2017. január 16., hétfő

Anna Banks: Triton

Fülszöveg:
Emma éppen most jött rá, hogy édesanyja egy réges régen eltűnt Poszeidón hercegnő, és az a tény megrengeti identitását. Félvérként az emberi világban különcnek és bogarasnak tartják, a Szirének között pedig utálat tárgya, ugyanis törvényeik szerint a félvérek által megérdemelt sors a halál.  
Ha még ez nem lenne elég gond, édesanyja feltűnése a Szirének világában egymás ellen fordítja a két királyságot, Poszeidónt és Tritont. Vajon Emmának most mit kellene tennie? Teljesítse Galen kérését, azaz legyen biztonságban és reménykedjen a legjobbakban? Avagy érdemes lenne felvállalnia önmaga felfedésének kockázatát- és az ajándékáét-, olyan emberek életét mentve meg így, akiket sosem ismert?

Értékelés:
Hol is kezdjem? Már a Poszeidón kötetért is oda voltam, de ez a rész vitt mindent. Számomra sokkal több izgalmas részt tartogatott, mint az első kötet, ahol megismerkedhetünk Galénnal, Emmával, Raínával, Tóraffal és Grommal, valamint Emma édesanyjával is. Bár ő az előző részben nem kapott nagy szerepet, de az írónő ezt bepótolta. Hiszen ő nem más, mint Nália, Poszeidón hercegnője. Akinek karakterét, hogy őszinte legyek, nem szerettem. Igaz, megértettem, hogy miért hagyta el akkor az otthonát, de azért ennyire őszinte nem lettem volna a lányommal, hiába is akartam volna tisztázni vele az életemet. Kicsit finomabban is tálalhatta volna Emmának a dolgokat, főleg miután gyakorlatilag elrabolta őt. Valamint - szerintem - egy kicsit gyerekes egy-két megnyilvánulása. Viszont szó mi szó, a komoly esetekkor meg van a maga esze és minden tudását beveti, hogy segíteni tudjon. 
Grom azonban teljesen semleges számomra. Bírom a stílusát - vagyis, ahogy a testvéreivel viselkedik - és méltányolom, hogy be akar vágódni Emmánál, de nem olyan szereplő, akiről többet olvasnék. Jelleme határozott és egyet értek Galénnal, jó uralkodó, de ennyi.
A többiek ezek ellenére vitték a maguk színvonalát. 
De, aminek a legjobban örültem, azok az új szereplők voltak. Főleg Antonisz király, kinek karakteréért oda voltam. Egyszerűen fantasztikusan alkotta meg őt az írónő. Nália szerintem egyáltalán nem hasonlított rá, de szerencsére Emma igen (de ezen nem is csodálkozom, hiszen ő Emma nagyapja)

Na, de térjünk át a történetre, ami nem hagyja unatkozni az olvasót. Igaz, lassan indul be, de annál izgalmassá kezd válni. Először is ott van Emma és Nália menekülése Galénék elől, a bújkálás és az anya-lánya beszélgetés. Aztán Rachel esete Emma édesanyjával, végül az egymást elvesztő szerelmesek újra találkozása. Később pedig a történet két részre osztódik: Emma szemszögéből olvashatunk, hogy mi történik vele a szárazföldön Galén nélkül, illetve E/3-ban a szirének világáról és az ott történő eseményekről, aminek nagyon örültem. Ugyanis így jobban felfedezhettem azt a világot, ahol Galén élt. Beletekinthettem a szirének szigorá szabályaiba, megismerkedhettem a politikájukkal és a múlt őrzők nézeteivel. 
Itt is régi/új szereplőkkel találkoztam, mint például Jágennel és lányával, Pakiával. Az előbbivel elég nagy problémák voltak, mivel meg akarta szerezni a királyságot és a vágyaiért bármit képes volt megtenni. Ezért is hasonlított szerintem Jágen néhány politikusra. Mindent megígért, amit csak lehetet, hogy mellé álljanak az emberek, a könyv esetében szirének. És néhányan támogatták is őt. Hazudtak a kedvéért, de ez mit sem segített. 
Volt egy-két meredek pillanat, amikor azt hittem, hogy vége: a királyi családot bezárják a jégbarlangba, Galén többé nem látja Emmát és vége a szerelmüknek, de nem következet be. És volt az a momentum, amikor legszívesebben addig szorongattam volna Tóraf nyakát, míg el nem ájul. Ugyanis nem értettem, hogy miért teszi azt, amit (akkor sem lövöm le a poént! :D). Aztán, mikor a szárazföldre ért Emmához és elmagyarázta, rájöttem, hogy még sem akar olyan rosszat. Csak segíteni szeretett volna.
S azt hiszem, hogy itt kezd még izgalmassá válni az egész, illetve az ezutáni részek. A szereplőknek rengeteg fájdalmat - mint testi, mint lelki - kellett elviselniük (főleg Galénnek és Emmának), rengeteg türelemre volt szükségük (a szárazföldi várakozáskor) és sok mindent át kellett gondolniuk a jövőjükkel kapcsolatban (hol szeretnék leélni az életüket). De végül minden jó, ha a vége jó. S igaz, nem minden úgy történt, ahogy eltervezték (Rachel nagyon fog hiányozni a történetből), de azt hiszem, hogy a trilógia utolsó része még sok meglepetést hozni. :)

Csillagok száma:

Kedvenc idézet: 
„– Semmi másban nem vagyok biztos, csak benned, Benned viszont tökéletesen. 
Gondolkodás nélkül.”