudom, hogy mikor írhatta és hogyan került Willhez, de ez az üzenet méltóképpen zárta le a történet első részét.

Csillagok száma:

Kedvenc idézet:
— Ne mondjatok le a basagnáról! A basagna finom. Válasszatok ki egy napot, amikor semmilyen rossz hírt nem kell elmondani, és süssetek egy hatalmas tál basagnát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése