2017. január 31., kedd

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

Fülszöveg:
Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.  Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.  Bele lehet zúgni valaki állába?  
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.  
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.  Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?  
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.  
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Értékelés:
Mindent megtettem azért, hogy ne kelljen befejeznem a könyvet. Húzni akartam, de nem lehetett tovább. Aztán, mikor ma délután újra a kezembe vettem, csak úgy faltam a sorokat. Aztán már csak azt vettem észre, hogy vége. Elfogytak az oldalak, a sorok és a szavak.
Mia Anne egy magányos lány, ki elveszítette édesanyját egy autóbalesetben, az apja pedig úgy viselkedik vele, mint az idegennel. Barátai alig voltak, mivel állandóan költözködtek, ahogy a könyv elején is. Mia Anne életében egy újabb helyszín következik, még hozzá Budapest. Rögtön a költözés napján megkapja az első rossz hírt, majd miután álomba merül az élete fenekestül megváltozik.
Kósza lovag egy tizenhét éves fiú, ki igyekszik vissza hűséges lován, Bon a hazájában, hogy elvigye Hit lovag üzenetét. Azonban a harc során szerzett egy sebet, amely megmérgezte a vérét. Viszont Kósza nem adja fel, ám meglát egy bajba lévő lányt és némi hezitálás után a sgítségére siett. S innentől kezdve a két fiatal, azaz Kósza és Mia Anne élete megváltozik.

Maga a cselekmény eseménydús és érdekes. Összesen három színhelyen játszódik: Mia Anne iskolájában és otthonában, az álom világban és egy laborban/intézményben. Igen, az írónő beenged minket Mia Anne édesapjának, Amon Dollond fejébe. És, hogy őszinte legyek, kicsit elég rémisztó. Mármint, Amon egész életét a tudománynak szentelte. Egyetlen ember szeretet, és az a felesége volt. A lányát a tudomány nevében felhasználná, ha tehetné. Az emberekről úgy beszél, mintha kísérleti állatok lennének. Szóval, maga Amon Dollond professzor az érzéketlenség netovábbja. Először nem is szerettem az ő karakteré. Megvetettem, amiért úgy viselkedett a lányával, mint egy idegennel. Viszont a történet vége felé kezdett megváltozni, aminek örültem.
A hétköznapi és az álom jelenetek összefonódtak. Ezeket Mia Anne és Kósza lovag nézőpontjából olvashatjuk. Ezek a részek a legizgalmasabbak, mivel mind a ketten idegen érzésekkel küzdenek vagy egy idegen helyen, más szokásokat próbálnak megtanulni. Az utóbbi főleg Miára jellemző.
De mit gondolok a történetről?
Egyszerűen varázslatos. Az embert magába szippantja, pont úgy, mint egy mesekönyv. A szereplők és a történet kidolgozott. Az összes karakter figyelemfelkeltő és érdekes. Mindegyik - a főszereplőkön kívül - jelentéktelennek tűnhetnek, de nem azok. Ugyanis ők összeköthetők a múlttal, a jelennel és a jövővel, valamint szerves részei Amon, Mia Anne és Kósza lovag mindennapjaival.
A regény hangulata a szituációhoz illő, vagyis ahol kell ott szomorú, ahol pedig vidámságra van szükség, ott mosolyogtató/nevetető részek olvashatóak.

Ez volt az első könyvem On Saitól, de nem az utolsó. Csodálatos írónő remek humorérzékkel és írói tehetséggel. A karakterei szinte valóság hűek, a történetei pedig fantasztikusak. Kellően felkelti az olvasók figyelmét és érdeklődését a könyveivel.

Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:

„- Kell a véred!
- Micsoda?! Elég ronda vagy Edwardnak!”

Vannak bűnök, amelyekre nincsen bocsánat.


-Kapj el, ha tudsz!-kiáltotta, ahogy annyiszor gyerekkorukban.  

-Lecsaplak, te ugróbolha!-nevetett Kósza, és utána eredt.-Fuss, ha kedves az életed!


 – Csak azt kérem, szeress! Egyszer az életben szeresd a gyerekedet!

2017. január 29., vasárnap

Jennifer E. Smith: Milyen ​lesz a búcsú után?

Fülszöveg:
Főiskolás éveik utolsó estéjén Clare-nek és Aidannek egyetlen egy elintézetlen dolga maradt: ki kell találniuk, hogy együtt maradjanak-e, vagy szakítsanak. A 12 órás beszélgetés során felidézik kapcsolatuk minden egyes lépését, hátha találnak valamit a múltjukban, ami meghatározza a jövőjüket. Az este barátokhoz, a családhoz, kötelékekhez, váratlan helyekre vezeti őket, ahol kemény igazságokkal és meglepő felfedezésekkel néznek szembe. Ahogy az óra jár és eléri őket a reggel, úgy közeleg elkerülhetetlen búcsújuk is. A kérdés csak az, hogy a búcsú csak a reggelre szól, avagy örökre? Bájos, édesen keserű, bölcsességgel és szeretettel teli új, ellenállhatatlan regény a döntéseink nehézségeiről abban az esetben, ha a szívünk és az élet más-más irányt diktál.

Értékelés:
Az egész történet, valamint maguk a szereplők semlegesek voltak a számomra. Egyáltalán nem kedveltem meg őket, de nem is éreztem utálatot az irányukba. 
De kik is ők és miről szól a történet?
Adott két tinédzser, Clare és Aidan, akik elutaznak az általuk kiválasztott egyetemekre. Viszont ez a két intézmény több 100 km-re van a másiktól. A két fiatal szereti egymást, de nem akarnak távkapcsolatot, ezért szakítanak. Viszont mielőtt végleg elbúcsúznának egymástól, végig járják együtt azokat az utakat, ahol minden elkezdődött.
Clare és Aidan nézőpontjaik teljesen eltérőek. Próbálják a másikat rávenni, hogy az ő érveit lássa, de ezzel csak azt érik el, hogy teljesen összezavarodnak és meghátrálnak az addigi céljaiktól.
Azonban a könyv az epilóguson kívül semmi izgalmasat nem nyújtott. Igen, az utolsó rész az, ami megmozgatja az olvasó agytekervényeit, és felmerül benne az a kérdés: Talán összejönnek még valaha?

Csillagok száma:
(de csak az epilógus miatt)

Kedvenc idézet:
Nincs.

2017. január 27., péntek

Jessica Park: Szeretni bolondulásig

Fülszöveg:
A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.  
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.  
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.  
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.  
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.


Értékelés:
Ismét egy olyan könyvbe botlottam, amin megosztoznak a vélemények. Hol pozitív, hol negatív értékelések olvashatóak róla a molyon. Néhányan azért nem szerették, mert az események kiszámíthatóak, másokat meglepett egy-két dolog. 
Hogy én mit gondolok a könyvről?
Szerintem aranyos kis történet volt. Igaz, már az elején én is rájöttem egy-két dologra, de ez nem izgatott. Csupán sodródtam az árral a könyv szereplőivel együtt. Az egyik kedvenc karakterem a könyvből nem más, mint Celeste. Annyira aranyos, kedves lány, de volt benne valami, amit nem értettem. Miért viselkedett úgy, mint egy felnőtt? Mi válthatta ezt ki nála? És miért hordozza magával a Fotó Finn-nek elkeresztelt karton figurát? De ahogy olvastam a történetet kérdéseimre választ kaptam. Celeste élete egyáltalán nem olyan rózsás, mint hinné az ember. Ennek a kislánynak sok mindenen keresztül kellett mennie, ahogy Mattynek is. Igen, ő lenne a második kedvenc karakterem a könyvből. A srác elég okos és pólóiért is oda voltam, de nem lehetett neki egyszerű a hirtelen felnőtté válás. Ugyanis neki kellett gondoskodni a szüleiről és a kishúgáról, Celestéről, akiért oda volt. Az olvasó számára Matt elég komoly fiúnak tűnhet, de a Julie-val folytatott beszélgetései alatt ezt cáfolja. Elég jó humora van, amit - a már említett - feliratos póló is ezt mutatják. Bár Julie ezek a felsőket kifigurázza és leszólja őket. És ha már szóba esett a lány neve, róla is legyen egy-két mondat. Julie karaktere kicsit hol felbosszantott, hol megnevetetett. A Matt-tel közös részei csodálatosak voltak, de zavart, hogy vak volt. Hiszen a fiú oda volt érte, s ő ezt nem vette észre. Helyette inkább egy elérhetetlen, netes fickóért epekedett. Ez egy picit idegesített benne, de azért aranyos karakter volt. Szerettem, ahogy Celeste-vel viselkedett, és ahogy segíteni akart neki.
   Maga a történet fantasztikus volt. Rengeteg váratlan fordulat volt benne, de néhány dolog kiszámítható volt. Ez viszont egy cseppet sem zavart. Természetesen némi dráma, sértődöttség, hazugság is helyet kapott, de ezek nélkül unalmasak lennének a cselekmények. Viszont, ami igazán, de igazán tetszett, az a könyv vége volt, hiszen happy enddel zárult minden. S nem is akármilyennel.

Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:
– Matty? 
 – Igen, Julie?  
– El kell mondanom neked valamit. 
 – Halljuk! 
– Szeretem a matekot.  
– Hát ez csodás.  
– És van még valami.  
– Mondjad!  
Julie fél kézzel letakarta a száját, és azt suttogta a vonalba: 
 – Még szűz vagyok.  
– Te jó isten, Julie, leteszem a telefont!

„Roger a postás felé szökdécselő lányára nézett.  
– Hirtelenjében sokkal… idősebbnek tűnik. Neked nem tűnik öregebbnek, Matthew?  
Matt öntött magának egy pohár limonádét.  
– De. Már csupa ránc a képe. És marokszám szedi a Cavintont. Ideje lenne bedugnunk az idősek otthonába.

2017. január 26., csütörtök

Jennifer Probst: Keresd az alkalmat

Fülszöveg:
Verilyben sikeresen működik a házasságközvetítő, amelyet Kate Seymour irányít két barátnőjével karöltve. Kate nem pusztán okos üzletasszony, de titkos erő birtokában is van: amikor a szerelem ott vibrál a levegőben, akkor mintha áramütés érné. Ezt érzi, amikor találkozik Slade Montgomeryvel, a kissé indulatos és döbbenetesen jóképű válóperes ügyvéddel, aki egy napon beront a házasságközvetítő irodába, és bizonyítékot követel: nem teszik-e tönkre az ő sérülékeny húgát, aki Kate legújabb ügyfele? Kate csak úgy tudja meggyőzni a férfit arról, hogy ő nem csaló, ha megtalálja neki álmai asszonyát. De vajon sikerül-e Kate-nek megtartania a két lépés távolságot, amikor a férfi olyan hatással van rá, hogy szinte remeg a lába a jelenlétében? Vagy talán a házasságközvetítő is révbe ér egyszer?

Értékelés:
Könnyed, humoros és kikapcsolódásnak nagyon jó olvasmány. Kate egy kedves, határzott nő, akinek vannak tervei, bár hiányzik valami az életéből. És ez pedig nem más, mint a szerelem. Hiába randizik különböző férfiakkal, mindig megjárja. Azonban a 100. újabb pocsék randija után végül felhagy ezzel. Kate ezek mellett nagyon nyugodt és türelmes ember. Ez akkor derül ki, amikor egy idegen férfi beront és számon kéri őt. 
Hogy ki ez az ember? Mit akar a lánytól? Nos, mint a fülszövegben is olvasható, ő nem más, mint Slade Montgomery, aki egy nagyon komoly, rengeteg ambícióval megáldott válóperes ügyvéd. Slade családi helyzete nem könnyű: elvesztette szüleit, s ezután húgáról ő gondoskodott. A felesége évekkel ezelőtt megcsalta, ezért már nem hisz a szerelemben. És ha ez nem elég látta eszméletlen húgát a fürdőszoba padlóján, aki nem elájult, hanem öngyilkossági kísérletet tett, miután elhagyta őt a szerelme. Kell ennél több tragédia egy fiú életébe? Ezért sem csodálkoztam, amiért ennyire pátyolgatta a huszonnyolc éves húgát.
De miért is támadt neki Kate-nek a férfi? Jane - Slade húga - jelentkezett egy házasságközvetítő céghez, aminek az egyik alapítója nem más volt, mint Kate Seymour. És itt kezdődik csak igazán a történet és a vele járó bonyodalmak.
Izgalmas volt olvasni, ahogy Slade belekóstol a házasságközvetítők világában. Igaz, mindenben belekötött és kifogásolta a dolgokat, de vicces volt, hogy mégis randizni kezdett idegen nőkkel. Részletesen ugyan nincsenek leírva ezek az esték, de az írónő mégis adott némi ízelítőt belőlük a kíváncsi olvasóknak. Azonban, ez a történet főleg Kate és Slade közötti vonzódásról, valamint kapcsolatukról szól. Az eleje elég jól kezdődött: húzták egymás idegeit, ismerkedtek. Aztán mikor megtörtént közöttük a testi kapcsolat, valami teljesen másba ment az egész. S ami egy idő után teljesen kezdett unalmassá válni. Ez nem volt más, mint hogy hol Kate, hol pedig Slade lökte el magától a másikat. Aztán szenvedtek egy kicsit, kerülték egymást - főleg Kate a férfit -, majd ismét egymás karjaiban voltak. 
Viszont, ami feldobta a fejezeteket az nem más volt, mint Robert *-*. Ő nem más, mint Kate sérült kutyája, s az egyik legaranyosabb szereplő. Viselkedése és kötődése a lányhoz szinte a cuki és az aranyos kategóriát súrolta. 
Azonban ennek a kutyának sok mindent túl kellett élnie mielőtt Kate-hez került volna. Kidobták őt, elütötték, ami miatt hátsó lábai lebénultak. Csak futókával képes közlekedni, ami ha rajta van, úgy fut akár egy egészséges kutya. Ezek mellett az is kiderül róla, hogy egy értelmes állat. Ez akkor tárul az olvasó elé, amikor az epilógust olvassa. A poént nem lövöm le, de annyit elárulhatok, hogy ez az egyik kedvenc befejező fejezetem. 
A többi szereplővel sincs semmi gond. A karaktereik kidolgozottak, de ez a történet főleg Kate-ről és Slade-ről szól. A többieket hozzák magukkal, hiszen ezek a szereplők az életük részeihez tartoznak.

Csillagok száma:

Kedvenc idézet: 
Mindig akartam egy papit neki és magamnak, hát most kaptam egyet. Neki köszönhetem Nyuszit, meg hogy elvisz sétálni a parkba, és szereti a mamit. Megvette nekem a világ legjobb foteljét, hogy ne fájjon annyira, amikor fekszem. Végre nekem is van igazi családom, mint a többi kutyának a parkban.

2017. január 24., kedd

Colleen Hoover: Ez a lány

Fülszöveg:
Colleen Hoover, a New York Times bestseller írója a viharos szerelemmel, szenvedéllyel és fájdalommal teli Szívcsapás-sorozattal számos olvasót ejtett rabul.  
Miután Layken és Will szerelme a legnagyobb próbatételeket is kiállta, az immár házasságban élő fiatal pár végre kezdi biztonságban érezni magát a kapcsolatban. De bármennyire is élvezi Layken az új, közös életüket, néhány kérdés nem hagyja nyugodni. Noha Will szeretné magában tartani a múlt fájdalmas emlékeit, Layken mindent tudni akar róla. Will végül beadja a derekát, és elmeséli saját történetét, mely során felszínre kerülnek legbelsőbb érzelmei és gondolatai. Miközben újraéli jó és rossz pillanatait, a Laykennel való első találkozásáról is meglepő dolgok derülnek ki.  
Az Ez a lány-ban Will a saját szemszögéből meséli el Laykenhez fűződő, bonyolult kapcsolatát. Kettejük jövője azon múlik, hogyan birkóznak meg a múlttal a közkedvelt Szívcsapás-sorozat záró részében.

Értékelés:
Minden jó, ha a vége jó, nem? Nos, Will és Lake története úgy zárul a Visszavonulóban, hogy összeházasodtam és a nászutukat egy szállodában töltötték. Ebben a rész ugyanabban a hotelszobában játszódik, mint az előző résznek vége szakadt. Boldogok és őrülten szerelmesek. Viszont Layken ebben a meghit pillantban faggatni kezdte Willt a múltról. Az örömteli pillanatokat átveszi a szomorú régmúlt, amikor Will mesélni kezd. Ebben a kötetben főleg Will érzelmeit, emlékeit olvashatjuk: az első találkozását Lake-kel, a randit, az iskolában való találkozást, a külön töltött napokat, illetve a Juliával való beszélgetéseket. Ennek külön örültem, mivel mindig is kíváncsi voltam rájuk.
A Szívcsapás könyvsorozat egy tökéletes befejezést kapott. Főleg az epilógus részéről, hiszen - szerintem - mindenkit érdekelt, hogy mi lesz Will és Lake sorsa. S bár a két fiatal sokat szenevedett, eltöltöttek néhány napot, hetet külön, de mégis, mindig visszataláltak egymáshoz.

Kedvenc jelenetem ebből a könyvből: A vacsora, amikor Lake és Will hazajöttek a nászútról. Ott volt Eddie, Gavin, Kiersten, Caulder és Kel és fénypont-mélypontot játszottak, ami előtt Kiersten hozta a szokott, szókimondó fajtáját.

Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:
– Fénypont-mélypont? Üljetek le, lányok!
– Majd én kezdek–szólal meg Caulder. – A fénypontom az, hogy Kellel végre tesók lettünk. A mélypont pedig, hogy megtudtam, mit csinált Will és Layken a nászúton. 
– A számból vetted ki a szót – helyesel Kel. 
Lake kérdőn néz rám, mire én Kiersten felé biccentek. 
– Az ő hibája.

 – Szia, Julia! Én vagyok az apukád. 

Az utolsó darab  
Úgy születünk erre a földre,  
mint az élet hatalmas kirakósának  
egyetlen, apró darabja.  
A mi dolgunk, hogy az évek során  
megtaláljuk a hozzánk illő részek mindegyikét.
 A darabokat, amelyek passzolnak hozzánk, 
 ahhoz, akik voltunk,  
és ahhoz, akik egy napon leszünk.” 

2017. január 22., vasárnap

Lauren Rowe: A Klub

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.  
Létezik ​​egy exkluzív társkereső klub, amely borsos tagsági díj ellenében garantálja, hogy bárki számára megtalálják a tökéletes partnert. Nagy reményekkel ide jelentkezik Jonas Faraday, a jóképű, sikeres üzletember és szexmániás nőbűvölő, aki azt tekinti legfőbb küldetésének, hogy minden nőt, akit ágyba visz, eljuttasson a csúcsra. Kisvártatva üzenet kap a Klub egyik munkatársától, aki elárulja, hogy még sosem volt része a teljes gyönyörben. Jonas megszállottan keresni kezdi, és mindent megadna, hogy bizonyíthasson.  
Sarah: Amikor elolvastam Jonas Faraday brutálisan őszinte önvallomását, kis híján elélveztem ott, az íróasztal mellett. Őrültségnek tűnhet, hogy képes voltam kockára tenni az állásomat, de képtelen voltam ellenállni a kísértésnek, hogy kapcsolatba lépjek vele. Tudtam, hogy a vallomásommal elhúzom a mézesmadzagot az orra előtt, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy hajtóvadászatot indít utánam. Jonas: Szóhoz sem jutottam a megdöbbenéstől, amikor megkaptam a felvételi ügynököm e-mailjét. A megjegyzéseimet puszta szeszélyből fűztem hozzá a jelentkezésemhez, nem számítottam rá, hogy választ kapok rájuk, méghozzá ilyen elképesztő választ. Az üzenet olyan csábító, olyan ellenállhatatlan, hogy attól a perctől fogva csak egy dolog érdekelt: megtalálni azt, aki küldte. Mi a neve? Hogy néz ki? Találkoznom kell vele, mindenáron!  
A Klub, ahol ártatlan szórakozást keresett, a zabolátlan szenvedély, az emésztő vágy és a szerelmi bánat terepévé válik hősünk számára.  
Üdvözöljük a Klubban, ahol minden álma valóra válhat!

Értékelés:
Sose füllelentettem még könyvekről, de nem is most fogom elkezdeni. Hogy őszinte legyek egy picit megijedtem, hogy csak nekem nem tetszett, hiszen csak pozitív véleményeket és maximális csillagozást találtam. Aztán ráakadtam @Biry és @xeral értékelésére és megnyugodtam. Nem vagyok egyedül, akinek nem igazán jött be ez a történet. Személy szerint kicsit el is borzadtam, pedig nem vagyok prűd kisasszony. De mi nem tetszett benne?
Nos, hiába szerettem Ez a férfiban Jess karakterét Jonas Faraday-t nem tudtam megkedvelni. Hiába volt őszinte, határozott, gyönyörű férfi, nem ment. Lassan már annyira agyamra ment, hogy legszívesebben átlapoztam volna az ő szemszögein, de úgy semmit sem értettem volna a könyvből. Aztán ott volt Sara, akiről először azt hittem, hogy egy határozott nőszemély. Az első sorai elég ütősek voltam, azt sugallták, hogy neki is elege van a nagyképű férfiakból. Tovább olvasva viszont a szemszögét, nagyot csalódtam. Puff, rögtön vágyakozott a férfi után. Innentől kezdve már csak muszájból olvastam. Azt hittem, hogy lesz egy-két dolog a Klubról, de csak említés szinten volt. És természetesen Jonas randija a másik lánnyal. Ennyi. Ez kicsit plusz csalódás volt a számomra.
A másik dolog, amin fennakadtam az, hogy a történet nagyja arról szólt, hogy Sarának végre legyen orgazmusa. Mi van? Itt már teljesen kicsapta nálam a biztosítékot. Legszívesebben abbahagytam volna az olvasás, de aztán eljutottam ahhoz a részhez, amikor Belize-ben voltak. Az első ott töltött éjszakájuk volt az a megmentő rész. Nagyon tetszett a leírás alapján a hely, s az is, hogy kicsit többet tudhattunk meg Jonas életéből. Sok szörnyűséget kellett elviselnie a gyerekkorában, és most már megértem, hogy miért is szerette annyira Platónt (akivel én az iskolás éveim alatt nem nagyon békültem ki...főleg az ideológiáit nem szerettem). Számára ez volt a kimenekülési út. Illetve a másik ok, amiért nem kap egy csillagot tőlem az a vége volt. Soha jobban nem örültem ennek a bonyodalomnak. Az érdeklődésemet csak ekkor keltette fel igazán. De nem annyira, hogy A panaszba most rögtön belekezdjek. Talán majd egy-két hónap múlva. Akkor esetleg kedvet kapok hozzá, de jelenleg nem akarom kézbe venni.

Csillagok száma:

2017. január 21., szombat

Anna Banks: Neptun

Fülszöveg:
A félig ember, félig szirén Emmának és szirén szerelmének, Galennek együtt töltött időre lenne szükségük. Egyedül, csak ők. Messze Poszeidón és Triton királyságától. Emma nagyapja, a Poszeidón király azt javasolja nekik, látogassanak egy Neptune nevű kisvárosba.  
Neptune otthont ad mind sziréneknek, mind félvéreknek, hozzájuk hasonlóknak. Azonban sem Emma, sem Galen nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a csábos félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. Amire pedig végképp nem számítottak, az egy hatalmi harcba való belecsöppenés, amivel nemcsak szerelmük, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek.

Értékelés:
Olvastam erről a kötetről jót is és rosszat is, ezért kissé félve kezdtem neki. Azonban egyáltalán nem csalódtam benne. Igaz, a többi szereplőt mellőzték, mint például Tórafot és Raínát, de ennek most így kellett, hogy legyen. Sokkal jobban bele lehetett látni Emma és Galén kapcsolatába. Igaz, a történet több, mint a felét külön töltötték és mind a ketten máshogy élték meg Neptun városába való történteket. Viszont az a néhány oldal, ahol együtt voltak pont olyan szellemben volt megírva, mint az előző két kötetben. Ott voltak egymásnak, szerették a másikat, de mégsem lépték át azt a bizonyos határt. Tisztelték a másikat, vagyis Emma tiszteletbe tartotta Galén szirén törvények iránti hűségét. Viszont, mikor Neptun városába értek, megváltozott a kapcsolatuk. Egy részből megértettem Emma nézeteit, érzéseit, hiszen az édesvizi szirénekben és félvérekben megtalálta azt, amire szíve legmélyén vágyott. Hasonlóságra és elfogadásra. Hiszen a tritoni és a poszeidóni szirének részben elítélik őt. Itt pedig önmaga lehet. Más részről viszont nem értettem, hogy miért nem elég neki, ha Galén ott van a közelébe. A fiú ugyanis mindig kitartott Emma mellett, sőt, szárazföldön maradt a kedvéért.
A szerelmi háromszögekért én sem vagyok oda. De kellett egy kis bonyodalom ebbe a történetbe, így nem bántam. Reed ugyan nem lett kedvenc szereplőm, ám nem is utáltam őt. Szerettem, ahogy kiállt Galénnal Emma kegyeiért.
A cselekmény csak úgy pörgött, bár az eleje kicsit döcögősen és vontatottan indult. Azokat a részeket szerettem, ahol láthattuk Galén hogy küzd meg egyedül az őt érő dolgokkal. Annyi mindent el kellett viselnie és mégis, ügyesen és leleményesen oldotta meg a rá nehezedő nehézségeket.
És az epilógus. Sokaknak ez volt a kedvence és hát én nem sem lógok ki a sorból. Bár a könyv cselekménye is nagyon tetszett, de azt hiszem, hogy ez a rész viszi a pálmát, ugyanis Emma és Galén vágya beteljesült. Rengeteg dolgon kellett átmenniük, sok fájdalmat kellett elviselniük, de egymás iránti érzett szeretettük és szerelmük mindent legyőzött.
Kicsit fáj a szívem ezért a sorozatért. Sajnálom, hogy többet nem olvashatok Emmáról és Galénról, valamint Tórafról és Raínáról. De remélem, hogy Anna Bankstól olvashatok még ehhez hasonló fantasztikus történeteket.

Csillagok száma:

Kedvenc idézet:
(…) De volt egyetlen pillanat, amikor azt hittem, Emma talán…  
– Triton szigonyára esküszöm, ha tovább locsogsz erről… 
 – Tritonnak tényleg volt szigonya?  
– Befejeztem.”

2017. január 19., csütörtök

Colleen Hoover: Visszavonuló

Fülszöveg:
A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.  
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.  
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…

Értékelés:
(VIGYÁZAT! SPOILER VESZÉLY!)
Sok mindenre számítottam, de erre nem igazán. Soha se szoktam könnyezni, vagy elsírni magam egy könyvön, de néhány rész igen is könnyeket csalt szemeimbe. Már az első rész is kicsit felkavarta az érzelmeimet, de a Visszavonuló egyenesen elszomorított. S bár a Szívcsapás a kedvecemmé vált, de meg merem kockáztatni, hogy a Visszavonuló még az első résznél is jobb . És nem csak azért, mert az egész történet Will szemszögéből olvasható (aminek nagyon, de nagyon örültem, hiszen már rég kíváncsi voltam a gondolataira). Ebben a kötetben ugyanis egy új szereplő érkezik, aki nyers modorával, szókimondó énjével színt vitt az egészbe. Igen, aki már olvasta a könyvet szerintem rájött, hogy egy tizenegy éves kislányról beszélek, aki nem más, mint Kiersten. Komolyan, ő volt az egyik kedvenc karakterem az édesanyjával, Sherryvel egyetembe. Amikor megjelentek a színen mindig mosolyognom kellett. Mind a kettőjüknek nagyon jó beszólásaik és beszédjük volt. Nem is csodálom, hogy Kelnek ennyire bejött a kislány. Nagyon is összeillettek. S bár szerelmük csupán gyermeki és nem annyira főszáll (sőt, alig volt kapcsulatukról szó, csak megemlítették), de akkor is aranyosnak tartottam. 
Eddie és Gavin is szerepet kaptak a könyvben. Ugyan az energikus páros most nem vitt annyi színt a történetbe, mint az előző kötetben, de az ő jelenlétük nélkül nem lett volna az igazi. Szerencsére nem kellett nélkülözni őket, hiszen nagy meglepetésemre elég váratlan dolog történt velük.
Kiersten és édesanyján kívül az új szereplők közül még megismerkedhetünk Vaughn-nal és Reece-szel. Ők mind a ketten Will múltjának egy darabjai. Ha valaki emlékszik, mind a kettőjük neve szerepelt az első részben.

És ezzel elérkeztünk a két főszereplőnkhöz és a történet rövid ismertetéséhez. Igen, Will és Lake még mindig egy párt alkotnak és nevelik öccseiket, ami nem könnyű számukra, hiszen mind a ketten fiatalok még ehhez. Nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, amikor először valami komiszságot követ el a két fiú az iskolába. Szívük szerint eltekintenének ettől, de inkább próbálnak úgy viselkedni, mint két felelőségteljes szülő. A helyzetükön mit sem segít, hogy a szabad idejük alig van, így az egymással töltött percek is egyre kevesebb. De mindent megtesznek azért, hogy ezeket kihasználják. Elkezdenek tervezni egy közös hétvégét is kettesben, de itt kezdődnek a bonyodalmak. A könyv ugyanis két részre van bontva. Az első rész eleje nyugis. Jobban megismerkedhetünk az új szereplőkkel és a régiek - főleg Will - minden napjaival. Aztán beüt a krach és Will, valamint Lake kapcsolata holt pontra jut, ami Vaughn-nak köszönhető. Ha ő akkor nem látogassa meg Willt, akkor talán ez a veszekedés nem történik meg. Sőt, a közös hétvége is elmaradt. Bár úgy gondolom, hogy Lake kiakadása kicsinyes volt, de én sem örültem volna, ha a barátom a volt(!) barátnőjét ölelgeti a hálószobájában. Így ettől a pillanatról Lake és Will kapcsolata már habos-babos rózsaszín felhő.
Mind a ketten szenvednek. Will mindent megtesz, hogy meg tudja beszélni Lake-kel a történteket, de a lány hajthatatlan. Aztán egy terv segítségével minden jóra fordul. Épp nagy a boldogság s a kis csapat (Lake, Eddie, Kiersten, Will, Gavin, Kel és Caulder) hazafelé tart a slam estről, amikor váratlan dolog történik.
Itt kezdődik a második rész. Sajnos ennek a váratlan dolog következtében Will újra olyan helyzetbe kerül, mint a szülei balesetekor. És azt hiszem, hogy itt kezdtek gyűlni könnyek a szemeimbe. Annyira szívszorító volt olvasni aggodalmát, kétségbeesését és magatehetetlenségét! Illetve Kel bizonytalan jövő képzeletét. Willnek nem csak szerelme állapotáért kellett aggódnia, hanem annak öccséért. A közös, meghitt pillanatuk valami csodálatos és szívfájdító volt. 
DE, itt még nincsen vége a történetnek. Hiszen minden jó, ha a vége jó, nem? És Colleen Hoover sose hagyja, hogy olvasói szomorúak legyenek. Egy aranyos véget kanyarintott a történetnek.

Kedvenc részek: Igen, több is volt. Amikor káromkodás helyet mindig a pillangó szót emlegették, az apák napi ebéd az iskolában (ahol Will volt Clauder, Kel és Kiersten apja egyben), a slam est, Kiersten pillanatok/beszólások, Julia csillagos-idézetes vázája, a Will-Kel, illetve a Will-Caulder pillanat; valamint a gyerekek tehetségkutatója (Clauder és Kiersten slames versei). 

Csillagok száma:
Nem is tudnák és nem is akarok mást adni rá. :)

Kedvenc idézetek:
De történjék bármi … bármerre vezet is az utunk ebből a kórházból… együtt megyünk.”

– Üdvözlöm, Mrs. Brill – mosolygok rá. – Köszönöm, hogy elengedte Kierstent és a fiúkat erre az ebédre. Jó tudni, hogy megérti a rendhagyó családi helyzeteket. Én úgy szeretem ezeket a srácokat, mint a saját gyerekeimet, és a tény, hogy ön ezt tiszteletben tartja, sokat elárul a jelleméről. Nagyon hálás vagyok érte. ”

Mosolygok. Kiersten mély levegőt vesz. 
– A versem címe: Pillangózd meg!”

Ezért 
sokkal tartozom neki. 
Sok köszönömmel, 
sok sajnálommal,
 sok szeretlekkel.
 Az adósod vagyok, Will, amiért 
az életem mélypontjait elviselhetőbbé tetted. 
És hogy mi a fénypontom? 
A fénypontom ez a pillanat.
Nem tudom, képes-e egy ember túl sokat sírni. Ha igen, akkor ebben a hónapban garantáltan kimerítettem a keretemet. Felállok, és Sherryn és Daviden áttörve kioldalazok a sorból. Amikor Caulder leér a színpadról, felkapom, és úgy megölelem, ahogy még soha.
 – Szeretlek, Caulder – súgom a fülébe.

– Tudod, mit jelent ez? – fordul Eddie-hez. – Mostantól Kiersten a szomszédunk lesz.

2017. január 17., kedd

Colleen Hoover: Szívcsapás

Fülszöveg:
Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.  Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.  
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.

Értékelés:
Lenyűgöző, varázslatos, fantasztikus, szomorú és...és.... Nem, egyszerűen erre nincsenek szavak. Ez a történet tele volt meglepetéssel és fájdalommal. A szereplők egyszerűen tökéletes meg voltak formálva. Az összes karakterért oda voltam. Szerettem Layken stílusát is, bár néha kiborított, amikor túl makacs volt. Szerettem gyerekes énjét, ami akkor bukkant elő főleg, mikor testvérével volt együtt. Egyáltalán nem ítélem őt el azért, ahogy viselkedett az édesanyjával. Először én is valami olyat feltételeztem volna, hogy van valakije. Hiszen olyan furcsa volt, viszont amikor kiderült az igazság... Hm, nem is tudom, én is kiborultam volna. Azonban innentől kezdve az asszony abszolút mindenben számíthatott Lakere.
Will egy újabb álom pasi a számomra. Feladta az álmait csak is azért, hogy felnevelje a kisöccsét. Ez egy mindenre kész, erős akaratú, jószívű fiúra vall. Az öccse fontos szerepet foglalt el a szívében, ezért magától  értetődően magához vette. Egyébként aranyos srác, nem is csodálom, hogy Layken olyan hamar beléhabarodott. Valamint (hogy tovább fényezzem őt) fantasztikus író, gyönyörű verseket írt.
A két kissrácért, Clauderért és Kelért pedig egyenesen oda voltam. Mind a ketten nagyon aranyosak voltak. A könyv olvasása közben egyből megszerettem őket és sokat is nevettem rajtuk.

A történetről csak annyit, hogy az elején egy kicsit furcsállottam ezt a gyors szerelembe esést. Viszont, mikor kiderült Will állásának helye, jobb is volt, hogy így lett alakítva. Hiszen ki akar egy újabb tanár-diák szerelemről olvasni? Nem mintha nem szeretném őket, csak már túl sokszor olvastam ilyen témájú könyvet. Ezért olyan különleges a kapcsolatuk. Bár időnként egy gonoszka kis hang megkérdezte olvasás közben, hogy: Layken miért nem vált sulit, ha ennyire szereti Willt? Willnek ugyanis meg voltak az okai, de Lakenek számos választási lehetősége lehetett volna.
A slam esteket nagyon szerettem. Főleg, amikor Will fellépett az általa írt versekkel. De mindenképpen az a jelenet volt a kedvencem, mikor Lake ott a színpadon színt vallt:
Ebben az évben sokat tanultam. 
Mindenkitől. 
A kisöcsémtől...  
Az Avett Brotherstől... 
Az anyámtól, a legjobb barátnőmtől, a tanáromtól,
 az apámtól, 
és 
egy 
sráctól. 
Egy sráctól, akibe menthetetlenül, mélyen, bolondulásig, 
hihetetlenül 
és tagadhatatlanul szerelmes vagyok.
 Annyi mindent tanultam ebben az évben!
De, ami a legjobban szíven ütött az Julia levele volt a könyv végén. Még az utolsó napjaiban is arra gondolt, hogy gyermekeinek tanácsokat adjon. Hiába segítette őket mindig míg életben volt, hiába egyengette az útjaikat, úgy gondolta, hogy még utoljára át kell adnia nekik valamit.
Nem tudom, hogy mikor írhatta és hogyan került Willhez, de ez az üzenet méltóképpen zárta le a történet első részét.

Csillagok száma:

Kedvenc idézet:
— Ne mondjatok le a basagnáról! A basagna finom. Válasszatok ki egy napot, amikor semmilyen rossz hírt nem kell elmondani, és süssetek egy hatalmas tál basagnát!

2017. január 16., hétfő

Anna Banks: Triton

Fülszöveg:
Emma éppen most jött rá, hogy édesanyja egy réges régen eltűnt Poszeidón hercegnő, és az a tény megrengeti identitását. Félvérként az emberi világban különcnek és bogarasnak tartják, a Szirének között pedig utálat tárgya, ugyanis törvényeik szerint a félvérek által megérdemelt sors a halál.  
Ha még ez nem lenne elég gond, édesanyja feltűnése a Szirének világában egymás ellen fordítja a két királyságot, Poszeidónt és Tritont. Vajon Emmának most mit kellene tennie? Teljesítse Galen kérését, azaz legyen biztonságban és reménykedjen a legjobbakban? Avagy érdemes lenne felvállalnia önmaga felfedésének kockázatát- és az ajándékáét-, olyan emberek életét mentve meg így, akiket sosem ismert?

Értékelés:
Hol is kezdjem? Már a Poszeidón kötetért is oda voltam, de ez a rész vitt mindent. Számomra sokkal több izgalmas részt tartogatott, mint az első kötet, ahol megismerkedhetünk Galénnal, Emmával, Raínával, Tóraffal és Grommal, valamint Emma édesanyjával is. Bár ő az előző részben nem kapott nagy szerepet, de az írónő ezt bepótolta. Hiszen ő nem más, mint Nália, Poszeidón hercegnője. Akinek karakterét, hogy őszinte legyek, nem szerettem. Igaz, megértettem, hogy miért hagyta el akkor az otthonát, de azért ennyire őszinte nem lettem volna a lányommal, hiába is akartam volna tisztázni vele az életemet. Kicsit finomabban is tálalhatta volna Emmának a dolgokat, főleg miután gyakorlatilag elrabolta őt. Valamint - szerintem - egy kicsit gyerekes egy-két megnyilvánulása. Viszont szó mi szó, a komoly esetekkor meg van a maga esze és minden tudását beveti, hogy segíteni tudjon. 
Grom azonban teljesen semleges számomra. Bírom a stílusát - vagyis, ahogy a testvéreivel viselkedik - és méltányolom, hogy be akar vágódni Emmánál, de nem olyan szereplő, akiről többet olvasnék. Jelleme határozott és egyet értek Galénnal, jó uralkodó, de ennyi.
A többiek ezek ellenére vitték a maguk színvonalát. 
De, aminek a legjobban örültem, azok az új szereplők voltak. Főleg Antonisz király, kinek karakteréért oda voltam. Egyszerűen fantasztikusan alkotta meg őt az írónő. Nália szerintem egyáltalán nem hasonlított rá, de szerencsére Emma igen (de ezen nem is csodálkozom, hiszen ő Emma nagyapja)

Na, de térjünk át a történetre, ami nem hagyja unatkozni az olvasót. Igaz, lassan indul be, de annál izgalmassá kezd válni. Először is ott van Emma és Nália menekülése Galénék elől, a bújkálás és az anya-lánya beszélgetés. Aztán Rachel esete Emma édesanyjával, végül az egymást elvesztő szerelmesek újra találkozása. Később pedig a történet két részre osztódik: Emma szemszögéből olvashatunk, hogy mi történik vele a szárazföldön Galén nélkül, illetve E/3-ban a szirének világáról és az ott történő eseményekről, aminek nagyon örültem. Ugyanis így jobban felfedezhettem azt a világot, ahol Galén élt. Beletekinthettem a szirének szigorá szabályaiba, megismerkedhettem a politikájukkal és a múlt őrzők nézeteivel. 
Itt is régi/új szereplőkkel találkoztam, mint például Jágennel és lányával, Pakiával. Az előbbivel elég nagy problémák voltak, mivel meg akarta szerezni a királyságot és a vágyaiért bármit képes volt megtenni. Ezért is hasonlított szerintem Jágen néhány politikusra. Mindent megígért, amit csak lehetet, hogy mellé álljanak az emberek, a könyv esetében szirének. És néhányan támogatták is őt. Hazudtak a kedvéért, de ez mit sem segített. 
Volt egy-két meredek pillanat, amikor azt hittem, hogy vége: a királyi családot bezárják a jégbarlangba, Galén többé nem látja Emmát és vége a szerelmüknek, de nem következet be. És volt az a momentum, amikor legszívesebben addig szorongattam volna Tóraf nyakát, míg el nem ájul. Ugyanis nem értettem, hogy miért teszi azt, amit (akkor sem lövöm le a poént! :D). Aztán, mikor a szárazföldre ért Emmához és elmagyarázta, rájöttem, hogy még sem akar olyan rosszat. Csak segíteni szeretett volna.
S azt hiszem, hogy itt kezd még izgalmassá válni az egész, illetve az ezutáni részek. A szereplőknek rengeteg fájdalmat - mint testi, mint lelki - kellett elviselniük (főleg Galénnek és Emmának), rengeteg türelemre volt szükségük (a szárazföldi várakozáskor) és sok mindent át kellett gondolniuk a jövőjükkel kapcsolatban (hol szeretnék leélni az életüket). De végül minden jó, ha a vége jó. S igaz, nem minden úgy történt, ahogy eltervezték (Rachel nagyon fog hiányozni a történetből), de azt hiszem, hogy a trilógia utolsó része még sok meglepetést hozni. :)

Csillagok száma:

Kedvenc idézet: 
„– Semmi másban nem vagyok biztos, csak benned, Benned viszont tökéletesen. 
Gondolkodás nélkül.”

2017. január 13., péntek

Cassandra Clare: Csontváros

Fülszöveg:
Gyilkosság ​​tanúja lesz – a tizenöt éves Clary Fray aligha számít erre, amikor elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba. Az elkövetők: három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser.
A holttest aztán eltűnik a semmibe. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi, még egy vércsepp sem bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra?
Az Árnyvadászok tudni akarják…

Értékelés:
(VIGYÁZAT, SPOILER VESZÉLY!)
   Sose fogom megunni ezt a történetet. Egyszerűen fantasztikus. Cassandra Clare egy csodálatos világot teremtett meg az olvasóinak. De ne szaladjuk annyira előre.
   Clary karakterét az elején kicsit túl átlagosnak gondoltam. Csak egy egyszerű lány volt a szembe, aki egy olyan világba csöppent, ahová nem gondolta volna. Bevallom még idegesített is a viselkedése, de ahogy olvastam tovább a könyvet egyre jobban kezdtem megérteni. Hiszen ki örülne egy ilyen titoknak? Főleg, ha tulajon édesanyjáról van szó. Viszont a történet közepe/vége felé úgy gondoltam tényleg egy remek főszereplő, ugyanis kezdte elsajátítani az Árnyvadász képességeket és sokkal - már bocsánat a szóhasználatért - tökösebb lett.
   Jace abszolút befutó volt nálam. Szerettem magabiztonságát és azt, hogy nem fél kimondani azt, amit gondol. Természetesen néha túlságosan is őszinte, bunkó és akadékoskodó, de szerencsére Clary (vagy Simon) soha sem halasztotta el az alkalmat, hogy visszavágjon neki. Azonban megmutatkozik egy gyengébb énje is, főleg mikor a gyerekkoráról beszél vagy épp Claryvel van.
   Alec és Isabelle karakterét nem is tudom hogyan jellemezzem. Az ő életük nyílt könyv mindenki számára. Bár Alec titkát senki sem ismeri (egyedül talán a húga), de a történet során az olvasónak is feltűnik valami. Először számomra csak akkor derült ki, amikor egyre sűrűbben viselkedett olyan hidegen Claryvel. Nem értettem, hogy mi baja van. Jó, megzavarta a lány az eddigi „nyugodt” életüket és felborított mindent. Nem értettem, hogy miért érdekli, hogy Jace foglalkozik a lánnyal. Aztán leesett...(nem lövöm le a poént, hátha nem olvasta el még valaki). 
Isabelle Alec ellentétje. Ő sokkal nyíltabb és bátrabb. 
Visszatérve Alechez és Jacehez. Szerettem a parabatai kapcsolatukat. Emiatt feltétlen szeretetet és barátságot éreznek egymás iránt, amit két fiú között a mai világban nem nagyon találunk (kivéve, ha az testvéri). 
   És a végére Simon. Ő...ő olyan semleges figura számomra. Az egyik pillanatban idegesített nyámnyilasága miatt és azért, mert ő is hozzá akart tartozni ahhoz a csapathoz, ahová nem való. Más részről ő volt a megtestesült legjobb barát. Clary ugyanis mindig számíthatott rá.

Most viszont térjünk rá a történetre, ami egyáltalán nem volt unalmas. Sőt, az események csak úgy pörögtek. Cassandra csodálatosan leírta a démonokkal való harcot, a szereplők érzelmeit, illetve a harc jeleneteket. Viszont, ami a legjobban tetszett az az üvegházas jelenet volt. (Tudom, tudom, mindig is romantikus lélek voltam.) Szinte bele tudtam magamat képzelni Clary helyzetébe. Jace valami fantasztikus, kedves és aranyos volt. Azonban az események nem mindig úgy alakulnak, ahogy az olvasó elképzeli. Mint említettem, számtalanszor olvastam ezt a sorozatot, de még minden egyes alkalommal elszomorodom, amikor kiderült a kettőjük közti kapcsolat.

Csillagok száma:
Még szép, hogy maximum!

Kedvenc idézet:

„(…) Ez vagyok én, Clary – folytatta elkeseredetten. – A Klávéhoz tartozom. A véremben van és a csontjaimban. Mondd akkor meg nekem, ha annyira biztos vagy benne, hogy ez nem az én hibám volt. Miért van az, hogy amikor megláttam Abbadont, először nem a harcostársaim jutottak eszembe, hanem te? – Felemelte a kezét, és két tenyere közé szorította a lány arcát. – Tudom… Tudtam, hogy Alec nem úgy viselkedik, mint szokott. Tudtam, hogy valami nem stimmel. De képtelen voltam másra gondolni, mint rád…”