2021. november 27., szombat

Mátrai Szilvia: Aki betölti a hiányt

    Megjelenésének az éve: 2021
Oldalszám: 272
Kiadó neve: Álomgyár, Budapest


Fülszöveg:

Vajon elég a nőnek a férfi és a férfinek a nő, hogy csillapítsák egymás lelkének sóvárgó éhségét? 
Kollár Nelli bántalmazással teli gyermekkorát hátrahagyva sikeres pszichoterapeutaként dolgozik, nyugodt mindennapjai kutyája társaságában telnek, mígnem egyszer csak találkozik Tomival, aki miatt szédítő fordulatot vesz az élete.
Liptai Julcsi érzelmileg nélkülöző kislányból befolyásos nagyvállalati vezetővé küzdi fel magát, de negyvenes évei elején egyre erősödik benne a félelem, hogy már nem talál társat, és gyermeke sem lesz. Ekkor találkozik Szaszával, a tökéletes férj- és apajelölttel, aki ráadásul őrjítően vonzó. 
Nyíri Kriszti, egykori biológus-kutató sorsa úgy alakul, hogy vidéki gazdálkodó életet kénytelen élni férjével és négy gyermekével. Esze ágában sincs házasságtörő viszonyba kezdeni, de amikor véletlenül Csabába botlik, ellenállhatatlan erővel zuhan bele a sok-sok év szeretettelen házasság okozta űrbe. Zuhanásából csak Csaba karja mentheti meg. Mindhárom nő megéli a teljesség illúzióját egészen addig, míg Nelli kutyája ki nem szagol valami érdekeset.
Mátrai Szilvia első regénye lélektani korrajz a kiteljesedés kereséséről. Nelli, Julcsi és Kriszti sorsának különös összefonódásán keresztül jelenik meg a ma emberének egyik legnagyobb dilemmája: képesek vagyunk-e belátni, hogy hiábavaló a külső ingereket hajszolni, amikor valójában belső hiányosságaink miatt szenvedünk.

   Egy szép vasárnapi napon Barbi - a Kitablar bloggere - és jómagam betévedtünk az Árkádban a Libribe. Na, jó, bevallom, szándékos volt. Be akartam szerezni jó néhány könyvet, így miután megebédeltünk és kávéztunk az Ikeában, összeszedtük a cuccainkat és nekivágtunk az útnak. Először megálltunk Barbi megrendelt könyvéért, majd felmentünk a nagyobb üzlethelyiségükbe. 
Nagy volt a kísértés és elég nehezen tudtam megállni. Végül összesen négy könyvvel távoztam, amik között ott lapult Mátrai Szilvia kötete is. Mikor megláttam a többi könyv mellett, kicsit meglepődtem. Szeretem az Álomgyár könyveit, de erről még nem hallottam, így  kíváncsian olvastam el a fülszöveget és az ajánlásokat. Rögtön megakadtak a szemeim a lélektani szón, így nem hezitáltam többet. Ugyanis nagyon szeretek ebben a témában olvasni.


     Érdekesen kezdődött a kötet. Nem tudtam eldönteni, hogy a múltban vagy a jövőben játszódik a fejezet. Azonban ahogy következet a következő rész, úgy kezdtem megérteni az egészet. 
Maga a történet három nő életét karolta fel: Julcsi, Nelli és Kriszti mindennapjaiba kalauzolta el az olvasót az írónő. Julcsi egy nagy vállalatnál dolgozott vezetőként. Látszólag minden rendben volt vele, de ahogy jobban megismerte őt az olvasó, úgy derültek ki dolgok a lányról. Túlságosan ragaszkodott egy férfihoz, aki kihasználta őt. Érezte, tudta, hogy ez helytelen, mégis tovább folytatta, mert elmondhatatlanul szerette Árpit. S miután kapcsolatuk véget ért  úgy viselkedett, mint egy örömlány, aki nem kért pénzt a szolgáltatásai után.
Kriszti Julcsi teljes ellentétje volt. Feleségként és családanyaként éldegélt egy aprócska faluban. Gyerekeket nevelt, a ház körüli munkát végezte, illetve a saját gazdaságukba segített férjének, Petinek. Kívülről nézve mindene meg volt, azonban úgy érezte, hiányzik valami az életéből.
Nelli pszichoterapeutaként tevékenykedett. Sikeres és elismert volt a szakmájában, kívülről határozott és éles látású szereplőnek tűnt. Viszont belülről csupán egy összetört nő volt, aki sok mindenen ment keresztül. Bántalmazták, elhagyták, árvaházban élt, s egy olyan személyt veszített el, aki egykor támogatta, szerette őt. Így nem is csoda, hogy zárkózott természetű volt, akinek egyetlen hű barátja akadt, a kutyája, Bőrönd.

Bevallom, a három nő közül nekem Nelli volt a legszimpatikusabb. Nemcsak azért, mert élettörténetét jobban ismertem, mint a többiekét. Sokkal inkább azért, mivel ő reálisabban látta a világot. Lehet, hogy ez a szakmájához köthető, de szerintem sokkal mélyebbről eredendő. Hiszen az írónő csak az ő múltjára tért ki részletesebben. Így olvashattam miként élete meg a rohamait, a beszélgetéseket a pszichoterapeutájával, valamint Martinnal való kapcsolatát. Ezek a részek tetszettek leginkább. Ugyanis nemcsak a fiúra tért ki, hanem annak anyára is. Aki lehet, hogy eleinte hidegnek tűnt a lánnyal szemben, viszont a közös fejezet végén látni lehetett, törődött Nellivel. Igazán sajnáltam, ahogy befejeződött a történetük és csak remélni tudom, egyszer újra találkoznak.
Nellihez fűződő pozitív élményeimhez az is hozzájárult, hogy annyira nem vakult meg a szerelemtől. Sőt, úgy éreztem, hogy kicsit távolságtartó a hirtelen felbukkanó Tomival. Aki őszintén, egyáltalán nem volt szimpatikus, ugyanis tudtam, kit tisztelhetek a személyében. És kicsit későn Nelli is rájött az igazságra. 

Krisztit eleinte kedveltem, mert kedvesnek és szerethető karakternek hittem. Azonban, ahogy zajlottak az események, úgy kezdtem őt ellenszenvesnek gondolni. Egy részből megértettem tetteit, viszont nem tudtam elfogadni, amit Petivel tett. Hiszen megcsalta a férjét és alig volt lelkiismeretfurdalása. Inkább tűnt minden egyes alkalommal egy izgatott, szerelmes tininek, mint egy házas asszonynak. Gyűlöltem azokat a részeket, amikor Csabával volt. Olyankor teljesen kifordult önmagából. Megvetettem őt ezért. Ugyanakkor egy-két pillanatban együtt is éreztem vele. Egy teljesen más életet képzelt el magának biológus kutatóként. Azt hitte, hogy a megszerzett tudással, majd segítheti férjét, de tévedett és emiatt teljesen elhanyagolta magát, önsajnálatba kezdett. Ebből a gödörből rángatta ki a megbízás. S bár ez részben Csabának köszönhető, de erőt vett magán és végül elkezdett saját külsejével is törődni. 
Julcsi volt a legkevésbé szimpatikus. Ő testesítette meg számomra azt az emberfajtát, aki annyira a rózsaszín ködben él, hogy szinte alig tud másra gondolni, mint élete szerelmére. Igaz, az ő háttere is tele volt problémákkal, de annyira nem tudtam vele azonosulni. Többször „láttam” őt sírni és Szasza után epekedni, mint a saját munkájával foglalkozni. 

Akikről szánt szándékkal nem beszéltem, azok nem mások, mint Szasza, Csaba és Tomi. 
Hogy miért titok az ő kilétük? Nos,  akik kíváncsiak rájuk, azoknak a kezükbe kell venni a könyvet, hogy kiderítsék. Ugyanis az ő személyiségük kicsit bonyolult. Ugyanis szerintem főként nem is a három nőről szól az Aki betölti a hiányt című regény, hanem róluk. Hiszen már a legelejétől lehet tudni, hogy valamit titkolnak. És ez egy elég nagy volumenű rejtély, amibe Julcsi, Kriszti és Nelli öntudatlanul is belekeveredett. 



      Mátrai Szilvia kitett magáért. Már maga a fülszöveg is figyelemfelkeltő volt, de leginkább a kötet, a történet az, ami valójában kitért az emberben lezajló dilemmára és elgondolkodtat mindenkit. Valójában olyanok vagyunk, mint ez a három nő? Hagyjuk, hogy a kintről érkező ingerek hatással legyenek belső lelki világunkra? Szerintem igen, hiszen adunk a kinti világ véleményére. Sőt, sokan sajnos arra törekednek, hogy pozitív hatással legyenek a külvilágra, mintsem azzal, hogy saját érzelmeikkel foglalkozzanak. Természetesen vannak kivételek, akik tényleg nem törődnek a külsőségekkel és szabadon, minden társadalmi kritikát elengedve a fülük mellett, élik az önmaguknak felépített életet.
     A fél csillag levonás inkább arról szól, hogy szájba rágós a történet, néhol pedig ide-oda csapong az írónő. Eleinte ez egy picit rontott az olvasás élményén, de pár fejezet után hozzá lehetett szokni. De szerintem minden író,  írónő beleesik ebbe a hibába első regényekor, így nem gondolom azt, hogy ez nem fog változni az idő folyamán. Ugyanis Kriszti, Nelli és Julcsi történetének véleményem szerint nincs vége. Vagyis, én úgy érzem ezekből a sorokból, hogy Mátrai Szilvia még szán nekik egy kis szerepet:

Kriszti szeme először Julcsiéba fúródik, majd Nelli tekintetében merül el. Bár akkor még nem tudnak róla, szinte eggyé válnak ebben a csak számukra ismert, életre szóló kötelékben.” 


Csillagok száma:



Kedvenc idézetek:

– Ész nélkül rohanok egy férfi karjába, akitől azt várom, hogy magyarázza meg hazugságát, és alig várom, hogy elhihessem, sőt szinte könyörgök a sorsnak, hogy hihető dolgot hazudjon. Mert akkor behunyhatom a szemem, és minden mehet tovább, ahogy eddig.” 

Talán soha nem volt még a csend ennyire természetes három fiatal nő között. Beszéddel már nem lehetne többet elmondani.”

2021. október 23., szombat

Rachel Bateman: Someone Else's Summer – Valaki más nyara

  A könyv eredeti címe: Someone Else's Summer
Eredeti megjelenésének az éve: 2017
Oldalszám: 320
Magyarországi megjelenés ideje: 2021
Kiadó neve és helye: Könyvmolyképző, Szeged


Fülszöveg:

Anna mindig is bálványozta a nővérét, Stormot, így miután a lány egy tragikus autóbalesetben meghal a középiskolai ballagása éjszakáján, a család összeomlik, Anna pedig teljesen elveszettnek érzi magát. Aztán a lány megtalálja Storm nyári bakancslistáját, és úgy dönt, azzal tiszteleg a nővére emléke előtt, hogy ez lesz élete legjobb nyara – melynek részeként hatalmas autós körutazásra indul az álmoskás iowai városból az óceánpartra.
Anna mindent ki szeretne pipálni Storm listájáról a nővére legjobb barátjával, Cameronnal – a szomszéd sráccal –, aki talán tudta, hogy Storm álomnyara végül majd ahhoz vezet, hogy Anna megismerje önmagát.
Tarts vele az útján! 
Az utadon…




   Nincs annál rosszabb, mikor elveszítjük egy szerettünket. Főleg, amikor az az illető hirtelen, minden előzmény nélkül távozik az élők sorából. Ez bekövetkezhet egy váratlan szívroham, egy agyvérzés vagy egy autóbaleset következtében is. Nehéz feldolgozni az ilyen eseményeket és a gyász akár évekig is elhúzódhat. 
 Rachel Bateman pont egy ilyen cselekménnyel kezdte el a történetet. Anna egy tragikus autóbalesetben elvesztette szeretett nővérét. Kiskora óta bálványozta Stormot, mindenhova követte őt és nővérének legjobb barátját, Cameront. Azonban, ahogy az idő telt, Anna rájött, hogy szüksége van saját barátokra. Így amikor egy szurkolólány odaállt elé és felajánlott neki egy lehetőséget, tétovázva bár, de megtette a hatalmas lépést. S ettől kezdve egyre távolodott Stormtól és Camerontól. 


   Sokat gondolkoztam, mit is írhatnék Annáról. Először semleges karakter volt a számomra. Egy kishúg, aki nem tudta, hogyan kezelje a gyászt. Mindig is rajongott a nővéréért, de sohasem védte meg, amikor a barátai gúnyolódtak furcsa öltözködésén vagy viselkedése miatt. Csendben tűrt, lehajtott fejjel. Azonban Storm váratlan halála valamit elindított benne. Rájött, mennyire is felszínesek a szurkoló csapatnak tagjai. Hiába voltak ott a temetésen, hogy támogassák a lányt, egyik sem tudta, milyen is volt Anna nővére. Csupán egyetlen egy személy akadt a gyászolók között, aki megérthette a lány fájdalmát a családján kívül. Ő nem volt más, mint Storm legjobb barátja, Cameron. 
A két fiatal gyerekkorukban közel álltak egymáshoz, ám Annanak köszönhetően, eltávolodtak egymástól. Azonban Storm halála ismét közelebb hozta őket. Igaz, a temetés után a kapcsoltuk kissé nehézkesen kezdődött, ám egy véletlenül megtalált bakancslista mindent megváltoztatott. Ugyanis Anna rálelt nővérének utolsó listájára, ami azokat a dolgokat tartalmazta, amit Storm megszeretett volna tenni. Így hát a lány úgy döntött belevág, s ebbe a terve Cameront is belevonta. 
Anna és Cameron az útjuk során mindent átéltek és olyan helyeken jártak, ahol eddig nem fordultak meg. A megállóik során rengeteg pontot kipipáltak Storm listáján, ami egy polaroid fényképezőgéppel meg is örökítettek. Ezek az élmények egyaránt voltak viccesek és eseménydúsak is. Mégsem ez volt a fő mondani valója az írónőnek szerintem. 

   A két főszereplő mellett Rachel Bateman más karaktereknek is kisebb-nagyobb szerepet adott. Mint például Anna által oly' sokszor emlegetett Morgan néninek, aki a lány édesanyjának a húga. Nagyon szerettem őt, mert mindig ott volt a lány mellett. Nem is nagynéni szerepét töltötte be Anna számára, hanem inkább egy barát, egy olyan személy, akinek bármit elmondhatott. Morgan sohasem utasította el a lányt. Meghallgatta és elmondta a véleményét, tanácsát Annának, ha úgy látta, hogy szüksége van rá. Ezek mellett az utazás során olykor anyagilag is segítette Annáékat, mikor szállások után nézett nekik.
A másik kedvelt karakter a számomra Piper volt, aki Anna legjobb barátnőjeként ismertem meg. Pörgős, folyamatosan jókedvű lány volt, aki ugyanakkor törődött Annával. Igaz, nem mindig értette meg őt, sőt párszor idegesítően viselkedett. Azonban mindig visszatalált a legjobb barátnőjéhez, akivel néha komolyabban összezördültek vagy eltitkoltak egymás elől pár dolgot. Viszont sohasem adta jelét annak, hogy bármikor el akarná őt veszíteni.
Jovani - a harmadik kedvencem - is ilyen szereplő volt a könyvben. Bár eleinte Anna életében sokkal komolyabb szerepet töltött be. Ám mikor szakítottak egymással, ott maradt a lány mellett. Történhetett bármi, Annának egyetlen üzenetére vagy hívására azonnal válaszolt és elindult, hogy segítsen a lánynak. 


   Egy közeli szerettünk elvesztésének a feldolgozása nagyon nehéz. Főleg, mikor a mindennapunkat beszínezte az illető. A jelenlétének a hiánya sokszor fájdalmas. Ezzel az ürességgel küzdött Anna is. Ezért kezdett bele testvérének utolsó listájába, illetve egy részből saját maga miatt is. Ugyanis a lány az utazás miatt sok mindenre rájött. Szíve mélyén tudta, hogy nővére valamit eltitkolt előle. Próbálta elnyomni az érzést magában, ám nem akart elmúlni. Ez egyre csak erősödött, de leginkább akkor, amikor a lista vége felé jártak. Ugyanakkor a lány kezdett ráébredni, kikben bízhat igazán, valamint a könyv végére megtalálta azt a régen elveszett kislány énjét is, akit egykor maga mögött hagyott.
   Számomra érdekes volt, hogy miközben Anna próbálta feldolgozni Storm elveszítését, más gondolatok is elkezdtek motoszkálni a fejében. Ezek pedig nem más körül forogtak, mint Cameron körül. A nyurga, szemüveges fiú jelenléte kissé felforgatta a lány életét és érzelmeit. Valóságos érzelmi hullámvasúton ment keresztül Anna.
És ha már Cameront megemlítettem. Az elején nem nagyon írtam róla, mivel hiába kedveltem a karakterét, egyáltalán nem tudtam hova tenni. Ugyanis nem volt az a tipikus rossz fiú, azonban a stréberek közé sem tudtam sorolni. Inkább a csendes szomszédfiú szerepét töltötte be, akinek - úgy mond - küldetése volt a történet során: Storm titkának a megőrzése és Anna átsegítése a gyászon. 
Azonban neki is meg kellett küzdeni a saját démonjaival. Bár az írónő nem fejtette ki elégé, és szerintem annyira nem is adta át az eseményeken keresztül, de Cameront nagyon is mardosta belülről a kétségbeesés és a bűntudat.

   Maga a történet - mint már említettem - szórakoztató volt. Igaz, voltak olyan részek is, amikor felfele kellett pislognom. Főleg a legelején, amikor Anna a nővére iránti érzéseiről, emlékeiről beszélt. S bár ő csak egy kitalált szereplő, mégis együtt tudtam vele érezni. Bár én hála Istennek nem vesztettem el a nővéremet, de pontosan értettem Stromhoz való ragaszkodását. Hiszen én is ilyen voltam, sőt a mai napig nagy szerepet tölt be a testvérem az életemben.
Tetszett, hogy útjuk sohasem volt unalmas és ellaposodott. Az írónő nem hagyta, hogy kisebb események nélkül haladjanak, mindig történt valami velük. Illetve az is megfogott a történetben, hogy nem eresztette el Stormot. A sorok között ugyanis mindig meg lehetett lelni a lányt, s ezt sem Annával, sem Cameronnal, sem pedig az olvasóval nem feledtette el.

   Bevallom, csak nagyon ritkán szoktam nézni a borítót. Inkább mindig a fülszöveg alapján döntök. Viszont a Valaki más nyara ennek az ellentétje, ugyanis a legelső, ami megfogott benne pont a borítója volt. Amikor a lányra néztem, a szabadság és a boldogság jutott róla eszembe. De mikor elolvastam a fülszöveget, teljesen más képet láttam magam előtt. Leginkább ez a kettőség érzése ragadott meg a legjobban, mivel a történet is egész végig ezen a vonalon futott.

Csillagok száma:



Kedvenc idézetek:

„[…] A világ végéig fent tudnék maradni itt, távol a való élet bánatától és szívfájdalmától.”

Ez egy nyár, egy élet és egy halál története.”

„Egy sirály repül mellénk. A napfény megcsillan a tollain. Halvány szivárványt jelenít meg a fehérség tengerében. Tartja velünk a lépést, gurgulázó hangon sír, pont annyira hangosan, hogy halljam az énekét.

2021. szeptember 26., vasárnap

Vi Keeland – Penelope Ward: Nagyképű öltönyös

    A könyv eredeti címe: Stuck-Up Suit
Eredeti megjelenésének az éve: 2016
Oldalszám: 360
Magyarországi megjelenés ideje: 2018
Kiadó neve és helye: Könyvmolyképző, Szeged



Fülszöveg:

Az ellentétek meddig vonzzák egymást? 
A szokásos reggelnek indult a vonaton. 
De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira. Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot. 
Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek? 
Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten. 
Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek. 
És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről. 
Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni. Mert minden jó véget ér, igaz egyszer? 
Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik.

   Számos embernek nem ismeretlen Vi Keeland és Penelope Ward neve. Mind a kettő írónő külön-külön is remekel a könyveikkel, de együtt is nagyszerűen működnek. 
Mindkét írónő egyenként is szeretem, hiszen könyveik kiszakítanak a monoton hétköznapokból. Igazság szerint a történeteiket inkább kikapcsolódás céljából olvasom, mert tudom, felvidítanak.


    A két írónő kissé szokatlan kinézetű karakter szemszögével indított. Soraya Venedetta nem egyszerű nő volt és nem is mondható hétköznapi teremtésnek. Nyíltan elmondta mindenkinek a véleményét, nem rejtegette a véka alatt. Ha kellett keményen szembe szállt az emberekkel, még egy mogorva, orrát fenn hordó, öltönyös férfival is, akinek az arroganciája a mennyezetet súrolta. Ugyanakkor számára sokat jelentettek a barátok és a család. Mivel édesanyja egyedül nevelte Sorayát és a húgát, ezért ott volt a bizonytalansága is az ellenkező nemmel szemben. A lány apja ugyanis nem volt egy minta példa. A saját lányai helyett egy másik nő gyermekeit nevelte és szerette. Soha sem nézett hátra a volt családjára, nem kereste velük a kapcsolatot. Nem törődött azzal, hogy a lányainak talán szükségük van rá. Egyszerűen kilépett az életükből. Ez volt Sorayanál a kiinduló pont. Illetve, hogy rendszerint olyan férfiakkal hozta össze a sors, akik unalmasak, kellemetlen természetűek vagy túl laza típusúak voltak. 

Ezekkel szemben Graham Morgan nem volt kispályás. A mogorva, ugyanakkor sikereket halmozó úri ember élete már kevésbé volt szerencsés. Fiatal korában elvesztette édesanyját. Bár egy szerető, de mindent megmondogató nagymama nevelte tovább, mégis, az anyai szeretet hiányzott az életéből. Ezek után egy olyan kapcsolatba menekült, amiről azt képzelte, örökké fog tartani. Ám ez az elképzelése csúfos véget ért. Két olyan ember árulta el őt végül, akik nagyon sokat jelentettek neki. Így nem is csodálkoztam, amiért elmenekült az érzések elől és egy basáskodó, mindenkit magától elrettentő személlyé változott. Ezentúl senki sem mert ellent mondani neki, kivéve egy ismeretlen nő, aki emiatt felkeltette a figyelmét. Illetve azok a képek, amiket az elveszettnek hitt telefonján hagyott. S innentől Graham mindennapjai kezdtek izgalmassá válni. 

A történet folyamán azonban nemcsak ő kettejükre és a kapcsolatukra helyezték a hangsúlyt az író páros. A történet során sokszor felbukkant Tig és Delia neve is, akik Soraya legjobb barátai voltak. Tig, a tetováló művész olyan volt számára, mint egy gondoskodó báty. Mindig ott volt mellette, s ha kellett, megvédte a lány. Delia pedig, aki mellesleg Tig felesége, a legnagyobb támaszt nyújtotta Sorayanak. Kisírhatta magát a vállán, vagy ha éppen arra volt kedve, elpanaszolhatta neki a bajait. A lány mindig tárt karokkal fogadta Sorayát.
A másik kedvenc mellékszereplőm nem volt más, mint Lil, Graham nagymamája. Bár ritkán bukkant fel a könyvben, mégis, a szívemhez nőtt a karaktere. Nem félt az unokájától, mindig képes volt megmondani neki az igazat. Még akkor is, ha tudta, ezzel fájdalmat okoz a férfinak. Sajátos stílusa volt az idős hölgynek és ezt szerettem benne a leginkább. Valamint, hogy közvetlen volt mindenkivel. Főleg Sorayával, akit már az első pillanattól megkedvelt, hiszen saját magát látta benne.


   Egy kellemes történetet olvashattam Vi Keeland-től és Penelope Ward-tól. Soraya és Graham kedvelhető karakterek voltak, akik sok mindenen mentek keresztül. A fejük felett mindig ott volt a szomorúság, a fájdalmas emlékek felhője, ami csak akkor tűnt el, amikor együtt voltak. Soraya rettegett megbízni a férfiakban az apja miatt, míg Graham, az ex felesége és a volt legjobb barátja hátba támadása okozta fájdalomtól még jobban elszigetelődött mindenkitől. A kettejük találkozása volt az a fordulópont, ahol kibújtak a csigaházukból. Ám a kezdeti egyetértések és boldogság hamar a múlttá vált. Egy titok leleplezése mindennek véget vetett. Tiszteltem őket, amiért eleinte még így is próbáltak együtt maradni és megbirkózni a nehézségekkel. Ám Genevieve - Graham volt felesége - nagyon is megnehezítette ezt nekik. Főleg Soraya számára, aki engedve a nyomásnak, megtett egy döntő lépést. Szerintem egy önző dolog volt tőle, ugyanakkor megértettem őt. Talán én is ezt tettem volna a helyében. Ám szerencsére a két írónő nem hagyta, hogy örökké zavarja őt ez a döntése. Bár számomra egy kiszámítható lépéssel, de megadták Sorayanak és Grahamnak a boldog befejezést. 
Hogy együtt vagy külön-külön? Nos, aki még nem olvasta a könyvet, annak hagyjuk meg, hogy saját maga tudja meg. 

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„A tartós szerelmek egyszerűen nem múlnak el ilyen gyorsan.”

A világod középpontja szerettem volna lenni, az ok, amiért minden reggel szeretsz felkelni az ágyból.”

„Nem tagadom, de nem tudok változtatni a múlton. Csak próbálom az elkövetkezőket jól csinálni.

2021. szeptember 11., szombat

Lontai Léna: Könnyező liliomok

 Megjelenésének az éve: 2021
Oldalszám: 352
Kiadó neve: Álomgyár, Budapest


Fülszöveg:

Milyen hosszú a múlt árnyéka? 
Lili csodás gyermekkora csak odáig tart, amíg nővére férje vissza nem él a bizalmával, és olyat tesz, ami örökre megpecsételi a lány sorsát. Szexuálisan bántalmazza Lilit, aki a történtek után szeretne segítséget kérni – ám éppen azok utasítják el, akikben a legjobban bízott. Csak felnőttként jön rá, hogy elutasító és tehetetlen családtagjai maguk is rettenetes traumákkal élnek.
Hány és hány generáció sorsát határozza meg az abúzus? Érdemes-e háborítani a múltat vagy jobb tovább élni tudatlanul? Lili világa minden egyes nappal összedőlni látszik. Vajon képes lesz a romokból újraépíteni magát?
Lontai Léna első regényében igaz történeteket mond el. Elképzelhetetlen személyes tragédiákat, amelyek nem kímélték egy család három generációjának nőtagjait. A szerző anyák és lányok sorsöröksége mögé néz, hogy megfejtse, mi az az átok, amely sűrű ködbe vonta ezeket a nőket, és van-e fény a kiúttalannak tűnő sötétségben.


   Minden történetnek meg van a maga varázsa. Főleg azoknak, amelyekre valóságra vagy saját tapasztalatra épülnek. Ezekből a történetekből tanulhatnak mások, vagy az illető kibeszélheti magából mindazt, amit átélt.
Amikor az Álomgyár könyvesboltjában kezembe vettem Lontai Léna könyvét és elolvastam a fülszöveget, nem tudtam, mire számítsak. Csupán akkor kezdett körvonalazódni a fejembe, amikor ugyanezen a napon - 2021. június 29-én - személyesen is találkoztam az írónővel. Mindössze 10-15 percet beszélhettem velem, de megragadott a személyisége, illetve, ahogy körvonalakba beszélt a történetéről. 
Emlékszem, mosolyogva búcsúztam el tőle és megígértem neki, hogy még jelentkezni fogok az értékelésemmel. Nos, eljött ez a pillanat. Kicsit nehéz volt összeszednem a gondolataimat, miután befejeztem ezt az egyáltalán nem könnyed történetet.


   Az írónő, amikor dedikálta a könyvemet, egy idézetet is írt bele. Azt mondta, hogy a könyv elolvasása után érteni fogom, mit jelent. Igaza volt.

„Ha nagyon mélyre kerülünk, megláthatjuk az élet apró csodáit.”

A történet három generációt ölel fel. Három különböző nő nehéz sorsát meséli el, akiket a családi kötelék összeköt, hiszen nagymama, anya és lánya életének szörnyű pillanatai jeleníti meg.
Az első részben közelebbről megismerhetjük Lilit, akiről már a fülszövegben is olvashatunk. Kezdetben élete teljesen úgy telt, mint más embernek, de csak látszólag. A színfalak mögé, vagyis az emberek ajtaja mögött történő dolgokba senki sem lát bele. Csak akkor, ha az illetőt beengedi abba a házba.
Lili jelképesen kinyitotta ezt az ajtót, de csak évekkel később, hogy mindenki megtudja, mit is kellett átélnie. Történetét a kezdetektől, tehát megszületésének első pillanataitól láthatjuk. Figyelhetjük, miként nevelkedett gondtalan gyermekként, és milyen problémákkal, szörnyűségekkel kellett szembe néznie fiatalként. Fel sem lehet fogni, amit átélt tinédzserként. Azt sem tudta, kihez is fordulhat kellő bizalommal. Hiszen az a barátja, akinek kiöntötte első alkalommal a szívét, egy kellemetlen incidens után hátat fordított neki. Nem tette könnyebbé helyzetét, hogy egy gúnyosan elhangzott kijelentés után meg tudta, családja egy fájdalmas titkot rejteget előle.
Ennek a titoknak a leleplezésében nagyon sokat segített Zsike - Lili nővére -, aki egyből egy olyan személyhez irányította, aki első kézből tapasztalta meg, hogy az elszenvedett tragédiák mennyire is változtatják meg a jövőt és az embereket egyaránt.
~~oOo~~
LILI ÉDESANYJÁNAK TÖRTÉNETE
Lontai Léna nem csap bele rögtön a közepébe ennek a történetnek sem. A rész első fejezetében Erzsi és Jóska - Böbe szüleinek - megismerkedését és történetét eleveníti fel. Két szálon vázolja fel az eseményeket. Az egyik oldalon ott van Erzsi, akinek - miután férjének a frontra kellett vonulnia - egyedül kell szembe néznie a hétköznapok terheivel, a mindennapi betevő megkeresésével, a közös ház felépítésével és a gyermekneveléssel is.
A másik szál pedig a háborús időszak Jóska szemével. Az írónő megmutatja, mit is kellett átélniük a katonáknak ezekben az időkben. Nem köntörfalazott, csak is a fájdalmas, a szörnyű és sanyarú igazságot írja le. 
Édesapám mindig szokott mesélni nekünk, milyen is volt katonának lenni. Az ő történetein általában nevetünk a családdal, azonban, amikor nagymamám beszél erről az időszakról, elkomorodunk. Ugyanis, ahogy a nagyszülők elbeszélései és a Könnyező liliomokban lévő igazság is tükrözi, a háború, a katonaság nem volt szórakoztató dolog.
Azonban, ami ebből a részből igazán megrendített nem volt más, mint Böbe élete. Kissé remegve olvastam végig az ő történetét. Sok szörnyűségen kellett átmennie, mégsem tört meg igazán. Olyan iszonyatos és fájdalmas lelki és testi bántalmazásokon kell átesnie, amit senkinek sem kívánnék. Őszintén csodálom őt. Nagyon erős nővé vált a könyvben és szerintem a való életben is. Nagyszerű anyukává vált az évek során Zsikének és Lilinek. Ezek mellett, bár nagyon nehezen, de megtalálta a boldogságot is.
~~oOo~~
LILI NAGYMAMÁJÁNAK TÖRTÉNETE
Vagyis, ahogy én hívom magamban: a kezdet, hiszen minden itt indul el. 
Böbe történetének elejéről már meg lehet tudni, ki volt Erzsi és Jóska, illetve, hogyan ismerkedtek meg, s mi lett az életükkel ezekben a háborús időkben. Ebben a részben tulajdonképpen az írónő Erzsi szüleit és testvéreit mutatja be. Bevezet az aprócska ház minden zegébe-zugába és elmeséli a család történetét. Ami eleinte nagyon szórakoztató, hiszen néha-néha egy kis vidám történetet is belecsempészet a sorok közé. Ám a tragikus sorscsapások mindent megváltoztatnak. A szegény, bár boldog család élete egy perc alatt nagy átalakuláson esik át. A gyerekekre rengeteg munka hárul, s egy újabb tragédia közben megérkezik egy aprócska, bőgő kis csomag is. Ő nem más, mint Erzsi. 
Erzsi boldog gyerek korát beárnyékolja édesanyja viselkedése, de ez nem tántorítja el őt. Illedelmes, tisztelettudó, szép és tudásra szomjas fiatal lánnyá cseperedik. Kiveszi a részét a házi munkában és segít ellátni az állatokat is, miközben barátaival játszik kint a szabadba. Ám az ő életében is eljön a forduló pont. Egy gazdag család cselédlánya lesz, ahol bántalmazás áldozatává válik. S ezek után mit rejteget még? Nos, a könyvből minden kiderül.


   Elgondolkodtatok valaha a családotok múltján? Velem néha előfordul. Főleg miután elolvastam ezt a könyvet. Néha-néha - leginkább Halottak napján - elejtenek a családtagok egy-egy morzsát a dédszülőkről, nagyszülőkről, így tudok pár titkot. Azonban ezek közül egyik sem annyira megrendítő, mint Lilié. Nem tudom, milyen ehhez hasonló közegben felnőni. Nem is akarom megtapasztalni. De olvasni róla...Minden tiszteletem a történetben szereplő nőknek. Kíméletlen lelki kínokat éltek át, viszont erősek maradtak, talpra álltak.
   Lontai Léna zseniális író. Hatalmas lelki erő kellett ehhez neki, hogy a megélt történéseket a világ elé tárja. Követem Facebookon az oldalát [LINK] és el kell, hogy mondjam, nagyon szeretem a posztjait. Hatalmas szeretet árad mindegyikből, főleg azokon, amelyeken édesanyjával és férjével szerepel. Hiszen az írónő az anyukájának, míg az írónőnek a férje a legfőbb támasza. Akinek minden tiszteletem, hogy átsegíti feleségét a nehéz napokon. 
   Ez a könyv azonban nemcsak erre ébresztett rá, hanem arra is, hogy ebben a világban még számos  Lili, Böbe és Erzsi él, akik eltitkolják, mi folyik a zárt ajtók mögött. 

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„- Na látod! Csak azért, mert Kálmán csinálta a kést, nem felelős azért, hogy valaki gyilkosságra használta. Ugyanígy nem Isten a felelős azért, hogy az emberek rosszra használják fel, amit tőle kaptak.

- Az is segített, hogy mindig másokért éltem. Amikor csak tehettem, segíthettem másoknak. Ez megmagyarázhatatlanul jó érzéssel töltött el.

- Tudtad, kislányom, hogy ha a liliomot megtiporják vagy akár tőből levágják, újra kihajthat, és még szebben virágzik?

2021. szeptember 9., csütörtök

Adrian Tchaikovsky: Hadállat

   A könyv eredeti címe: Dogs of War
Eredeti megjelenésének az éve: 2017
Oldalszám: 340
Magyarországi megjelenés ideje: 2018
Kiadó neve és helye: Fumax, Budapest


Fülszöveg:

REX ​VAGYOK. JÓ KUTYA VAGYOK.
Rex két és fél méter magas, nagyrészt golyóálló. A hátán nagy kaliberű lövegek vannak, a hangjába pedig pánikkeltő szubszonikus frekvenciákat kevertek. Három társával – Sárkánnyal, Brumival és Rajjal – Mexikó délkeleti részén, az anarchiába süllyedt Campeche állam területén hajtanak végre bevetéseket.
Rex génsebészeti úton létrehozott biomorf, egy aljas háború vérszomjas eszköze. Intelligens, megérti a parancsokat, és ügyességét megjutalmazzák az agyába telepített implantok. Egyetlen vágya Jó Kutyának lenni, Jó Kutya pedig csak úgy lehet, ha engedelmeskedik Gazdinak. Gazdi pedig azt akarja, hogy ölje meg a gonoszokat. Mind egy szálig.
De valójában kik a gonoszok? És mi történik, amikor Gazdit bíróság elé állítják háborús bűnökért? Milyen jogokat ad a fegyverként használt biomorfoknak a Genfi Konvenció? Van egyáltalán Rexnek és társainak joga létezni? Mit tennének, ha szabadok lennének?

Adrian Tchaikovsky, Az idő gyermekei c. nagy sikerű regény szerzője parádésan egyesíti a pörgős, háborús akciót az intellektuális mondanivalóval, ebben letehetetlen, egyedi történetben.


     Eddig nem sok sci-fi műfajú könyvet olvastam. Valamiért messze van tőlem ez a zsáner, azonban ezután a könyv után, azt hiszem adok neki még esélyt. Bár fenn áll az a lehetőség is, hogy csalódni fogok a kiválasztott kötetben, de reménykedni szabad. De miért is változott a véleményem? Nos, Adrian Tchaikovszky teljesen elvarázsolt a Hadállat című a regényével. Egy olyan lehetőséget, jövőt tárt elém, amire soha sem gondoltam volna. Lehetséges, hogy a világ pont ide fejlődik? Hiszen olyan technikákat használnak fel egyes szervezetek, amikre nem számítunk. Ki tudja, mi folyik a Föld egyes részein. Talán egyszer meg tudjuk az igazságot, talán titok marad örökre. Minden esetre ez a könyv sok dologra ráébresztett, és nemcsak a világgal kapcsolatban. 


   Kicsit furcsa volt egy állat, egy kutya szemszögéből olvasni a történetet. Félreértés ne essék, szeretem őket, csak nem szoktam ilyen típusú könyveket olvasni. Viszont a kissé idegennek tűnő karaktert, Rexet egyre jobban kezdtem megkedvelni, ahogy oldalról oldalra jutottam. Sokkal közelebb éreztem magamhoz, ahogy karaktere kibontakozott előttem. Láttam, hogyan viselkedik, mint egy engedelmes kutya. Szinte sütött a sorokból, hogy mennyire vágyik az elismerésért a Gazdájától. Aztán a történet folytatódott és a készséges kutyából szökevény lett. Rexet emiatt rengeteg kétség gyötörte, de szerencsére akadt egy olyan barátja, társa, aki nem hagyta őt elveszni. Sőt, mindig bátorította Rexet, aki eközben kereste a kérdéseire a válaszokat, ugyanis számtalan dolog foglalkoztatta őt. 
Ahogy pörögtek az oldalak, úgy zajlottak az események is. A kis falucskából valami börtönszerűségbe került Rex, mint fogoly. A társai nagy részét elvesztette, egyedül Brumival - hű bizalmasával - tartotta a kapcsolatot. Később egy váratlan fordulatnak köszönhetően, sokkal komolyabb feladatot kapott. S ezután pedig olyan akcióban vett rész, ahol mindenki véleményét megváltoztatta a biomorfokról. 

   A kötet nemcsak fejezetekre volt széttagolva, hanem részekre is. Tchaikovsky öt nagyobb egységre bontotta a történetet, amiknek címei beszédesek voltak. Ugyanakkor ezekben a részekben nemcsak Rex gondolatait olvashattam, hanem más embereket is ismerhettem. Az első szegmensben ott volt Hartnell, aki bár alkoholista volt, mégis, szívén viselte Rexnek és csapatának a sorsát. Az ő szemében nemcsak gépek, eszközök voltak, hanem érző lényként kezelte mindnyájukat.
A második részben a helyszín megváltozott. Rexék már nem a megszokott katonai létesítményben állomásoztak, hanem egy aprócska faluban, egy táborban lézengtek. Az író élethűen leírta az ottani emberek félelmét, reakcióját, amikor meglátták a hatalmas, kétes külsejű biomorfokat. Mindenki rettegett tőlük és nem tudták, miért vannak ott. Ebből a tömegből emelkedett ki Thea DeSejos, aki eleinte elutasító volt ezekkel a lényekkel szemben. Viszont, ahogy teltek a napok és látta, ahogy Rexék egy váratlan támadás során segítenek nekik, azt hiszem, mondhatom azt, hogy TALÁN megkedvelte őket. Főleg a falkavezért, aki csupán figyelemre és megértésre vágyott. 
A harmadik szakaszban egy újabb, ismeretlen helyre kalauzolt Tchaikovsky. Rexet a tettei miatt elítélték. Ő az egészet úgy élte át, mintha ez lett volna a Rossz Kutya „jutalma”. Azonban a színfalak mögött nem ennek látszott. Keram John Aslan gondolatai és a körülötte zajló párbeszédek pontosan feltárták az olvasó előtt a valós indokot. Azonban Aslant egyet dolog érdekelte: Rex. Hiszen ennek a több mint kétméteres egyednek ő az ügyvédje. Habár az lenne a feladata, hogy kiderítse, mi történt Retornában, mégsem ezt teszi. Inkább jobban törődik Rex és társainak sorsával, mint a rábízott küldetéssel.
A negyed szín egy Menhely szerűségben játszódik. A balul elsült eset után Rexet ide helyezik át. Újabb feladatot kap és végül találkozhat egy régi ismerőssel is. Azonban nemcsak ezért fontos ez a rész. Az elején direkt nem említettem az egyik kedvenc karakteremet Rexen kívül. Ő nem más, mint Ellene Asanto, aki bár az első fejezetekben titokzatos szereplő volt, de ezekben a jelenetekben megtudni, ki is valójában. 
S végül elérkeztünk az utolsó szegmenshez is. A helyszín Kasmír. Rexnek szembe kell néznie az igazi ellenséggel. Vagyis az ENSZ segítségével újra akcióba lendülhetett. Segítségére nemcsak a társai voltak, hanem egy újabb biomorf is. Georg valójában egy delfin biomorf volt, aki a víz mélyén derítette fel a titkokat. Nagyon bírtam az ő karakterét is, érdekes személyisége volt. 


   Őszintén bevallom a sok romantikus, fantasy és ifjúsági könyvek után nagyon nehéz volt belekezdeni egy sci-fi címkéjű könyvbe. Nemcsak azért, mert nem tudtam, mire számítsak. Hanem ott volt az is, hogy ez a műfaj teljesen idegen a számomra. Még nagyon gyerekcipőben járok ebben a műfajban. Ez megmutatkozik abban is, hogy a Moly szerint csak 8 könyvet olvastam, amihez sci-fi címke is társult. 
Azonban úgy érzem kellett a váltás és ezzel a könyvvel. Bár nem sokat értek a katonáskodáshoz és az országok közti, illetve belüli konfliktusokhoz. 
Nincs viszonyítási alapom az író többi könyvével kapcsolatban, mivel ez az első kötetem tőle. Azonban azt elmondhatom mennyire zseniálisan vitte végig ezt a katonai vonalat. Igaz, számomra voltak értelmetlen kifejezések, de nagyon izgalmasnak is tartottam őket. Hiszen a fantázia, a romantika világából menekültem ebbe a furcsa, bár nagyon is reális, valóságos környezetbe. Ami néhol kicsit véres volt, azonban nagyon is tükörképe annak, ami a mai világba folyik. Ugyanis vannak még háborúk, vannak olyan fegyverek, amiknek a létezéseiről nem is tudunk.
Nem tudom, hogy kísérleteznek-e biomorfokkal. De őszintén bevallom, nem is akarom tudni. Inkább strucc politikát folytatok ezzel kapcsolatban. Azonban nem szívesen találkoznék hozzájuk hasonló teremtményekkel. Igaz, Rex és csapata kedvelhetőek voltak, mégis azokkal az emberekkel értek egyet, akik tartózkodtak és féltek tőlük. Akár ember által teremtettek, attól még kiszámíthatatlan teremtmények voltak. 
Maga Tchaikovsky stílusa teljesen lenyűgözött. Választékosan fogalmazott, részletesen leírt minden kis részletet. Nem hagyott kérdéseket és megoldatlan problémákat. A tényekre és a cselekményekre helyezte a hangsúlyt, illetve jó pár társadalmi nehézségre is felhívta a figyelmet a történet során. 

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„(...) Többé nem fognak belém kötni. Utána egy napig verekedtek, hogy legyen második, harmadik. Hülye kutyák.”

Másnap reggel kiszólok az őröknek, amit nem szeretnek. Megmondom nekik, hogy beszélni akarok az ügyvédemmel.”

„Fegyvernek készültem, de teljes életet éltem.

2021. július 9., péntek

R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa

 Megjelenésének az éve: 2017
Oldalszám: 408
Kiadó neve és helye: Álomgyár, Budapest


Fülszöveg:

1610-ben, ​egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni. A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát. Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megmentőjének édesanyja.
Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ő csupán egyetlen férfi után vágyakozik, Lorenzo Marianit azonban nem könnyű örökre rabul ejteni. Flóra úgy dönt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte.
A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegió tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa. Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának?


     
     Nagyon szeretem Az ártatlan trilógiát, az egyik kedvencem a kiegészítő novelláival együtt, hiszen Angelika nem hagyja, hogy az olvasó unatkozzon. Az első részben, A grófnő árnyékában csak felcsigázta az érdeklődést, ugyanis megismerkedtetett Fabricius Flórával, a félig nemes, félig polgár lánnyal, akinek élete nem volt könnyű. Számos nehézségekkel kellett szembenéznie, amik akkor sem kímélték, amikor Báthory Erzsébet udvarába érkezett. Sőt, hétköznapjai csak ekkor fordultak fel igazán, ugyanis titkokra lett figyelmes. Felderítő társa nem más volt, mint Lorenzo Mariani, a titokzatos testőr, katona, akiről később kiderült, miért is érkezett Csejtére.
A duó megismerkedése, illetve első közös nyomozásuk sok megoldatlan rejtélyről rántotta le a leplet, ami miatt pár nagyhatalmú embert magukra haragítottak. Így hát menekülniük kellett, s egy kis kitérőt után elindultak Mariani hazája, Velence felé.


     Flóra már az első kötetben is hatalmas karakter változáson esett át, de ebben a részben érezhető volt, hogy továbbfejlődött, hiszen egy olyan helyre érkezett, ami eddig ismeretlen volt a számára. Nemcsak az itt élő emberek, hanem magának a városnak a kultúrája, politikai háttere és a nyelve is. Hiába volt remek nyelvtanára, mégis meg kellett küzdenie az idegen nyelv nehézségeivel. Ezek mellett nem túl kedves fogadtatásba részesült az első helyen, ahová Mariani elvitte. S bár kétségek gyötörték lelke mélyén, mégis egyenes háttal, felemelt fejjel szállt szembe a rosszakaróival. 
Flórán kívül Marianiról is több mindent megtudhattam. Igaz, csak a lány szemszögéből, mégis a magyar földön megismert férfi élete már nem volt olyan ismeretlen. Lorenzo megmutatta azt az énjét, ami akkor bukkanni elő, amikor a saját otthonában volt. Sokkal elevenebbnek és élénkebbnek tűnt. Ezek mellett megmutatkozott csapodár mivolta is, de erre már az előző kötet is utalt. Ugyanakkor egy lelki sebhely kérdésére is választ kaphattam. Hiszen ki tudódott, hogy Mariani miért is zárkózott el annyira is a szerelemtől.

     Azonban nemcsak a két főszereplő volt központban, hanem pár új karakter is színre lépett. Ott volt például Maria Mariani, Lorenzo édesanyja, aki az első pillanatban belopta magát a szívembe. Nem tudtam őt elítélni azért, amit tett. Ugyanis lényegében annak a férfinak segített, aki a legtöbbet jelentet neki. Illetve, nemcsak ő volt az, aki kihasználta ezeket az embereket. Sőt, akadtak tőle sokkal rosszabbak is Velencében. Mindezek ellenére Maria rendkívül erős asszony volt, aki feltétel nélkül szerette a fiait, bármennyi bajt és fejfájást okoztak neki. Szívén viselte az árva, a bajba került, a szegény, a kegyetlen múlttal rendelkező lányok sorsát és a szárnya alá vette őket. Lehetőségeket tárt eléjük, amelyeket vagy elfogadtak, vagy pedig elutasítottak. Ha az utóbbit választották Maria nem adta ki az útjukat, hanem hajlékot adott fejük felé.
Ez a jószívűség nem mondható el Giulia-ról. Ő volt ebben a kötetben az egyik legönzőbb karakter. Csak a saját jólétét helyezte maga elé, s nem érdekelte, kinek okoz fájdalmat vagy kiben kelt bosszúvágyat. Azonban ez lett a veszte. A kapzsisága legyőzte őt, aminek köszönhetően hatalmas árat fizetett. Ugyanez történt Favrettivel is, a másik általam utált karakterrel. Bár ő sokkal furfangosabb és körültekintőbb volt, mégis tenyérbemászó modorával és ördögien csillogó szemeivel nem igazán nyert meg magának. Habár be kell vallanom, a leírások alapján vonzó férfi lehetett. 
Dariust a leghűségesebb szolga és barát szerepében ismerhettem meg. Rabszolgaként került a Mariani rezidenciába, ám nem úgy viselkedtek vele, mintha az lett volna. Kiemelt helyet kapott Lorenzo életében és hűen őrizte Maria asszonyt. Amikor egy helyen volt Darius és Lorenzo, mindig megnevetettek. Sose maradt el a csipkelődés, ugyanakkor remek páros alkottak a közös nyomozásaik során. 


     Az élet tele van rögös utakkal. Sohasem lesz teljesen sima, mert mindig akadnak problémák, gondok amikkel minden egyes embernek szembe kell szállnia. Nincs olyan, hogy akadálymentes útszakasz, csak elkerülhető kátyúk. Ennek nagyszerű példáját mutatta Flóra és Lorenzo története ebben a kötetben. Igaz, menekültek Magyarországról, mégsem tudták csendesen élni az életüket. Velence ugyanis nem a megnyugvást, hanem az újabb gondokat okozta. Nem elég, hogy szörnyű titkot rejtegettek Maria asszony elől, hanem még belekerültek egy gyilkossági ügybe is. Bár nem ők voltak a gyanúsítottak, mégis nagy szerepet játszottak az ügy felgöngyölítésében. 
Flórának fel kellett öltenie magára egy olyan lány szerepét, aki szemben állt való természetével. Ugyanakkor harcolt saját magával és az érzéseivel, amik lassan maguk alá temették őt. Ugyanis egyre jobban kezdett vonzódni Marianihoz. Vágyott rá és mindent megadott volna érte, de neveltetése és vallása gátat szabott érzelmeinek. 
Mariani pedig azért küzdött, hogy kiszabadítsa azt a nőt, aki valamikor sokat jelentett neki. Valamint csatát vívott saját gondolataival szembe, amik gyakran nyugtalanították őt és arra sarkalták, hogy közelebb kerüljön Flórához. És ha ez nem lenne elég, folyton meg kellett mentenie a lányt, akihez vonzódott.
   Angelika megragadta a cselekmény szálakat, és hol összefonta, hol pedig összecsomózta, összekuszálta őket. Sok-sok probléma felmerült a történet során, azonban mindegyiknek volt megoldását, sőt akadt olyan is, amelyik újabb bonyodalmakat generált. Azonban nem hagyta, hogy ezek lezáratlanul maradjanak. S bár az első részben mellőzve volt a romantika, itt viszont bőven kaphattam belőle. Hiszen - mint már említettem - Flóra és Mariani egyre közelebb kerültek egymáshoz. Az eleinte elenyésző, titkos érintések megsokszorozódtak és egyre merészebb dolgokra szánták el magukat. 

Csillagok száma:
  

Kedvenc idézetek:

„Élveztem a hatalmamat, azt, hogy annak mutatom magam, akinek csak akarom.”

„– A szépség nem érdem, hölgyem, csak egy állapot. idővel elmúlik, s akkor nem marad más vonzerő, mint a jellem és a lélek. Önmagában a szépség nem ér semmit.”

Mindenki a saját gondolatai szűrőjén át értelmezi mások szavait.

2021. június 4., péntek

Jessica Park: 180 seconds – 180 másodperc

  A könyv eredeti címe: 180 Seconds
Eredeti megjelenésének az éve: 2017
Oldalszám: 368
Magyarországi megjelenés ideje: 2019
Kiadó neve és helye: Könyvmolyképző, Szeged


Fülszöveg:

Három ​perc is elég ahhoz, hogy megváltoztasson egy életet. 
Minden sebezhetőség ellenére. Minden félelem ellenére.
Vannak, akik az egész életüket anélkül élik le, hogy megváltozna a gondolkodásmódjuk. Allison Dennisnek viszont mindehhez 180 másodperc is elég…
Allison, aki a gyerekkorát nevelőcsaládok között ingázva töltötte, elhatározta, hogy senkit nem enged közel magához. Tizenhat éves koráig nem fogadták őt örökbe, így megtanulta, hogy jobb nem bízni a dolgok állandóságában. De harmadéves egyetemistaként egyre nehezebben tud elveszni a fülében zúgó fehérzajban.
A gyanútlan Allison egy délután épp a kampusztól nem messze sétál, amikor belerángatják egy társadalmi kísérletbe. Azt a váratlan feladatot kapja, hogy lépjen interakcióba egy vadidegennel, 180 másodpercen keresztül. Sem ő, sem a másik fél, a szívdöglesztő közösségi média sztár Esben Baylor, nem áll készen arra, ami ezután következik.
Amikor lejár az idő, az érzések olyan intenzitással törnek Allisonra és Esbenre, ami mindkettőjüket összezavarja és felvillanyozza. Legjobb barátnője unszolására Allison utazásra indul, hogy kiderítse, vajon az élmény, amin Esbennel osztozott, valódi-e – és azt, hogy képes lesz-e végre bízni magában, a többi emberben és a szeretet erejében.
Az egyik legmélyebb szerelmi történet, amit valaha olvastál, melyben egy szorongó lány rátalál önmagára. 
Ismerd meg, mi zajlik a lelkében és gazdagodj vele


     Akárhányszor meglátom Jessica Park nevét, mindig a Szeretni bolondulásig könyvsorozata jut eszembe. Nagyon szeretem Julie és Matt történetét, valamint Celeste könyve is a szívemhez nőtt. Az ő hármasuk mindig megnevetettet. A karaktereik csodálatosak és könnyen kedvelhetőek voltak. Főleg Celesteé, akit legelőször Julie szemszögéből ismertem meg. Emlékszem, mennyire sajnáltam szegény kislány és az ő karton Finnjét. Ezért örültem annak, hogy kapott egy saját történetet, aminek ennél jobb lezárása nem is lehetett volna.
Az írónő másik sorozatának, a Lélegezz velem!-nek csak az első részét sikerült elolvasnom. Azonban annyira nem nyűgözött le, mint az előzőleg említett könyvsorozata. A karaktereket nem tudtam megszeretni, illetve a története sem volt az igazi. Azonban évekkel ezelőtt olvastam, így mindenképp adok majd még egy lehetőséget neki.
Viszont a 180 másodperc című regénye teljesen más volt. Nagyon ritkák az olyan alkalmak, amikor egy könyv miatt elhomályosul a tekintetem. Azonban ez a történet elérte nálam. Nemcsak azért, mert a szereplőktől el kellett válnom, hanem mert eszembe jutatott sok dolgot. A családom mellett olyan barátokat kaptam, akikre mindig is számíthatok. S bár kevesen vannak, mégis tudom, csak egy üzenet nekik és támogatnak, örülnek velem együtt a sikereimnek, és ha bánatos vagyok, velem együtt szomorkodnak.
A könyv nemcsak a szerelemről szól, hanem a barátságról is. Ezek mellett ott van a testvéri szeretet a történetben, ami szerintem sok ember számára nélkülözhetetlen.


     A történet elején megismerhettem a kissé zárkózott Allisont. Az élete nem volt éppen vidám. Csecsemő kora óta árvaházban nevelkedett és nevelő családoknál élt. Senki sem akarta azt, hogy ténylegesen a lányuk legyen, egészen a 16 éves koráig. Ekkor ugyanis megérkezett egy férfi, Simon, aki magához vette a lányt. Azonban a lány nem nagyon bízott Simonban, hiszen azt sejtette, hogy ez átmeneti dolog lesz. A férfi viszont megcáfolta a lány feltételezését. Allison végre otthonra lelt, de még mindig távolság tartó volt nevelőapjával. Egyetlen támasza volt, egy Steffi nevű lány, aki szintén azokon ment keresztül, mint Allison. A lány mindig számíthatott a legjobb barátnőjére még akkor is, amikor külön váltak és más-más egyetemre mentek. A kapcsolatuk soha sem szűnt meg.
A kötet másik fő karaktere Esben, aki teljesen Allison ellentétje. A fiú szeret a központban lenni, ami nem is csoda, hiszen a videóinak és ötleteinek köszönhetően híressé vált. Azonban nemcsak emiatt kedveltem őt.  Esben ugyanis minden egyes fejezetben megmutatta igazi arcát. Így kiderült, hogy ő egy kedves, segítőkész fiatal ember, akinek szenvedélyesen szereti a munkáját és a családját is egyaránt. Ugyanakkor mindenben a jó dolgot látja és fogalma sincs arról, hogy húgának, Kerrynek mennyire ügyelni kell a negatív vélemények kezelésére, amik a videóra érkeznek. 

Ha már a karaktereknél vagyunk, megszeretném említeni két kedves mellékszereplőmet a történetből. Ők nem mások, mint a már említett Steffi és Kerry. Igaz, róluk Allison szemszögéből olvashatunk csak, mégis, mind a ketten a szívemhez nőttek. Steffi egy nagyon erős karakter volt, aki háttérbe szorította saját magát és Allisont helyezte előtérbe. Mindent megtett a legjobb barátnőjéért, hogy boldognak lássa. Ezek mellett titokban megpróbálta felkészíteni az elkerülhetetlenre.
Kerry mindig is a bátyja mellett állt és támogatta őt, valamint segítette a munkájában is. A múltjában sok rossz történt, mégis képes volt talpra állni. Néha bizonytalan volt az emberekkel szemben - főleg az ellenkező neműekkel -, de Esbenben és annak barátjában megtalálta a támaszait, akire bármikor számíthatott.


Nem vagyok egy sírós fajta, rég nem könnyeztem egy könyvön sem. Azonban Jessica Parknak sikerült elérnie nálam, hogy elhomályosuljon a tekintetem. Főleg a történet vége felé, amikor is elérkezett az végzet. Itt nem a kötet végére gondolok. Ugyanis mint az értékelés elején is említettem, ez a történet nemcsak a szerelemről szól. Számos dolgot vitat, főleg a barátságot és az elfogadást. Allisonnak ugyanis el kell fogadnia a jelenlegi helyzetét. Meg kell küzdeni a saját démonjaival és belenyugodnia abba is, hogy az életében nemcsak Steffi és ő vannak. Hiszen Simon - a lány nevelőapja - mindent megtett azért, hogy Allison végre a bizalmába fogadja. S bár kicsit különc volt, de kedveltem a karakterét, mert meg tudott nevetni, illetve sokszor felfelé kellett pislognom kedvessége és Allison iránti szeretete miatt. Valamint ott volt a lánynak Esben is, akire Steffi nagy súlyt rakott, mégis teljes vállszélességgel ott állt Allison mellett. Hiába lökte el magától időnként a lány, Esben sohasem tágított mellőle.
Viszont, ami nem tetszett, az néhány részlet kidolgozatlansága és az időben ugrálás. Néhányszor ez a két dolog megzavart az olvasás közben, mert olyan érzésem támadt, mintha valami hiányoznak a történetből.

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„Amikor Steffi azt mondta, legyek bátor, komolyan gondolta. Azt akarta, hogy amit magának nem engedett meg, nekem megadasson. Bármilyen erős és harcias volt is, nem tudta igazán élvezni az életet, mert túlságosan félt, mert túl sok falat épített maga köré. És mielőtt felfedezhetett volna egy másfajta életmódot magának, az az átkozott rák felemésztette őt, és megölte. Neki nem volt elég ideje, hogy felépüljön a múlt ejtette sebeiből, de velem más a helyzet, és ki is fogom használni a rendelkezésre álló időt. Kihasználom az újjászületés és a megújulás lehetőségét. Hogy igazán magamra találhassak.”

„Néha olyasmi történik, amire nem számítasz. Néha valaki miatt megszeged a saját szabályaidat, olvasom.”

„De elmegyek. Mert az emberek ezt csinálják: ott hagyják a másikat. Akár jól, akár rosszul alakulnak a dolgok, az emberek elmennek.”