2017. január 21., szombat

Anna Banks: Neptun

Fülszöveg:
A félig ember, félig szirén Emmának és szirén szerelmének, Galennek együtt töltött időre lenne szükségük. Egyedül, csak ők. Messze Poszeidón és Triton királyságától. Emma nagyapja, a Poszeidón király azt javasolja nekik, látogassanak egy Neptune nevű kisvárosba.  
Neptune otthont ad mind sziréneknek, mind félvéreknek, hozzájuk hasonlóknak. Azonban sem Emma, sem Galen nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a csábos félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. Amire pedig végképp nem számítottak, az egy hatalmi harcba való belecsöppenés, amivel nemcsak szerelmük, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek.

Értékelés:
Olvastam erről a kötetről jót is és rosszat is, ezért kissé félve kezdtem neki. Azonban egyáltalán nem csalódtam benne. Igaz, a többi szereplőt mellőzték, mint például Tórafot és Raínát, de ennek most így kellett, hogy legyen. Sokkal jobban bele lehetett látni Emma és Galén kapcsolatába. Igaz, a történet több, mint a felét külön töltötték és mind a ketten máshogy élték meg Neptun városába való történteket. Viszont az a néhány oldal, ahol együtt voltak pont olyan szellemben volt megírva, mint az előző két kötetben. Ott voltak egymásnak, szerették a másikat, de mégsem lépték át azt a bizonyos határt. Tisztelték a másikat, vagyis Emma tiszteletbe tartotta Galén szirén törvények iránti hűségét. Viszont, mikor Neptun városába értek, megváltozott a kapcsolatuk. Egy részből megértettem Emma nézeteit, érzéseit, hiszen az édesvizi szirénekben és félvérekben megtalálta azt, amire szíve legmélyén vágyott. Hasonlóságra és elfogadásra. Hiszen a tritoni és a poszeidóni szirének részben elítélik őt. Itt pedig önmaga lehet. Más részről viszont nem értettem, hogy miért nem elég neki, ha Galén ott van a közelébe. A fiú ugyanis mindig kitartott Emma mellett, sőt, szárazföldön maradt a kedvéért.
A szerelmi háromszögekért én sem vagyok oda. De kellett egy kis bonyodalom ebbe a történetbe, így nem bántam. Reed ugyan nem lett kedvenc szereplőm, ám nem is utáltam őt. Szerettem, ahogy kiállt Galénnal Emma kegyeiért.
A cselekmény csak úgy pörgött, bár az eleje kicsit döcögősen és vontatottan indult. Azokat a részeket szerettem, ahol láthattuk Galén hogy küzd meg egyedül az őt érő dolgokkal. Annyi mindent el kellett viselnie és mégis, ügyesen és leleményesen oldotta meg a rá nehezedő nehézségeket.
És az epilógus. Sokaknak ez volt a kedvence és hát én nem sem lógok ki a sorból. Bár a könyv cselekménye is nagyon tetszett, de azt hiszem, hogy ez a rész viszi a pálmát, ugyanis Emma és Galén vágya beteljesült. Rengeteg dolgon kellett átmenniük, sok fájdalmat kellett elviselniük, de egymás iránti érzett szeretettük és szerelmük mindent legyőzött.
Kicsit fáj a szívem ezért a sorozatért. Sajnálom, hogy többet nem olvashatok Emmáról és Galénról, valamint Tórafról és Raínáról. De remélem, hogy Anna Bankstól olvashatok még ehhez hasonló fantasztikus történeteket.

Csillagok száma:

Kedvenc idézet:
(…) De volt egyetlen pillanat, amikor azt hittem, Emma talán…  
– Triton szigonyára esküszöm, ha tovább locsogsz erről… 
 – Tritonnak tényleg volt szigonya?  
– Befejeztem.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése