-->

2020. augusztus 13., csütörtök

Emily Wibberley – Austin Siegemund-Broka: Már nem a tiéd

  A könyv eredeti címe: Always Never Yours

Eredeti megjelenésének az éve: 2018
Oldalszám: 368
Magyarországi megjelenés ideje: 2020
Kiadó neve és helye: Móra, Budapest

Fülszöveg:

A tizenhét éves Megan Harper az örök második, mellékszereplő a saját életében is. Ráadásul exei rendre a vele való szakítás után találják meg a nagy őt. Szerencsére Megan nem az az önsajnáló típus, jobb híján továbblép, ezerrel készül a továbbtanulásra. Jövőre felvételizik az Oregoni Egyetem rendező szakára, ehhez pedig színészi tapasztalatra is szüksége van. A drámacsoport vezetője Jody ráosztja Júliát, minden színésznő álomszerepét. Megan azonban egyáltalán nem akarja ezt elvállalni. Fel kéne nőnie a szerephez, amelyet önbizalomhiánya miatt szíve szerint visszautasítana. A sors azonban mellé rendel egy segítőt, a fiatal és figyelmes drámaírót, Owen Okiát. A fiú drámaírói leckékért cserébe lelket önt a lányba, és szép lassan elhiteti vele, hogy senki más, csak ő lehet saját életének főszereplője és rendezője is. Ez a barátság azonban egy idő után mindkettejük számára egyre többet jelent. Te hogy fejeznéd be ezt a sztorit?

Számtalanszor találkozhatunk olyan történetekkel, amiknek a középpontjában Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiája kap szerepet. Ilyen témában írt például Suzanne Selfors a Mentsük meg Júliát! regényében, Leisa Rayven a Hitvány Rómeó könyvében vagy Róbert Katalin a 6 hét a világ című kötetében, illetve sok más szerző is, akiket, ha felsorolnák egy ideig itt ülnék a bejegyzés fölött.
De miért is hozom fel ezeket a könyveket? Nem másért, mint a Már nem a tiéd miatt, hiszen ebben a történetben ugyanúgy Rómeó és Júlia kapcsán ismerhetjük meg a szereplőket. Igaz, egy kicsit más kontextusban, mint a már említett könyvekben. Viszont ne szaladjuk ennyire előre. 
A szerzőpárosról - Emily Wibberley – Austin Siegemund-Broka - ennek a könyvnek kapcsán hallottam először, ami nem is csoda, hiszen elég friss íróknak mondhatóak. Az első közös regényük a Móra kiadó  által, most már magyar nyelven is megjelent Már nem a tiéd volt, amelyet 2018-ban adott ki a Speak kiadó. Ezután 2019-ben még két regényük is világot látott, valamint a honlapukon [link] számos könyveik fülszövege és megjelenési ideje is megtekinthető. 


     A Már nem a tiéd című kötet főhösnője, Megan Harper, akinek nagy álmai vannak. Rendező szeretne lenni. Ehhez azonban felvételt kell nyernie álmai iskolájába, az Oregoni Egyetemre, viszont ennek ára van: szerepelnie kell egy színdarabban. Megan jelentkezik is a dráma csoportjában a Rómeó és Júlia egyik szerepére, azonban egy nem várt következmény változtatja meg a hétköznapjait. Vagyis inkább, hogy pontosabban fogalmazzak, egy nem várt szerep. Ugyanis az óhajtott Montague-né helyett Júlia szerepét kell magára öltenie. S innentől kezdve Megan napjai egyre érdekesebbé válnak.
Őszintén bevallom, eleinte nem nagyon szimpatizáltam a lánnyal. Kicsit ellenszenves volt a viselkedése. Lehet azért, mert könnyelműsége a fiúk iránt nem nagyon jött be nekem. S bár igaz, hogy őt dobták, mégsem törődött a tettei után történt eseményekkel és nem érdekelte, hogy mit gondolnak róla mások. Csak sodródott az árral, így szerzett magának hírnevet, ami tetszett neki. Ez volt az a tulajdonsága, amit egyáltalán nem szerettem benne. Valójában akkor kedveltem meg igazán Megant, amikor jobban beleláthattam a mindennapjaiba, ezen belül megismerhettem a családját. Innentől kezdve kezdtem megérteni, miért érzi úgy, hogy lecserélhető mindenki számára. Hiszen elég fiatal volt, amikor egy nagy változás bekövetkezett a Harper családban, aminek az okát pontosan nem tudta. Igaz, látta a jeleit, de szüleiben lejátszódó érzéseket nem értette, nem is ismerte. 
Szerepet játszott nemcsak a színpadon, hanem a való életben is. Senki sem látott át az álarcán, még a legjobb barátnője, Madeleine sem. Egyetlen olyan személy akadt, aki képes volt színt vinni a lány életébe, s akinek megengedte Megan, hogy a valódi arcát lássa. Ő nem volt más, mint Owen Okita. 
Az ő személye talán elsőre jelentéktelennek tűnhet, ám ahogy megismerjük őt Megan szemén keresztül, úgy kezd egyre jobban kirajzolódni kicsoda is a fiú. Hiszen elég visszahúzódó természetű, aki könnyen elveszik saját gondolatai között, illetve egy-egy váratlan pillanatban előrántja a jegyzetfüzetét és írni kezd. Viszont, ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, Owen nemcsak Megannak, hanem az olvasó számára is megmutatja valódi énjét. 
Nagyon szeretem a karakterét, mert egy rendes, kedves, ugyan akkor vicces fiút ismerhettem meg benne, aki képes fülig vörösödni, amikor Megan kétértelmű megjegyzéseket tesz neki. Ugyanakkor a megfelelő támasz a lány számára és a családja számára. Hiszen mindig segített a ház körül az édesanyjának, aki egyedül nevelte őt és az öccsét. Valamint a kistestvére is számíthatott rá, főleg ha leckeírásról volt szó. 
 
Maga a történet szép lassan épült fel. Először megismerkedhetünk a főszereplő lánnyal Megannal és beleleshetünk hétköznapi életének minden egyes percébe. S eközben a többi szereplővel is találkozhatunk. Ott van például Madeleine, Megan legjobb barátnője, aki tökéletesnek látszik. Határozott, céltudatos és szorgalmas lány, ám van egy hatalmas titka, amit még Megannek sem árul el. Viszont, amikor kiderül ez a lány számára, csalódik a legjobb barátnőjébe, és bevallom, mint olvasó, én is. Madeleine számomra a legpozitívabb és a legbecsületesebb karaktert jelentette, de amikor kifakadt Megannak és bevallotta mit tett a háta mögött, csalódtam benne. Hogy őszinte legyek, Megan helyében nem tudtam volna benne tovább teljes mértékben megbízni. És talán a lány is így gondolta a szíve mélyén, bár erre nem igazán nem tértek ki a történet során. Lehet, hogy Megan szívében mindig is ott lesz az a bizonyos tüske. 
Anthony a kedves, tehetséges, meleg srác, aki mindig számíthatott Megan segítségére. Ugyanakkor elég félénk és határozatlan, amikor álmai férfija a színre lép. Gyakran követett el hibákat, s mikor mérges  volt olykor azokon a személyeken vezette le a dühét, akik sokat jelentettek neki. Azonban ha kellett, mindig bátorított, s ez így volt Megan esetében is, amikor Júlia szerepében tündökölt.
Megan exei nem nagyon kaptak szerepet, kettőt kivéve. Az egyik Tyler, a dráma csoport szépfiúja és sztárja. Miután végetért a kapcsolata Megannal, folyton rászállt a lányra. Kötekedett vele, amit természetesen Megan nem hagyott. Az a karakter volt, aki szálka volt a szemembe. Nem tudtam őt megkedvelni, inkább gerinctelen féregnek tartottam, mint embernek a tettei miatt. 
A másik fiút viszont nem árulom el, mert nagy szerepet játszik Megan karakterének változásában. 
Természetesen a színen megjelennek a lány szülei is. Főleg az édesapja kap nagyobb szerepet a történetben, de néha az édesanyja is felbukkan. A lány küszködik a jelenlétükben, ami érezhető a könyvben. Illetve az is, hogy Megan nem meri elmondani nekik a félelmeit és arra sem vetemedik, hogy a szülei múltbéli problémáiról beszéljen velük, ami legbelül nagyon is bántja a lányt. 


A Már nem a tiéd olyan történet, amit akkor olvas az ember, ha ki szeretne kapcsolódni. Könnyed, vicces és romantikus regény, amiben el lehet merülni. Tudom, tucat ilyen típusú regény létezik, mégis, ez a történet valami mást rejt. 
A bejegyzés elején említettem, mennyire hasonlít azokhoz a könyvekhez, amiket felsoroltam. Lehet, pár ember a fülszöveg olvasása után azt gondolja, egy újabb Rómeót és Júliát alakító színész szerelméről lesz szó, de ez nem így van. Tyler és Megan kapcsolata nagyon ellenszenves, azonban a színfalak mögött más páros szerepel a középpontban. 
Az események szépen csordogálnak a maguk medrében, s a szálak lassan szövődnek össze. Egyáltalán nem éreztem azt a sietséget a tetőpont felé, amit néhány író követ el a regényeiben. Emily Wibberley és Austin Siegemund-Broka egy letisztult, átgondolt történetet alkottak meg az olvasók számára. Igaz, lehetett előre látni, hogy mi lesz a végkifejlett. Számomra az volt az izgalmas a történet során, ahogy a szereplők szépen lassan megkapták a saját happy endjét. 

Csillagok száma:



Kedvenc idézetek:

- Azt, hogy mindenkiből kijöhet néha az idióta Júlia. Vagyis ki kéne jönnie. Mert neki van mersze törődni a dolgokkal, és oké, sok hülyeséget megtesz emiatt, például könyörögni kezd a rendezőjének egy zsúfolt hall kellős közepén valamiért, amit egyáltalán nem érdemel meg - ezen a ponton Jody engedélyez magának egy halvány mosolyt. - Készen állok arra, hogy törődjek a dolgokkal. El akarom játszani Júliát, érted, a többiekért, akikkel egyútt dolgoztam és...önmagamért. Tényleg akarom.” 

Egy könyvet becsukhatsz, egy filmet leállíthatsz, de a színház ott lélegzik a szemed előtt, és esélyt sem ad, hogy gátat szabj az eseményeknek.”

2020. július 25., szombat

Jamie McGuire: Gyönyörű lángolás (Tűzoltóság #02)

A könyv eredeti címe: Beautiful Burn
Eredeti megjelenésének az éve: 2016
Oldalszám: 400
Magyarországi megjelenés ideje: 2016
Kiadó neve és helye: Maxim, Szeged


Fülszöveg:

Ellison ​Edson látszólag teljesen gondtalanul él. Frissen diplomázott, hatalmas bulikat szervez, és nincs más dolga, mint vásárolgatni és a barátaival lógni. De valami mégsincs rendben, és az érzés egyre gyötrőbben nyomasztja a lányt. Elli kétségbeesve próbálja magára vonni családja figyelmét, és közben teljesen padlóra kerül. Szülei úgy gondolják, azzal segíthetnek leginkább gyerekükön, ha szigorúbbak vele, ezért megvonják tőle a korlátlan anyagi támogatást. A lány így arra kényszerül, hogy munkát vállaljon. Ezzel egy csapásra feje tetejére áll a világ Ellie körül. A helyzetet csak nehezíti, hogy egy bulin megismerkedik Tyler Maddoxszal. A fiú is, mint ikertestvére, Taylor az alpesi tűzoltók tagja, aki erdőtüzek ellen harcol. Tyler kissé arrogáns, de végtelenül elbűvölő is, így a bulin Ellie-vel hamar egymásba gabalyodnak. A lány ugyan nem akar folytatást, de úgy tűnik, a srác nem éri be egyetlen estével. Ellie nem sokáig tud ellenállni Tylernek, ám elkövet egy olyan hibát, amit nem lehet jóvátenni.
Tyler érzései egyre inkább elmélyülnek, a lány szélsőséges személyisége és határozottsága lenyűgözi, de ahogy kezdi jobban megismerni, rájön, hogy Ellie belső démonai a Maddoxok legnagyobb ellensége lehet.


  Nagyon ritkán szoktam egy kiszemelt könyv olvasása előtt végig böngészni az értékeléseket, ugyanis elég befolyásolható vagyok ilyen téren. Ha elég sokan negatívan nyilatkoznak egy történetről, inkább mindig félre teszem és azt mondom magamnak: "Majd egyszer elolvasom". Ez így megy hónapokig, végül évek múlva kerül ismét kezembe a könyv.
Jami McGuire Maddox testvérek sorozatának könyveinél ugyanígy cselekedtem. Először elolvastam a regényt és csak utána az értékeléseket. És azt hiszem, jól döntöttem, mert erről a könyvről elég megoszlottak a vélemények és inkább sok negatívat olvastam róla, mint pozitív értékelést.

  Legelőször Ellie karakterével kezdeném, akit nagyon sokan nem kedveltek. Egyetértek azokkal a véleményekkel, hogy néha kicsit túlzás volt a viselkedése. Igen, párszor gyerekesen is viselkedett, főleg akkor, amikor a szülei is a képbe kerültek. Sokszor meggondolatlan és őrült volt. Teljesen más volt a magatartása, mint a többi Maddox testvér barátnőjé együttvéve. Mégis, ezért tetszett nekem Ellie és Tyler története. Kellett szerintem egy olyan karakter is, aki nem hasonlít a többiekre, nem volt tökéletes lány. Ellie Edson pedig  pont ilyen volt. Bevallom, én sem kedveltem az elején. Kicsit idegesített, hogy olyan felelőtlen és nem értettem a hisztijét, amikor a szülei megbüntették. Hiszen mit hitt? Miután végképp elveszítette a szülei iránta érzett reményüket, bizalmukat, majd marad minden a régiben? Az ezek utáni tettét sem díjaztam, ahogy azt sem, hogy Sterling egyszerűen kihasználta a lányt. Végül mindent rá akart kenni, mintha csak Ellie hibája lett volna az egész. De hahó, két ember kell az ilyen dolgokhoz!
Ellie-t akkor kezdtem megkedvelni, amikor úgy döntött, állást keres magának. Végre felfogta, hogy siránkozás helyett a saját sarkára kell állnia. Sokkal talpra esettebb volt, mint Falyn. Aki igaz, dolgozott és félretett, de mégis, unalmas egyéniség volt. Nem akart semmin változtatni, neki minden úgy volt jó, ahogy megtörtént. Igaz, egy valamit szeretett volna mássá tenni, amit megértek. Viszont Ellie-n lehetett látni, hogy ő igen is át akarja alakítani az életét. Egy olyan munkát vállalt, amiben még én is szívesen dolgoztam volna. Szinte magam előtt láttam a tűzoltóságot, az erdőtüzeket, azt, ahogy a lány próbált lépést tartani a gyakorlott lánglovagokkal, tűzoltókkal, akik minden erejüket bevetették, hogy megfékezzék az őrjöngő lángokat. Egy élmény lehetett ezt szemmel kísérni és közben dokumentálni is. 
Ellie nagyon sokat változott az állomáson töltött napokon, ami leginkább Tylernek volt köszönhető. Bár egyetlen dologról nem tudott lemondani és az az alkohol volt. Eleinte nem értettem, hogy Tyler vagy Abby - miután meg tudta a lány féltve őrzőtt titkát -, miért nem segít neki. Ám egy idő után megértettem. Ha egy alkoholista nem kér segítséget, akkor nem kell erőltetni, mert még nagyobb baj lesz belőle. Ezért Ellie 2.0 akkor tett csalódottá, mikor egy hülyeséget csinált Colorado Springsben, mert előtte eléggé jól kezelte szenvedélyét. Ha kint volt terepen nem ivott, mivel tudta, hogy veszélyes lenne. De ez megváltozott akkor, mikor egy nemleges választ kapott. Újra az a lány volt, aki nem akart lenni és a történet során kezdett ismét lesüllyedni, ahonnan már senki sem tudta visszahozni őt.
  Tyler karakterében nem csalódtam. Eddig is kedveltem őt, de a könyvet olvasva még jobban megszerettem. Ő és Travis holtversenyben az első helyen állnak a kedvenc Maddox fiúk listámon. Nagyon aranyos és kedves volt, ahogy próbálkozott Ellie-nél. Ugyanakkor kicsit lehetett volna határozottabb is, hiszen a lánynak szerintem erre lett volna szüksége. Azonban ezek ellenére mindig ott volt Ellie mellett, ha a munkája engedte. Amit szenvedéllyel és szeretettel csinált. Jó volt olvasni azokat a részeket, ahol Tyler az állomásról és az ott dolgozó bajtársairól, barátairól mesélt a lánynak. Ezek mellett mindig ott volt Taylornak, ahogy a testvére neki is. Akivel vállszélességgel álltak ki "kis" testvérükért, és ebben a csapattársaik is támogatták őket.

  Azonban a történetben nemcsak Ellie, Tyler, Taylor és az ő csapattársaik voltak szerepben. Sokszor felbukkant Finley Edson is, aki kicsit felszínes volt. Értem én, hogy rangidős, illetve, ő lesz a családjuk vállalatának vezetője, de akkor is. Kicsit úgy viselkedett, mint egy elkényeztetett hercegnő. Viszont, minden feltétel nélkül szerette a húgát, Ellie-t. Ha kellett bátorította, aggódott érte, próbálta a helyes útra terelni, ami nem nagyon sikerült neki. De Ellie mindig számíthatott rá és ez volt a lényeg. Igaz, volt egy-két nézeteltérésük is, de sohasem haragudtak a másikra. 
Jojo és Wick párosát nagyon szerettem. Az előbbi egy élénk, néha túl pörgő lány volt, akiben egy remek barátot is találhatott meg Ellie. Wick pedig annak a főnök szerepében tündökölt, akit véleményem szerint mindenki szeretne magának. Laza, megértő, de ha kell, tud szigorú is lenni.
Akiket a történet során nem kedveltem, azok nem mások voltak, mint a már említett Sterling és Paige. Főleg az utóbbival volt bajom. Állandóan ott legyeskedett Ellie körül, sokszor belevitte őt a rosszban és bajt kavart a lány és nővére között. Ezek mellett úgy állította be ezeket a dolgokat, mintha csak Ellie érdekébben viselkedett volna így, nem pedig a saját önző vágyai miatt.
Sterling pedig egy nyavalygó, mindig mást hibáztató és Finley bolond idióta volt. Másra hárította az általa elkövetetett hibákat, mintha ő egy angyal lenne, vagy nem is tudom mit hitt magáról. Azonban egy nagyon kicsi részem hálás neki, mivel akaratlanul ráébresztette Ellie-t arra, hogy igenis nagy bajba keveredett. 


  Ellie és Tyler története kicsit más volt, mint a többieké és ez főleg Ellie-nek köszönhető. Az élete tele volt bonyodalmakkal, olyan dolgokhoz nyúlt, amik illegálisak voltak és mindennapjait alkoholmámorban töltötte. De volt célja, még pedig, hogy fotózzon, és ezt megmutassa a világnak, amit tiszteltem benne a sok rossz tulajdonsága ellenére. Ezek mellett ott volt Tyler mellett. Igaz, sokszor eltávolodott a fiútól, de mindig visszatért hozzá. Tyler pedig küzdött a lány szerelméért, miközben azt csinálta, amit igazán szeretett, s amiért rajongott. A plusz az volt a számára, hogy Ellie mellett az ikertesvérét is maga mellett tudhatja.
Nagyon szerettem a Gyönyörű lángolás regényt. Nem lett kedvencem, de élveztem olvasni. Sokszor bosszankodtam a szereplőkön, azonban voltak olyan pillanatok is, amikor felnevettem egy-egy mondaton. Igaz, nem tökéletes! Hiányoznak belőle olyan dolgok, amik kiegészíthették volna a történetet, de ezt inkább az írónő stílusának tudtam be. Bár kicsit sajnálom, hogy csak Ellie fejébe láthattam bele. Szívesen olvastam volna Tyler gondolatait is, leginkább egy-egy olyan résznél, amikor az általa szeretett lány lehetetlenül viselkedett. De ez nem csak nála van így, hanem a többieknél is. Kivéve a legfiatalabbik Maddoxot, aki ugye egy saját könyvet is kapott. 
 Végezetül, tényleg sajnálom, hogy az Jamie McGuire csak a lányok szemszögéből mesélte el a Maddox testvérekkel való találkozásokat és szerelmük kialakulását.

Csillagok száma:



Kedvenc idézetek:

A kezemben vittem a gépemet, mert így könnyebb volt megörökíteni a kimerült, fülig kormos férfiak fáradt caplatását az erdőben, akiknek egyetlen ember sem mondott köszönetet azért, hogy számtalan mérföldön át fák és otthonok ezreit mentették meg. A lakosság sohasem fogja megtudni, mi történt itt, mi volt a valóság, sem azt, hogy a tűzoltók milyen keményen törték magukat, hogy ne tudják meg. Az egyetlen bizonyíték a magunk mögött hagyott felperzselt föld volt.” 

– Hülye fasz! – kiáltotta Tyler, és odacsattogott a fivéréhez. Olyan erősen ölelték meg egymást, hogy hallottam, ahogy az öklük egymás hátán csattan. Tyler képtelen volt uralkodni az érzelmein.

2020. július 12., vasárnap

Jamie McGuire: Gyönyörű áldozat (Tűzoltóság #01)

A könyv eredeti címe: Beautiful Sacrifice
Eredeti megjelenésének az éve: 2015
Oldalszám: 352
Magyarországi megjelenés ideje: 2016
Kiadó neve és helye: Maxim, Szeged

Fülszöveg:

Falyn ​Fairchild, a következő kolorádói kormányzó lánya mindent képes hátrahagyni. Már megtette ezt a kocsijával, a tanulmányaival, és még a szüleivel is. Megtörten tér vissza szülővárosába, és pincérkedést vállalva a Bucksaw Kávézóban. Falyn minden műszak után félretesz egy kevés pénzt, és reméli, hogy hamarosan összegyűlik annyi, hogy vehessen egy repülőjegyet, és eljusson az egyetlen helyre, ahol igazán megbocsátást nyerhet, a régmúlt bűneiért: Eakinsba, Illinoisba.
Taylor Maddox abban a pillanatban megérezte, hogy Falyn bajban van, amint leült egy asztalhoz a kávézóban. Taylor csábító, megszegi az ígéreteit, és még akkor is káprázatos, amikor piszok borítja be – minden megvan benne, ami Falyn szerint egy rámenős, szexi tűzoltóban is. Falynt nem vonzza az, hogy egy legyen a srác hódításai közül, ám egy Maddox fiúnak egy ellenálló lány a tökéletes kihívás.
Amint Falyn megtudja, hogy mit nevez otthonának Taylor, minden megváltozik. A Maddoxokra jellemző kitartás lehet, hogy nem lesz elég Falynnel szemben. És most először lehet, hogy Taylor lesz az, aki megégeti magát.


Jamie McGuire munkásága nem új a számomra. Számos könyvét olvastam már, mint például a Gyönyörű sorscsapás sorozatát, A Sötétség és Fény angyalai trilógiáját, a Véletlen könyvsorozatnak első részét, a Fény a szívemben című kötetét, illetve a Maddox testvérek első két könyvét. Az Enen no Shouboutai-hez kapcsolódó, általam választott könyvek miatt esett a választásom a Maddox testvérek következő kötetére. Valamint mindig is kíváncsi voltam Taylor sztorijára, mivel az egyik kedvenc karakterem volt az előző kötetekből. Azonban kicsit csalódtam az ő történetében. Mindig is azt hittem, hogy érdekes és humorban gazdag sztorit kap, de nem így volt. 
A történet elég vontatottan kezdődött és csak a vége felé vált izgalmassá. Ezek mellett olyan érzésem volt a könyv olvasása közben, mintha sok minden kimaradt volna. Az írónő stílusa nem szokatlan számomra, megszoktam a folytonos időugrásait, de ebben a regényében elég sok minden felett átsiklott. Olyannak tűnt, mintha szerinte az olvasó már tudott volna néhány jelentéktelennek tűnő információt a főhőseinkről, ami miatt néhol a regény már-már unalmasba ment át. 

Falyn karaktere nem lett a kedvencem, holott Abby-t, Cami-t és Liis-t nagyon kedveltem az előző könyvekből. Mindhármuk előélete olyan titkokat rejtettek, amiknek voltak következményei a történeteik során. Ám Falyn kivétel ez alól. Az ő titka egyáltalán nem meglepő és nem is izgalmas, bármennyire is szerette volna ezt sejtetni Jamie McGuire. Ezek mellett Falyn nekem kicsit szürke jellemnek tűnt. Egy étkezdében dolgozott pincérnőként, amivel nincs is semmi baj. Viszont a határozatlanságával és folyamatos tartózkodásával megőrjített. És nemcsak engemet, az olvasót, hanem Taylort is, a könyvbeli szereplőt. Őszintén, a fiú helyében én már rég hagytam volna a fenében. Állandóan mondva csinált okokkal kikosarazta, aztán kellette magát. S végül, mikor kiderült Taylor szülőhelye, egyből barátkozni akart vele, ami az én szemembe elég kétszínűség volt tőle. És miután a kapcsolatuk egyre bonyolulttá kezdett átváltozni, továbbra is voltak benne kételyek Taylor iránt, pedig a srác bizonyított a tetteivel. 
Taylor Maddox pedig épp olyan szereplő volt, akire számítottam. Erős, határozott, elszánt és a leírás alapján jól nézett ki. Valamint - pont úgy, mint a testvérei - családcentrikus volt. Számára Maddoxék voltak az elsők, amit szerettem benne, hiszen én is ilyen típusú vagyok. Azonban a családján belül is volt egy olyan személy, akit mindenkinél jobban féltett. Ő nem volt más, mint az ikertestvére, Tyler. A közös részeiken mindig meghatódtam vagy felnevettem. Ha lenne egy ikertestvérem, azt kívánám, hogy ilyen kapcsolatunk legyen, mint amilyen ennek a két fiúnak volt. Hiszen egymásnak támaszt nyújtottak és vígaszt. Ha valamelyikükkel történt valami baj, egyből a másik segítségére siettek akár tűzön-vízen keresztül. Vagyis inkább tűzön, ugyanis Taylor és Tyler lánglovagok, akik időnként felbukkannak olyan helyeken, ahol szükséges. Tiszteltem a munkájukat, mivel elég lenyűgözőnek tartottam. Személy szerint soha sem lennék képes arra, amit ezek a fiúk csináltak a történet során. 
Azonban Taylor sem volt tökéletes férfi. Igen, ő is követett el hibákat, mégis, sokkal jobban meg tudtam érteni őt. Hiszen Falyn folyamatosan ellökte magától, és amikor minden sínen volt, a lány a szikla szélére taszította, ahonnan bármikor leeshetett.

A történet során rengeteg szereplővel találkozhattam. Ott volt Chuck és Phaedra, akik Falyn életében inkább a szülők szerepét töltötték be, mint sem a munkaadókét. Aztán a színen még feltűnt Kirby és Gunnar, akiket talán Falyn barátainak mondanék, de ez sem biztos. Hiszen a lány eléggé zárkózott típusú is volt, még én sem tudtam, hogy kivel milyen kapcsolatban van. Csak Phaedra-ékról és egy Don nevű öregemberről lehetett tudni, hogy a lány hova sorolja be őket az életébe. 
És természetesen a lánglovagok közül is megemlített az írónő kettő - három személyt.  Ők nem voltak mások, mint Trex, Dalton és Zeke. 



Ahogy az értékelés elején is említettem, a történet nagyon lassan indult be. Először csak Falyn életét ismerhettük meg, aztán megjelent Taylor, akiről csak morzsákat tudhattunk meg. Az olvasás során olyan érzésem volt, mintha az írónő kezdett volna kifogyni az ötletekből, hiszen Falyn élete sem volt olyan érdekes, mint az előző lányoké. Sőt, inkább olyan volt, mint egy szappan opera közepében csöppentem volna az olvasás közben. Bár itt senki sem volt gazdag, de olyan kaliberű titkaik voltak - főleg a lánynak -, ami ebbe a kategóriába sorolható. Emellett az írónő rengeteg dolgot csak felületesen magyarázott el a lány szemszögén keresztül. Lényeges dolgokon siklott át, amire a válaszokat Tyler történetében találtam csak meg. Pedig szerintem ebben a kötetben kellett volna Trex kilétét tisztázni, akit Jamie próbált titokzatos személyként feltűntetni kevés sikerrel. Illetve egy olyan szereplő is ott volt, akit ismét csak Taylor ikertestvére történetében ismer meg jobban az ember. Lehet, hogy az írónő felcserélte a két kötetet? Először akarhatta Tyler történetét és csak utána Taylorét? Ki tudja, lehet, hogy nem, de nekem valahogy így jött le az egész. 
Egyszóval, csalódtam a történeben. Sokkal többet vártam, mint amennyit kaptam Taylor és Falyn életéből. Csak a történet vége miatt nem adtam neki kevesebb csillagot, mivel ott kezdett izgalmassá válni a könyv. Viszont ez csak pár oldalig tartott, aztán a két fiú - Taylor és Tyler - elrobogott, hogy részt vegyenek abban, amit eddig is csináltak. A tűzoltásban.

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„– Azt hiszem, soha többé nem tudok nélküled ébredni.” 

„A veszteség kristálytisztává tesz mindent, és mindaz, ami miatt korábban annyit nyugtalankodtam, most jelentéktelennek tűnt.”

2020. július 1., szerda

Enen no Shouboutaihez kapcsolódó könyvek


Sziasztok!

Íme a megígért címkék és könyvek listája, amik a vasárnap feltett animéhez kapcsolódnak. Próbáltam olyan írók könyvét választani, akiktől eddig még nem olvastam, de természetesen olyanok is akadnak, akik a kedvenceim. A címkékhez egy kis rövid leírást is készítettem, hogy mi szerint választottam őket.  Az olvasások nem sorban jönnek majd. Ennek az a fő oka, hogy ne unjak bele mielőbb, hiszen kell a változatosság olvasás terén is. (Néha frissítem majd a bejegyzést. Csillagozva lesznek azok a könyvek, amellyeket már elolvastam.)
Ezek lennének azok a könyvek, amikről az elkövetkező hetekben olvashattok majd értékeléseket:

Címkék szerint

1) Tűzoltóság 
Mivel a Enen no Shouboutai főszereplői tűzoltók, lánglovagok, ezért a fő téma ők lesznek. Az animéből a Nyolcas csapat a kedvencem. Ennek a kis társaságnak az állandó tagjai közül, öten tűzoltást végeznek, illetve Pokoljárókkal harcolnak. Ezért 5 tűzoltóság címkéjű könyvet hozok nektek, amelyekben az egyik fő karakternek a munkája a tűzoltás.

1) Jamie McGuire: Gyönyörű áldozat *
2) Jamie McGuire: Gyönyörű lángolás *
3) Karen Rose: Számolj tízig *
4) Bella Andre: Most és mindörökké
5) Jennifer Bernard: Set The Night On Fire 


2) Hitvallás, keresztény, apáca 
Iris, a csapat hatodik tagja, apáca. Ő oldozza fel a Pokoljárók lelkeit. Ezek mellett remek barát, aki támogatja bajtársait és segít a régi ismerősökön. 

1) Rachel Hauck: A menyasszonyi ruha (hitvallás címkéhez) *
2) Wm. Paul Young: A viskó (keresztény címkéhez)
3) Jennifer Worth: Hívják a bábát (apáca címkéhez)

3) Kapitányok
A nyolc osztag, aminek a neve Különleges Lángegység, élén egy-egy kapitány áll. Ők azok, akik figyelik az újoncokat, toboroznak, valamint irányítják és összetartják a csapatukat. Igaz, az animében nem mindenki kap szerepet, de néhányszor felbukkannak. 
Ezek az emberek különböznek egymástól mind külsőleg, mind pedig belsőleg. A címkék inkább a külső jellemzőikre, kinézetükre utalnak. Viszont olyanok is akadnak közülük, akik hivatásuk vagy más tevékenységük alapján kaptak címkét. 

Egyes állomás vezetője - Leonard Burns
Tricia Levenseller: Daughter of the Pirate King – A kalózkirály lánya *

Kettes állomás vezetője - Gustav Honda
Chris Kyle – Scott McEwen – Jim DeFelice: Amerikai mesterlövész

Hármas állomás vezetője - Dr. Giovanni
Marissa Meyer: Cinder

Négyes állomás vezetője - Soichiro Hague
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Ötös állomás vezetője - Hibana hercegnő
Phyllis T. Smith: Én, Livia *

Hatos állomás vezetője - Kayoko Huang (a címke a hivatására utal)
Anne L. Green: Elvarratlan szálak *

Hetes állomás vezetője - Benimaru Shinmon
Tan Twan Eng: Esőcsináló

Nyolcas állomás vezetője - Akitaru Oubi (a címkéje a folytonos edzés mániájára utal)
Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle!

4) Hősköltemény, lovag, humoros
Minden karakter más és más, hiszen unalmas lenne, ha minden szereplő akár a könyvekben, akár a filmekben ugyan olyan jellemmel, kinézettel, illetve céllal rendelkeznének. 
Shinra és Arthur pont ilyenek. Eltérőek és ez bennük a szórakoztató. Mind a kettejüknek más a céljuk. Az egyik hős akar lenni, a másik lovag. Emiatt, valamint különböző jellemvonásaik okán kerülnek mindig összetűzésbe, ami mindig szórakoztatóak.

1) Szabó Magda: A pillanat (hősköltemény címkéhez)
2) Elizabeth Chadwick: A legnagyobb lovag (lovag címkéhez)
3) Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett (humoros címkéhez)

5) Paranormális 
Az Enen no Shouboutai anime nemcsak akcióval és váratlan fordulatokkal van tele, hanem egyes szereplői természetfeletti erővel rendelkeznek, akik paranormális erőkkel állnak szemben. 

1) Jus Accardo: Touch – Érintés *

6) Tévésorozat-adaptáció, sorozat része 
Az Enen no Shouboutai egy képregény-, vagyis inkább egy manga adaptáció, valamint egy több évados sorozat, aminek a 2. évadja (ha minden igaz) idén júliusban fog elindulni.

1) Odette Beane: Egyszer volt, hol nem volt – Ébredés (tévésorozat-adaptáció címkéhez)
2) Maya Banks: A rejtőzködő (sorozat része címkéhez)

7) akció, sci-fi, Japán (ország)
A snitt.hu adatbázis alapján az anime műfajai: akció és sci-fi besorolásúak, a nemzetisége pedig japán.

1) Andy Weir: Artemis (akció címkéhez)
2) Jess Rothenberg: The Kingdom – Boldogan, amíg meg nem… (sci-fi címkéhez) *
3) Budai Lotti: A nyugati szerető (Japán címkéhez)

Év szerint
Az anime 2019-ben kezdődött és fejeződött be. Ezért egy 2019-ben megjelent könyvet (magyar megjelenés) és a magánkönyvtáramból (hogy az olvasottságát növeljem) egy 2019-ben vásárolt könyvet választottam.

1) Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese *
2) Hannah Arendt: Rahel Varnhagen

Összesen: 27 könyv

2020. június 28., vasárnap

Enen no Shouboutai - Sorozat #01

Címe: Enen no Shouboutai
Év: (2019–2019)
Részek száma: 24
Epizódok hossza: 23 perc
Rendező: Yase Yuuki
Műfaj: Akció, Sci-fi, Anime
Címkék: képregény-adaptáció, természetfeletti, tűzoltóság

Leírás:

Tokió nyüzsgő metropoliszát terror bénította meg. A démonok által megszállt emberek lángra lobbannak, ellenük pedig egy speciális tűzoltó alakulatot hoztak létre. A Fire Force pillanatok alatt képes mozgósítani embereit, akik szembeszállnak a tüzes pokollal, mielőtt még komoly katasztrófa következne be. A csapat épp egy új, különleges taggal egészül ki: Shinra képes emberfeletti sebességgel rohanni, maga mögött hagyva az „ördög lábnyomait” (ez viszont azzal jár, hogy a cipői leégnek a lábairól). Vajon képesek ezek a különleges tűzoltók megtalálni és megfékezni a szokatlan esetek forrását? Vagy előtte még a város porig ég?

   Egy snittes kihívás miatt kezdtem el nézni az animét. Kicsit tartottam tőle, de végül eléggé megtetszett. Bár nem lett a kedvencem, mégis elég érdekes és elgondolkodtató volt. Már maga az alaptörténete kicsit nyomasztó és kissé horrorisztikus. Az egész anime egy különleges eset körül forog, ami beleépül az emberek hétköznapjában. Hiszen tudnak róla, néha pedig a saját szemük láttára alakulnak át az emberek Pokoljárókká. Igen, így hívják azokat a személyeket, akik hirtelen, minden előzmény nélkül lángra lobbannak. Hogyan állítják meg, mielőtt a lángoló emberek felégetnék egész Tokiót? Erre a célra jött létre a Fire Force alakulat, akik a Pokoljárókkal való "harcra" specializálódtak. Ennek a csoportnak van egy központja, amely irányítja a nyolc osztagot. 
Shinra
Az anime főleg a 8-as csapat tevékenységét és tagjait mutatja be, viszont egyes epizódokban más csoportok is felbukkannak, sőt néhányuknak a múltjának egy részét is megismerhetjük. 
Az első epizód elején megismerhettem a főszereplőt,  Shinra Kusakabe-t, az újonc lánglovagot, akit a nyolcas csapatba osztottak be.  A kinézete miatt sokan elítélik és megijednek tőle, de ő valójában egy kedves, csupa szív lánglovag, akinek van egy álma. Hős akart lenni mindenki szemében és ki akarta deríteni az igazságot, mivel Shinra gyerekkora nem volt meseszerű. A fiú ugyanis fiatalon egy tűzesetben elvesztette az édesanyját és az öccsét. Vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak a halálukat egy Pokoljárónak köszönhetik. De ki vált azzá? Nos, ez maradjon titok, hiszen ez egy mellékszál a történetben, ami még sok bonyodalmat fog okozni Shinra életében. Ezek mellett a fiúnak van egy képessége is. A lábából lángok törnek elő, aminek köszönhetően gyorssá válik és a Pokoljárókkal való harcban is előnyre tesz szert. Azonban ennek is meg van a maga hátránya, mert az ellenség meg akarja szerezni ezt az erőt, s ezáltal a fiút is. 
A másik főszereplő, Arthur Boyle. Vele legelőször a második epizód során találkozhattam. Arthur karaktere elég érdekes, vicces és idegesítő egyben. Engem leginkább a folytonos lovagi túlzásaival idegesített, viszont szerethető karakter is volt. Sokszor meggondolatlanul cselekedett, de Shinra-val való kapcsolata azonban humorosnak mondható, mint unalmasnak. A két fiú olyan volt, mint tűz és víz. Sokszor összeakadt a bajszuk, de ezek a kis civakodásaik mindig megnevetettek, amikor rossz
Arthur
hangulatban néztem a sorozatot. 
Arthur nemcsak Shinra-t idegesítette, hanem parancsnok helyettest, Takehisa Hinawa hadnagyot is. Az ő karaktere eleinte semleges volt számomra, mivel nem tudtam, hova tegyem. De ahogy jobban megismertem az epizódok során, úgy kedveltem meg őt is. Hinawa az elején nagyon komoly szereplőnek látszott, aki kezébe tartja a nyolcas csapat ügyeit és papírmunkáit. Ám, ahogy jobban elmerültem az animében, teljesen más arcát mutatta meg. Ugyanis a kemény felszín alatt egy olyan személy lakozott, aki nemcsak a rideg valóját, hanem a humorát is megcsillogtatta. Főleg akkor, amikor Maki is ott volt. Mindig nevetnem kellett, ahogy kis sercegő lángcsóvákat - a lány kis barátait - leöntötte, hogy eltűnjenek. Bár az elején nem értettem, miért mindig Makit piszkálja, végül Hinawa múltját látva mindent megértettem. Ha már itt tartunk, azt hiszem, nemcsak Shinra volt az, akinek meg kellett küzdenie a múlt árnyaival. Hinawa életében is akadt egy pillanat, ami kísértette őt. Ennek köszönhetően ismerte meg a nyolcas állomás vezetőjét Akitaru Oubi-t, akit magamban csak úgy hívtam, az edzés mániás. Folyton súlyzók voltak a kezébe, amit egy részről megértek, hiszen nem
Obi és Hinawa
volt különleges képessége csupán ereje. Azonban nagyszerű kapitányt ismerhettem meg benne. Volt benne kurázsi, kiállt a csapatáért és a céljai nem voltak önérdekűek, mint egyes kapitányoknál. Ő inkább arra törekedett, hogy megmentse az embereket, mint sem kísérletezni rajtuk. Illetve ő és Hinawa remek kapitány és hadnagy kettőst alkottak, ugyanis meg volt mind a kettejükbe az a tűz, ami ösztönözte a csapatot és szarkazmusuk néha határtalan volt. Bár Obi jobban visszafogta magát, mint a hadnagya. 
Maki Oze és Iris a csapat két női tagja. Az előbbiről már beszéltem Hinawa kapcsán. Külsőleg határozott jellemnek tűnik, aki tudja, mit kell csinálni. Kisugárzása egy katonáéhoz hasonló, ahogy az ereje is. Ugyanis a lány elég sokat edzett, hogy kivívja mindenki elismerését és ne az apja miatt kapjon hírnevet. Azonban Maki belsőleg egy gyerek. Második generációs lánglovagként, tudja használni a tüzet és előszeretettel játszik is vele. Két kis barátjával - aprócska lángocskák - szórakoztatja barátait, aminek Hinawa hadnagy előszeretettel vett mindig végett. Rendszerint leönti a lángocskákat, s így eloltja őket. Persze, Maki rögtön hisztizni kezd, mint egy kisgyerek. 
Iris szerepe kicsit más. Ő a csapat egyetlen olyan személye, akinek a fő feladata a Pokoljárók lelkeinek nyugalomra helyezése. Iris ugyanis apáca, aki inkább lelkileg támogatja a csapatot. Viszont bármire képes. Hibana hercegnő - az Ötös osztag kapitánya - múltjának elmesélésekor tudhattam meg az ő történetét is, hiszen az ő életük egy bizonyos szakasza összefonódott. Mind a ketten ugyan abban a
Iris és Maki
kolostorban nevelkedtek és túlélték az a szörnyűséget, ami miatt a többi nővérüket elveszették. Emiatt az Ötös osztag kapitánya rossz útra tért és Iris - Shinra segítségével - észhez térítette. 
Az anime eseményei során a Nyolcas osztag folyamatosan bővült és bövült. Először csatlakozott hozzájuk Kotatsu Tamaki, az Első állomás újonca, aki a csapatába történt árulás miatt képtelen volt tovább ott maradni. Utána került a csapathoz Victor Licht, egy tudós. Állítása szerint a csapatot akarja segíteni, de nekem a férfi kissé gyanús, hiszen ismeri Jokert - ő egy rossz fiú, akivel Shinra gyakran összeakadt. S végül megérkezett hozzájuk Vulcan, a csapat gépésze, és segítőtársa, akiket az első látásra megkedveltem. Nemcsak azért, mert remek tanár és diák kapcsolatuk volt, hanem mindkettőjük tehetsége lenyűgöző. Főleg Vulcané, aki hihetetlen dolgokat alkotott.

   Ha azt hiszitek, hogy csak ennyi szereplő van az Enen no Shouboutai-ban, akkor ez téved. Sok karaktert meg lehet ismerni benne, akiknek a főbb szereplőkkel közös múltjuk is akad. Ilyen például az Első állomás kapitánya, vagy az ellenség csapatából, az Evangélisták egyik tagja. 

A teljes csapat

        Összeségében érdekes anime volt. Igaz, akadtak hibái, de ezek nem is csodálkozom. Sokszor azt vettem észre magamon, hogy a szereplőkkel együtt izgultam, vagy szurkoltam a kedvencemnek, hogy végre intézze el az ellenséget és ne sérüljön meg. Amin viszont meglepődtem, az a vége volt. Bár tudtam, hogy mire számítja, de "happy end"re számítottam. Így kicsit bizonytalanul néztem meg az utolsó epizódot. Viszont nem csalódtam benne, mert csak még jobban felcsigázta az érdeklődésemet a második évad után. Ugyanis az epizód végén derülnek ki a legfontosabb dolgok.

Az anime pontszáma:

2020. június 23., kedd

A blog jövője, vagyis változások, tervek



Sziasztok!

Már egy ideje nem jelentkeztem. Ennek több oka is van, amikkel nem nagyon szeretnélek untatni titeket. A lényeg az, hogy elkezdtem gondolkodni a blog jövőjén. Bezárjam vagy maradjon? Legyen havi, esetleg két havi friss? Hónapokig törtem rajta a fejemet, végül döntöttem. Mi lenne, ha valami újjal állnék elő? És így is lett. Az utóbbi időben egyre több sorozatot és filmet néztek. Mit szólnátok ahhoz, ha ezekről hoznék nektek egy kisebb értékelést, illetve kedvcsinálót? Egy lenne egy bejegyzés. A következő pedig az adott sorozathoz/filmhez kapcsolódó könyvek. Hiszen hozzájuk is társítható műfajok és címkék is. Ezekbe a bejegyzésekbe azokat a címkékhez tartozó könyveket raknám ki, amiket olvasni fogok. Így ti is nyomon tudnátok követni. Ez után pedig jönnének a szokásos értékeléseket és érdekességek. Hogy mikről fognak szólni az utóbbi dolgok? Nos, ezek témáktól függnek és legyenek meglepetések a számotokra. 
Szóval, a Könyvekbe burkolt világ oldalán nemcsak könyvekről olvashattok, hanem filmekről, sorozatokról és más érdekességekről is. 

Az első bejegyzés egy animeről fog szólni, az Enen no Shouboutai-ról.

Hamarosan jelentkezem!
Szép napot kívánok Mindenkinek!
Csakegyolvasólány

2020. április 14., kedd

Tijan: Vészkijárat

A könyv eredeti címe: Anti-Stepbrother
Eredeti megjelenésének az éve: 2016
Oldalszám: 384
Magyarországi megjelenés ideje: 2019
Kiadó neve és helye: Könyvmolyképző, Szeged



Fülszöveg:

A mostohabátyám miatt iratkoztam be erre az egyetemre. 
De mi van, ha beleszeretek valakibe, aki pont az ellentéte?
Igen, kicsit naiv voltam, nehezen illeszkedtem be, és túlzottan a fantáziavilágomban éltem, de Caden Banks nagyon téved, ha azt hiszi, irányíthat.
Új család, új barátok, új élet… és új kihívások. 
Minden, amiről egy egyetemista élete szól: szerelem, buli, tanulás, siker, kudarc… és az élet nehéz kérdései is: veszteség, kétség, gyász.



Az utóbbi időben kicsit mellényúltam a romantikus történeteknek. Vagy olyat találtam, ami nagyon nyálas, vagy pedig olyan könyv akadt a kezembe, ami nálam a klisé kategóriába tartozik. Ez a könyv pont az utóbbihoz tartozik. A Vészkijárat az első könyvem Tijantól, így nem tudok véleményt mondani az írónőről. Viszont ez a könyve nem lett a kedvencem. 

Az alapötlettel már meggyűlt egy kicsit a bajom, hiszen úgy gondoltam, hogy ismét egy mostohabáty-mostohahúg páros szereleméről lesz szó, azonban ebben tévedtem. Summer egy ideális kapcsolatot képzelt el, ami nem valósulhatott meg. Egy részről azért, mert szerintem csak bebeszélte magának, hogy szerelmes Kevinbe. Másrészről pedig véleményem szerint Kevin egy óriási nőfaló és seggfej volt egyben, megáldva egy jó nagy adag önbizalommal és egóval. Illetve ott volt Caden is, aki a maga módjával próbált Summert rávezetni arra, hogy érzései a mostohabátyja iránt csupán képzetek. 
Summer egy vidám lány volt, akinek lelkében egy hatalmas lyuk tátogott. Először - még én is azt hittem - a viszonzatlan szerelem okozta ezt a szakadékot, de később kiderült róla, hogy nem így van. Élete során csak sodródott az árral. Nem titok, hogy elvesztette az édesanyját, ugyan kapott egy pótanyát helyette. Ha jól vettem ki a szavaiból, elég hamar belecsöppent egy új család életébe, ahol Kevin anyja szívesen átvette a szerető anya helyét a lány életében, amivel nincs is semmi baj. Viszont Summer ide-oda csapódott az elfojtott érzelmek hullámain. Öszintén bevallom, szerintem Summer és én nem lennénk jóban. Bár bírtam a poénjait, és ahogy viselkedett a többiekkel, mégsem érzem azt, hogy szerethető karakter. Ő számomra csak egy egyszerű lány volt a sok közül. Nem volt az a főszereplő, akit igazán meg lehetett volna kedvelni. A döntése miatt sokszor fogtam a fejemet. Csak azért ment arra az egyetemre, hogy összejöjjön a mostohabátyjával? Ez meggondolatlan és felelőtlen cselekedett volt!
Caden - a másik kiemelt karakter - helyzete sokkal másabb volt. Őt nagyon is meg tudtam érteni és megkedvelni. Nemcsak azért, mert rossz fiú imidzse ellenére bírt magával, hanem a családjához való hűsége miatt. Hiszen egy magának kellett megküzdenie a problémákkal, miközben ott voltak az öcséi is, akiknek a gondját kellett viselnie. Igaz, Marcus meg tudta vívni a maga harcait, mégis sokszor bajba keveredett. Főleg olyankor, amikor egy Maggie nevű lány is feltűnt a színen.  Ilyenkor viszont Caden mindig a segítségére sietett. Ezek mellett azonban minden egyes barátja számíthatott rá, illetve kisugárzása miatt sokan vezető egyéniségnek gondolták. Viszont én azért szeretem meg őt igazán, mert egy gondoskodó bátyként ismertem meg, ami tetszett benne. 
Kevint inkább negatív példának hoznám. Ő az abszolút olyan karakter, akit messziről elkerülnék, sőt kétszer is átgondolnám, hogy szóba álljak-e vele. Tipikus nőcsábász volt, akinek nem számított semmi. Bárkitől elcsábította a barátnőjét, sőt olykor több lánnyal is járt egyszerre. Igaz, a könyv vége felé próbált megváltozni és helyesen cselekedni, de ez nálam mit sem változtatott. Már maga a viselkedése is taszított, nemcsak a karakter jelleme. Pontosan tudta, mit kell mondania ahhoz, hogy Summer haragját vagy ellenszenvét elhárítsa. Sokszor inkább a pokolba küldtem volna Kevint Summer helyében, de a lány ilyenkor rettenetesen naiv volt. 


Summer és Caden története nem sokat adott nekem. Egyszeri olvasásnak jó volt, mert kikapcsolt és teljesen elfeledtette velem a hétköznapok terheit. Néha úgy éreztem, hogy valami hiányzik a történetből és néhol már túl sablonos volt. Kicsit bővebben olvastam volna még Colton betegségéről vagy a benne lejátszódó érzelmekről. Esetleg Caden fejébe is jobban bele lehetett volna vonni az olvasót, vagy Caden-Marcus-Colton testvéri kapcsolatát is bővebben megmutathatta volna az írónő. 
Summer karakterét pedig véleményem szerint kicsit jobban fel kellett volna építeni. Igaz, néha elég belevalónak mutatta magát, mégis hiányzott nekem valami a jelleméből. Az sem tetszett benne, hogy az egyik pillanatban még Kevinnel akart lenni, a másikban pedig már Cadent szereti. Hol az átmenet? Hol a teljes felismerés? Ezt valahogy az írónő kihagyta. 
Ugyan akkor voltak olyan részek, amik elég szívmelengetőek és humorosak voltak, mint például Avery és Summer barátsága, Diego törődése és stílusa. Azonban ezek sem voltak elegendőek ahhoz, hogy megszeressem a könyvet. Pedig tényleg igyekeztem!

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:
-