2021. szeptember 11., szombat

Lontai Léna: Könnyező liliomok

 Megjelenésének az éve: 2021
Oldalszám: 352
Kiadó neve: Álomgyár, Budapest


Fülszöveg:

Milyen hosszú a múlt árnyéka? 
Lili csodás gyermekkora csak odáig tart, amíg nővére férje vissza nem él a bizalmával, és olyat tesz, ami örökre megpecsételi a lány sorsát. Szexuálisan bántalmazza Lilit, aki a történtek után szeretne segítséget kérni – ám éppen azok utasítják el, akikben a legjobban bízott. Csak felnőttként jön rá, hogy elutasító és tehetetlen családtagjai maguk is rettenetes traumákkal élnek.
Hány és hány generáció sorsát határozza meg az abúzus? Érdemes-e háborítani a múltat vagy jobb tovább élni tudatlanul? Lili világa minden egyes nappal összedőlni látszik. Vajon képes lesz a romokból újraépíteni magát?
Lontai Léna első regényében igaz történeteket mond el. Elképzelhetetlen személyes tragédiákat, amelyek nem kímélték egy család három generációjának nőtagjait. A szerző anyák és lányok sorsöröksége mögé néz, hogy megfejtse, mi az az átok, amely sűrű ködbe vonta ezeket a nőket, és van-e fény a kiúttalannak tűnő sötétségben.


   Minden történetnek meg van a maga varázsa. Főleg azoknak, amelyekre valóságra vagy saját tapasztalatra épülnek. Ezekből a történetekből tanulhatnak mások, vagy az illető kibeszélheti magából mindazt, amit átélt.
Amikor az Álomgyár könyvesboltjában kezembe vettem Lontai Léna könyvét és elolvastam a fülszöveget, nem tudtam, mire számítsak. Csupán akkor kezdett körvonalazódni a fejembe, amikor ugyanezen a napon - 2021. június 29-én - személyesen is találkoztam az írónővel. Mindössze 10-15 percet beszélhettem velem, de megragadott a személyisége, illetve, ahogy körvonalakba beszélt a történetéről. 
Emlékszem, mosolyogva búcsúztam el tőle és megígértem neki, hogy még jelentkezni fogok az értékelésemmel. Nos, eljött ez a pillanat. Kicsit nehéz volt összeszednem a gondolataimat, miután befejeztem ezt az egyáltalán nem könnyed történetet.


   Az írónő, amikor dedikálta a könyvemet, egy idézetet is írt bele. Azt mondta, hogy a könyv elolvasása után érteni fogom, mit jelent. Igaza volt.

„Ha nagyon mélyre kerülünk, megláthatjuk az élet apró csodáit.”

A történet három generációt ölel fel. Három különböző nő nehéz sorsát meséli el, akiket a családi kötelék összeköt, hiszen nagymama, anya és lánya életének szörnyű pillanatai jeleníti meg.
Az első részben közelebbről megismerhetjük Lilit, akiről már a fülszövegben is olvashatunk. Kezdetben élete teljesen úgy telt, mint más embernek, de csak látszólag. A színfalak mögé, vagyis az emberek ajtaja mögött történő dolgokba senki sem lát bele. Csak akkor, ha az illetőt beengedi abba a házba.
Lili jelképesen kinyitotta ezt az ajtót, de csak évekkel később, hogy mindenki megtudja, mit is kellett átélnie. Történetét a kezdetektől, tehát megszületésének első pillanataitól láthatjuk. Figyelhetjük, miként nevelkedett gondtalan gyermekként, és milyen problémákkal, szörnyűségekkel kellett szembe néznie fiatalként. Fel sem lehet fogni, amit átélt tinédzserként. Azt sem tudta, kihez is fordulhat kellő bizalommal. Hiszen az a barátja, akinek kiöntötte első alkalommal a szívét, egy kellemetlen incidens után hátat fordított neki. Nem tette könnyebbé helyzetét, hogy egy gúnyosan elhangzott kijelentés után meg tudta, családja egy fájdalmas titkot rejteget előle.
Ennek a titoknak a leleplezésében nagyon sokat segített Zsike - Lili nővére -, aki egyből egy olyan személyhez irányította, aki első kézből tapasztalta meg, hogy az elszenvedett tragédiák mennyire is változtatják meg a jövőt és az embereket egyaránt.
~~oOo~~
LILI ÉDESANYJÁNAK TÖRTÉNETE
Lontai Léna nem csap bele rögtön a közepébe ennek a történetnek sem. A rész első fejezetében Erzsi és Jóska - Böbe szüleinek - megismerkedését és történetét eleveníti fel. Két szálon vázolja fel az eseményeket. Az egyik oldalon ott van Erzsi, akinek - miután férjének a frontra kellett vonulnia - egyedül kell szembe néznie a hétköznapok terheivel, a mindennapi betevő megkeresésével, a közös ház felépítésével és a gyermekneveléssel is.
A másik szál pedig a háborús időszak Jóska szemével. Az írónő megmutatja, mit is kellett átélniük a katonáknak ezekben az időkben. Nem köntörfalazott, csak is a fájdalmas, a szörnyű és sanyarú igazságot írja le. 
Édesapám mindig szokott mesélni nekünk, milyen is volt katonának lenni. Az ő történetein általában nevetünk a családdal, azonban, amikor nagymamám beszél erről az időszakról, elkomorodunk. Ugyanis, ahogy a nagyszülők elbeszélései és a Könnyező liliomokban lévő igazság is tükrözi, a háború, a katonaság nem volt szórakoztató dolog.
Azonban, ami ebből a részből igazán megrendített nem volt más, mint Böbe élete. Kissé remegve olvastam végig az ő történetét. Sok szörnyűségen kellett átmennie, mégsem tört meg igazán. Olyan iszonyatos és fájdalmas lelki és testi bántalmazásokon kell átesnie, amit senkinek sem kívánnék. Őszintén csodálom őt. Nagyon erős nővé vált a könyvben és szerintem a való életben is. Nagyszerű anyukává vált az évek során Zsikének és Lilinek. Ezek mellett, bár nagyon nehezen, de megtalálta a boldogságot is.
~~oOo~~
LILI NAGYMAMÁJÁNAK TÖRTÉNETE
Vagyis, ahogy én hívom magamban: a kezdet, hiszen minden itt indul el. 
Böbe történetének elejéről már meg lehet tudni, ki volt Erzsi és Jóska, illetve, hogyan ismerkedtek meg, s mi lett az életükkel ezekben a háborús időkben. Ebben a részben tulajdonképpen az írónő Erzsi szüleit és testvéreit mutatja be. Bevezet az aprócska ház minden zegébe-zugába és elmeséli a család történetét. Ami eleinte nagyon szórakoztató, hiszen néha-néha egy kis vidám történetet is belecsempészet a sorok közé. Ám a tragikus sorscsapások mindent megváltoztatnak. A szegény, bár boldog család élete egy perc alatt nagy átalakuláson esik át. A gyerekekre rengeteg munka hárul, s egy újabb tragédia közben megérkezik egy aprócska, bőgő kis csomag is. Ő nem más, mint Erzsi. 
Erzsi boldog gyerek korát beárnyékolja édesanyja viselkedése, de ez nem tántorítja el őt. Illedelmes, tisztelettudó, szép és tudásra szomjas fiatal lánnyá cseperedik. Kiveszi a részét a házi munkában és segít ellátni az állatokat is, miközben barátaival játszik kint a szabadba. Ám az ő életében is eljön a forduló pont. Egy gazdag család cselédlánya lesz, ahol bántalmazás áldozatává válik. S ezek után mit rejteget még? Nos, a könyvből minden kiderül.


   Elgondolkodtatok valaha a családotok múltján? Velem néha előfordul. Főleg miután elolvastam ezt a könyvet. Néha-néha - leginkább Halottak napján - elejtenek a családtagok egy-egy morzsát a dédszülőkről, nagyszülőkről, így tudok pár titkot. Azonban ezek közül egyik sem annyira megrendítő, mint Lilié. Nem tudom, milyen ehhez hasonló közegben felnőni. Nem is akarom megtapasztalni. De olvasni róla...Minden tiszteletem a történetben szereplő nőknek. Kíméletlen lelki kínokat éltek át, viszont erősek maradtak, talpra álltak.
   Lontai Léna zseniális író. Hatalmas lelki erő kellett ehhez neki, hogy a megélt történéseket a világ elé tárja. Követem Facebookon az oldalát [LINK] és el kell, hogy mondjam, nagyon szeretem a posztjait. Hatalmas szeretet árad mindegyikből, főleg azokon, amelyeken édesanyjával és férjével szerepel. Hiszen az írónő az anyukájának, míg az írónőnek a férje a legfőbb támasza. Akinek minden tiszteletem, hogy átsegíti feleségét a nehéz napokon. 
   Ez a könyv azonban nemcsak erre ébresztett rá, hanem arra is, hogy ebben a világban még számos  Lili, Böbe és Erzsi él, akik eltitkolják, mi folyik a zárt ajtók mögött. 

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„- Na látod! Csak azért, mert Kálmán csinálta a kést, nem felelős azért, hogy valaki gyilkosságra használta. Ugyanígy nem Isten a felelős azért, hogy az emberek rosszra használják fel, amit tőle kaptak.

- Az is segített, hogy mindig másokért éltem. Amikor csak tehettem, segíthettem másoknak. Ez megmagyarázhatatlanul jó érzéssel töltött el.

- Tudtad, kislányom, hogy ha a liliomot megtiporják vagy akár tőből levágják, újra kihajthat, és még szebben virágzik?

2021. szeptember 9., csütörtök

Adrian Tchaikovsky: Hadállat

   A könyv eredeti címe: Dogs of War
Eredeti megjelenésének az éve: 2017
Oldalszám: 340
Magyarországi megjelenés ideje: 2018
Kiadó neve és helye: Fumax, Budapest


Fülszöveg:

REX ​VAGYOK. JÓ KUTYA VAGYOK.
Rex két és fél méter magas, nagyrészt golyóálló. A hátán nagy kaliberű lövegek vannak, a hangjába pedig pánikkeltő szubszonikus frekvenciákat kevertek. Három társával – Sárkánnyal, Brumival és Rajjal – Mexikó délkeleti részén, az anarchiába süllyedt Campeche állam területén hajtanak végre bevetéseket.
Rex génsebészeti úton létrehozott biomorf, egy aljas háború vérszomjas eszköze. Intelligens, megérti a parancsokat, és ügyességét megjutalmazzák az agyába telepített implantok. Egyetlen vágya Jó Kutyának lenni, Jó Kutya pedig csak úgy lehet, ha engedelmeskedik Gazdinak. Gazdi pedig azt akarja, hogy ölje meg a gonoszokat. Mind egy szálig.
De valójában kik a gonoszok? És mi történik, amikor Gazdit bíróság elé állítják háborús bűnökért? Milyen jogokat ad a fegyverként használt biomorfoknak a Genfi Konvenció? Van egyáltalán Rexnek és társainak joga létezni? Mit tennének, ha szabadok lennének?

Adrian Tchaikovsky, Az idő gyermekei c. nagy sikerű regény szerzője parádésan egyesíti a pörgős, háborús akciót az intellektuális mondanivalóval, ebben letehetetlen, egyedi történetben.


     Eddig nem sok sci-fi műfajú könyvet olvastam. Valamiért messze van tőlem ez a zsáner, azonban ezután a könyv után, azt hiszem adok neki még esélyt. Bár fenn áll az a lehetőség is, hogy csalódni fogok a kiválasztott kötetben, de reménykedni szabad. De miért is változott a véleményem? Nos, Adrian Tchaikovszky teljesen elvarázsolt a Hadállat című a regényével. Egy olyan lehetőséget, jövőt tárt elém, amire soha sem gondoltam volna. Lehetséges, hogy a világ pont ide fejlődik? Hiszen olyan technikákat használnak fel egyes szervezetek, amikre nem számítunk. Ki tudja, mi folyik a Föld egyes részein. Talán egyszer meg tudjuk az igazságot, talán titok marad örökre. Minden esetre ez a könyv sok dologra ráébresztett, és nemcsak a világgal kapcsolatban. 


   Kicsit furcsa volt egy állat, egy kutya szemszögéből olvasni a történetet. Félreértés ne essék, szeretem őket, csak nem szoktam ilyen típusú könyveket olvasni. Viszont a kissé idegennek tűnő karaktert, Rexet egyre jobban kezdtem megkedvelni, ahogy oldalról oldalra jutottam. Sokkal közelebb éreztem magamhoz, ahogy karaktere kibontakozott előttem. Láttam, hogyan viselkedik, mint egy engedelmes kutya. Szinte sütött a sorokból, hogy mennyire vágyik az elismerésért a Gazdájától. Aztán a történet folytatódott és a készséges kutyából szökevény lett. Rexet emiatt rengeteg kétség gyötörte, de szerencsére akadt egy olyan barátja, társa, aki nem hagyta őt elveszni. Sőt, mindig bátorította Rexet, aki eközben kereste a kérdéseire a válaszokat, ugyanis számtalan dolog foglalkoztatta őt. 
Ahogy pörögtek az oldalak, úgy zajlottak az események is. A kis falucskából valami börtönszerűségbe került Rex, mint fogoly. A társai nagy részét elvesztette, egyedül Brumival - hű bizalmasával - tartotta a kapcsolatot. Később egy váratlan fordulatnak köszönhetően, sokkal komolyabb feladatot kapott. S ezután pedig olyan akcióban vett rész, ahol mindenki véleményét megváltoztatta a biomorfokról. 

   A kötet nemcsak fejezetekre volt széttagolva, hanem részekre is. Tchaikovsky öt nagyobb egységre bontotta a történetet, amiknek címei beszédesek voltak. Ugyanakkor ezekben a részekben nemcsak Rex gondolatait olvashattam, hanem más embereket is ismerhettem. Az első szegmensben ott volt Hartnell, aki bár alkoholista volt, mégis, szívén viselte Rexnek és csapatának a sorsát. Az ő szemében nemcsak gépek, eszközök voltak, hanem érző lényként kezelte mindnyájukat.
A második részben a helyszín megváltozott. Rexék már nem a megszokott katonai létesítményben állomásoztak, hanem egy aprócska faluban, egy táborban lézengtek. Az író élethűen leírta az ottani emberek félelmét, reakcióját, amikor meglátták a hatalmas, kétes külsejű biomorfokat. Mindenki rettegett tőlük és nem tudták, miért vannak ott. Ebből a tömegből emelkedett ki Thea DeSejos, aki eleinte elutasító volt ezekkel a lényekkel szemben. Viszont, ahogy teltek a napok és látta, ahogy Rexék egy váratlan támadás során segítenek nekik, azt hiszem, mondhatom azt, hogy TALÁN megkedvelte őket. Főleg a falkavezért, aki csupán figyelemre és megértésre vágyott. 
A harmadik szakaszban egy újabb, ismeretlen helyre kalauzolt Tchaikovsky. Rexet a tettei miatt elítélték. Ő az egészet úgy élte át, mintha ez lett volna a Rossz Kutya „jutalma”. Azonban a színfalak mögött nem ennek látszott. Keram John Aslan gondolatai és a körülötte zajló párbeszédek pontosan feltárták az olvasó előtt a valós indokot. Azonban Aslant egyet dolog érdekelte: Rex. Hiszen ennek a több mint kétméteres egyednek ő az ügyvédje. Habár az lenne a feladata, hogy kiderítse, mi történt Retornában, mégsem ezt teszi. Inkább jobban törődik Rex és társainak sorsával, mint a rábízott küldetéssel.
A negyed szín egy Menhely szerűségben játszódik. A balul elsült eset után Rexet ide helyezik át. Újabb feladatot kap és végül találkozhat egy régi ismerőssel is. Azonban nemcsak ezért fontos ez a rész. Az elején direkt nem említettem az egyik kedvenc karakteremet Rexen kívül. Ő nem más, mint Ellene Asanto, aki bár az első fejezetekben titokzatos szereplő volt, de ezekben a jelenetekben megtudni, ki is valójában. 
S végül elérkeztünk az utolsó szegmenshez is. A helyszín Kasmír. Rexnek szembe kell néznie az igazi ellenséggel. Vagyis az ENSZ segítségével újra akcióba lendülhetett. Segítségére nemcsak a társai voltak, hanem egy újabb biomorf is. Georg valójában egy delfin biomorf volt, aki a víz mélyén derítette fel a titkokat. Nagyon bírtam az ő karakterét is, érdekes személyisége volt. 


   Őszintén bevallom a sok romantikus, fantasy és ifjúsági könyvek után nagyon nehéz volt belekezdeni egy sci-fi címkéjű könyvbe. Nemcsak azért, mert nem tudtam, mire számítsak. Hanem ott volt az is, hogy ez a műfaj teljesen idegen a számomra. Még nagyon gyerekcipőben járok ebben a műfajban. Ez megmutatkozik abban is, hogy a Moly szerint csak 8 könyvet olvastam, amihez sci-fi címke is társult. 
Azonban úgy érzem kellett a váltás és ezzel a könyvvel. Bár nem sokat értek a katonáskodáshoz és az országok közti, illetve belüli konfliktusokhoz. 
Nincs viszonyítási alapom az író többi könyvével kapcsolatban, mivel ez az első kötetem tőle. Azonban azt elmondhatom mennyire zseniálisan vitte végig ezt a katonai vonalat. Igaz, számomra voltak értelmetlen kifejezések, de nagyon izgalmasnak is tartottam őket. Hiszen a fantázia, a romantika világából menekültem ebbe a furcsa, bár nagyon is reális, valóságos környezetbe. Ami néhol kicsit véres volt, azonban nagyon is tükörképe annak, ami a mai világba folyik. Ugyanis vannak még háborúk, vannak olyan fegyverek, amiknek a létezéseiről nem is tudunk.
Nem tudom, hogy kísérleteznek-e biomorfokkal. De őszintén bevallom, nem is akarom tudni. Inkább strucc politikát folytatok ezzel kapcsolatban. Azonban nem szívesen találkoznék hozzájuk hasonló teremtményekkel. Igaz, Rex és csapata kedvelhetőek voltak, mégis azokkal az emberekkel értek egyet, akik tartózkodtak és féltek tőlük. Akár ember által teremtettek, attól még kiszámíthatatlan teremtmények voltak. 
Maga Tchaikovsky stílusa teljesen lenyűgözött. Választékosan fogalmazott, részletesen leírt minden kis részletet. Nem hagyott kérdéseket és megoldatlan problémákat. A tényekre és a cselekményekre helyezte a hangsúlyt, illetve jó pár társadalmi nehézségre is felhívta a figyelmet a történet során. 

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„(...) Többé nem fognak belém kötni. Utána egy napig verekedtek, hogy legyen második, harmadik. Hülye kutyák.”

Másnap reggel kiszólok az őröknek, amit nem szeretnek. Megmondom nekik, hogy beszélni akarok az ügyvédemmel.”

„Fegyvernek készültem, de teljes életet éltem.

2021. július 9., péntek

R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa

 Megjelenésének az éve: 2017
Oldalszám: 408
Kiadó neve és helye: Álomgyár, Budapest


Fülszöveg:

1610-ben, ​egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni. A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát. Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megmentőjének édesanyja.
Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ő csupán egyetlen férfi után vágyakozik, Lorenzo Marianit azonban nem könnyű örökre rabul ejteni. Flóra úgy dönt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte.
A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegió tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa. Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának?


     
     Nagyon szeretem Az ártatlan trilógiát, az egyik kedvencem a kiegészítő novelláival együtt, hiszen Angelika nem hagyja, hogy az olvasó unatkozzon. Az első részben, A grófnő árnyékában csak felcsigázta az érdeklődést, ugyanis megismerkedtetett Fabricius Flórával, a félig nemes, félig polgár lánnyal, akinek élete nem volt könnyű. Számos nehézségekkel kellett szembenéznie, amik akkor sem kímélték, amikor Báthory Erzsébet udvarába érkezett. Sőt, hétköznapjai csak ekkor fordultak fel igazán, ugyanis titkokra lett figyelmes. Felderítő társa nem más volt, mint Lorenzo Mariani, a titokzatos testőr, katona, akiről később kiderült, miért is érkezett Csejtére.
A duó megismerkedése, illetve első közös nyomozásuk sok megoldatlan rejtélyről rántotta le a leplet, ami miatt pár nagyhatalmú embert magukra haragítottak. Így hát menekülniük kellett, s egy kis kitérőt után elindultak Mariani hazája, Velence felé.


     Flóra már az első kötetben is hatalmas karakter változáson esett át, de ebben a részben érezhető volt, hogy továbbfejlődött, hiszen egy olyan helyre érkezett, ami eddig ismeretlen volt a számára. Nemcsak az itt élő emberek, hanem magának a városnak a kultúrája, politikai háttere és a nyelve is. Hiába volt remek nyelvtanára, mégis meg kellett küzdenie az idegen nyelv nehézségeivel. Ezek mellett nem túl kedves fogadtatásba részesült az első helyen, ahová Mariani elvitte. S bár kétségek gyötörték lelke mélyén, mégis egyenes háttal, felemelt fejjel szállt szembe a rosszakaróival. 
Flórán kívül Marianiról is több mindent megtudhattam. Igaz, csak a lány szemszögéből, mégis a magyar földön megismert férfi élete már nem volt olyan ismeretlen. Lorenzo megmutatta azt az énjét, ami akkor bukkanni elő, amikor a saját otthonában volt. Sokkal elevenebbnek és élénkebbnek tűnt. Ezek mellett megmutatkozott csapodár mivolta is, de erre már az előző kötet is utalt. Ugyanakkor egy lelki sebhely kérdésére is választ kaphattam. Hiszen ki tudódott, hogy Mariani miért is zárkózott el annyira is a szerelemtől.

     Azonban nemcsak a két főszereplő volt központban, hanem pár új karakter is színre lépett. Ott volt például Maria Mariani, Lorenzo édesanyja, aki az első pillanatban belopta magát a szívembe. Nem tudtam őt elítélni azért, amit tett. Ugyanis lényegében annak a férfinak segített, aki a legtöbbet jelentet neki. Illetve, nemcsak ő volt az, aki kihasználta ezeket az embereket. Sőt, akadtak tőle sokkal rosszabbak is Velencében. Mindezek ellenére Maria rendkívül erős asszony volt, aki feltétel nélkül szerette a fiait, bármennyi bajt és fejfájást okoztak neki. Szívén viselte az árva, a bajba került, a szegény, a kegyetlen múlttal rendelkező lányok sorsát és a szárnya alá vette őket. Lehetőségeket tárt eléjük, amelyeket vagy elfogadtak, vagy pedig elutasítottak. Ha az utóbbit választották Maria nem adta ki az útjukat, hanem hajlékot adott fejük felé.
Ez a jószívűség nem mondható el Giulia-ról. Ő volt ebben a kötetben az egyik legönzőbb karakter. Csak a saját jólétét helyezte maga elé, s nem érdekelte, kinek okoz fájdalmat vagy kiben kelt bosszúvágyat. Azonban ez lett a veszte. A kapzsisága legyőzte őt, aminek köszönhetően hatalmas árat fizetett. Ugyanez történt Favrettivel is, a másik általam utált karakterrel. Bár ő sokkal furfangosabb és körültekintőbb volt, mégis tenyérbemászó modorával és ördögien csillogó szemeivel nem igazán nyert meg magának. Habár be kell vallanom, a leírások alapján vonzó férfi lehetett. 
Dariust a leghűségesebb szolga és barát szerepében ismerhettem meg. Rabszolgaként került a Mariani rezidenciába, ám nem úgy viselkedtek vele, mintha az lett volna. Kiemelt helyet kapott Lorenzo életében és hűen őrizte Maria asszonyt. Amikor egy helyen volt Darius és Lorenzo, mindig megnevetettek. Sose maradt el a csipkelődés, ugyanakkor remek páros alkottak a közös nyomozásaik során. 


     Az élet tele van rögös utakkal. Sohasem lesz teljesen sima, mert mindig akadnak problémák, gondok amikkel minden egyes embernek szembe kell szállnia. Nincs olyan, hogy akadálymentes útszakasz, csak elkerülhető kátyúk. Ennek nagyszerű példáját mutatta Flóra és Lorenzo története ebben a kötetben. Igaz, menekültek Magyarországról, mégsem tudták csendesen élni az életüket. Velence ugyanis nem a megnyugvást, hanem az újabb gondokat okozta. Nem elég, hogy szörnyű titkot rejtegettek Maria asszony elől, hanem még belekerültek egy gyilkossági ügybe is. Bár nem ők voltak a gyanúsítottak, mégis nagy szerepet játszottak az ügy felgöngyölítésében. 
Flórának fel kellett öltenie magára egy olyan lány szerepét, aki szemben állt való természetével. Ugyanakkor harcolt saját magával és az érzéseivel, amik lassan maguk alá temették őt. Ugyanis egyre jobban kezdett vonzódni Marianihoz. Vágyott rá és mindent megadott volna érte, de neveltetése és vallása gátat szabott érzelmeinek. 
Mariani pedig azért küzdött, hogy kiszabadítsa azt a nőt, aki valamikor sokat jelentett neki. Valamint csatát vívott saját gondolataival szembe, amik gyakran nyugtalanították őt és arra sarkalták, hogy közelebb kerüljön Flórához. És ha ez nem lenne elég, folyton meg kellett mentenie a lányt, akihez vonzódott.
   Angelika megragadta a cselekmény szálakat, és hol összefonta, hol pedig összecsomózta, összekuszálta őket. Sok-sok probléma felmerült a történet során, azonban mindegyiknek volt megoldását, sőt akadt olyan is, amelyik újabb bonyodalmakat generált. Azonban nem hagyta, hogy ezek lezáratlanul maradjanak. S bár az első részben mellőzve volt a romantika, itt viszont bőven kaphattam belőle. Hiszen - mint már említettem - Flóra és Mariani egyre közelebb kerültek egymáshoz. Az eleinte elenyésző, titkos érintések megsokszorozódtak és egyre merészebb dolgokra szánták el magukat. 

Csillagok száma:
  

Kedvenc idézetek:

„Élveztem a hatalmamat, azt, hogy annak mutatom magam, akinek csak akarom.”

„– A szépség nem érdem, hölgyem, csak egy állapot. idővel elmúlik, s akkor nem marad más vonzerő, mint a jellem és a lélek. Önmagában a szépség nem ér semmit.”

Mindenki a saját gondolatai szűrőjén át értelmezi mások szavait.

2021. június 4., péntek

Jessica Park: 180 seconds – 180 másodperc

  A könyv eredeti címe: 180 Seconds
Eredeti megjelenésének az éve: 2017
Oldalszám: 368
Magyarországi megjelenés ideje: 2019
Kiadó neve és helye: Könyvmolyképző, Szeged


Fülszöveg:

Három ​perc is elég ahhoz, hogy megváltoztasson egy életet. 
Minden sebezhetőség ellenére. Minden félelem ellenére.
Vannak, akik az egész életüket anélkül élik le, hogy megváltozna a gondolkodásmódjuk. Allison Dennisnek viszont mindehhez 180 másodperc is elég…
Allison, aki a gyerekkorát nevelőcsaládok között ingázva töltötte, elhatározta, hogy senkit nem enged közel magához. Tizenhat éves koráig nem fogadták őt örökbe, így megtanulta, hogy jobb nem bízni a dolgok állandóságában. De harmadéves egyetemistaként egyre nehezebben tud elveszni a fülében zúgó fehérzajban.
A gyanútlan Allison egy délután épp a kampusztól nem messze sétál, amikor belerángatják egy társadalmi kísérletbe. Azt a váratlan feladatot kapja, hogy lépjen interakcióba egy vadidegennel, 180 másodpercen keresztül. Sem ő, sem a másik fél, a szívdöglesztő közösségi média sztár Esben Baylor, nem áll készen arra, ami ezután következik.
Amikor lejár az idő, az érzések olyan intenzitással törnek Allisonra és Esbenre, ami mindkettőjüket összezavarja és felvillanyozza. Legjobb barátnője unszolására Allison utazásra indul, hogy kiderítse, vajon az élmény, amin Esbennel osztozott, valódi-e – és azt, hogy képes lesz-e végre bízni magában, a többi emberben és a szeretet erejében.
Az egyik legmélyebb szerelmi történet, amit valaha olvastál, melyben egy szorongó lány rátalál önmagára. 
Ismerd meg, mi zajlik a lelkében és gazdagodj vele


     Akárhányszor meglátom Jessica Park nevét, mindig a Szeretni bolondulásig könyvsorozata jut eszembe. Nagyon szeretem Julie és Matt történetét, valamint Celeste könyve is a szívemhez nőtt. Az ő hármasuk mindig megnevetettet. A karaktereik csodálatosak és könnyen kedvelhetőek voltak. Főleg Celesteé, akit legelőször Julie szemszögéből ismertem meg. Emlékszem, mennyire sajnáltam szegény kislány és az ő karton Finnjét. Ezért örültem annak, hogy kapott egy saját történetet, aminek ennél jobb lezárása nem is lehetett volna.
Az írónő másik sorozatának, a Lélegezz velem!-nek csak az első részét sikerült elolvasnom. Azonban annyira nem nyűgözött le, mint az előzőleg említett könyvsorozata. A karaktereket nem tudtam megszeretni, illetve a története sem volt az igazi. Azonban évekkel ezelőtt olvastam, így mindenképp adok majd még egy lehetőséget neki.
Viszont a 180 másodperc című regénye teljesen más volt. Nagyon ritkák az olyan alkalmak, amikor egy könyv miatt elhomályosul a tekintetem. Azonban ez a történet elérte nálam. Nemcsak azért, mert a szereplőktől el kellett válnom, hanem mert eszembe jutatott sok dolgot. A családom mellett olyan barátokat kaptam, akikre mindig is számíthatok. S bár kevesen vannak, mégis tudom, csak egy üzenet nekik és támogatnak, örülnek velem együtt a sikereimnek, és ha bánatos vagyok, velem együtt szomorkodnak.
A könyv nemcsak a szerelemről szól, hanem a barátságról is. Ezek mellett ott van a testvéri szeretet a történetben, ami szerintem sok ember számára nélkülözhetetlen.


     A történet elején megismerhettem a kissé zárkózott Allisont. Az élete nem volt éppen vidám. Csecsemő kora óta árvaházban nevelkedett és nevelő családoknál élt. Senki sem akarta azt, hogy ténylegesen a lányuk legyen, egészen a 16 éves koráig. Ekkor ugyanis megérkezett egy férfi, Simon, aki magához vette a lányt. Azonban a lány nem nagyon bízott Simonban, hiszen azt sejtette, hogy ez átmeneti dolog lesz. A férfi viszont megcáfolta a lány feltételezését. Allison végre otthonra lelt, de még mindig távolság tartó volt nevelőapjával. Egyetlen támasza volt, egy Steffi nevű lány, aki szintén azokon ment keresztül, mint Allison. A lány mindig számíthatott a legjobb barátnőjére még akkor is, amikor külön váltak és más-más egyetemre mentek. A kapcsolatuk soha sem szűnt meg.
A kötet másik fő karaktere Esben, aki teljesen Allison ellentétje. A fiú szeret a központban lenni, ami nem is csoda, hiszen a videóinak és ötleteinek köszönhetően híressé vált. Azonban nemcsak emiatt kedveltem őt.  Esben ugyanis minden egyes fejezetben megmutatta igazi arcát. Így kiderült, hogy ő egy kedves, segítőkész fiatal ember, akinek szenvedélyesen szereti a munkáját és a családját is egyaránt. Ugyanakkor mindenben a jó dolgot látja és fogalma sincs arról, hogy húgának, Kerrynek mennyire ügyelni kell a negatív vélemények kezelésére, amik a videóra érkeznek. 

Ha már a karaktereknél vagyunk, megszeretném említeni két kedves mellékszereplőmet a történetből. Ők nem mások, mint a már említett Steffi és Kerry. Igaz, róluk Allison szemszögéből olvashatunk csak, mégis, mind a ketten a szívemhez nőttek. Steffi egy nagyon erős karakter volt, aki háttérbe szorította saját magát és Allisont helyezte előtérbe. Mindent megtett a legjobb barátnőjéért, hogy boldognak lássa. Ezek mellett titokban megpróbálta felkészíteni az elkerülhetetlenre.
Kerry mindig is a bátyja mellett állt és támogatta őt, valamint segítette a munkájában is. A múltjában sok rossz történt, mégis képes volt talpra állni. Néha bizonytalan volt az emberekkel szemben - főleg az ellenkező neműekkel -, de Esbenben és annak barátjában megtalálta a támaszait, akire bármikor számíthatott.


Nem vagyok egy sírós fajta, rég nem könnyeztem egy könyvön sem. Azonban Jessica Parknak sikerült elérnie nálam, hogy elhomályosuljon a tekintetem. Főleg a történet vége felé, amikor is elérkezett az végzet. Itt nem a kötet végére gondolok. Ugyanis mint az értékelés elején is említettem, ez a történet nemcsak a szerelemről szól. Számos dolgot vitat, főleg a barátságot és az elfogadást. Allisonnak ugyanis el kell fogadnia a jelenlegi helyzetét. Meg kell küzdeni a saját démonjaival és belenyugodnia abba is, hogy az életében nemcsak Steffi és ő vannak. Hiszen Simon - a lány nevelőapja - mindent megtett azért, hogy Allison végre a bizalmába fogadja. S bár kicsit különc volt, de kedveltem a karakterét, mert meg tudott nevetni, illetve sokszor felfelé kellett pislognom kedvessége és Allison iránti szeretete miatt. Valamint ott volt a lánynak Esben is, akire Steffi nagy súlyt rakott, mégis teljes vállszélességgel ott állt Allison mellett. Hiába lökte el magától időnként a lány, Esben sohasem tágított mellőle.
Viszont, ami nem tetszett, az néhány részlet kidolgozatlansága és az időben ugrálás. Néhányszor ez a két dolog megzavart az olvasás közben, mert olyan érzésem támadt, mintha valami hiányoznak a történetből.

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„Amikor Steffi azt mondta, legyek bátor, komolyan gondolta. Azt akarta, hogy amit magának nem engedett meg, nekem megadasson. Bármilyen erős és harcias volt is, nem tudta igazán élvezni az életet, mert túlságosan félt, mert túl sok falat épített maga köré. És mielőtt felfedezhetett volna egy másfajta életmódot magának, az az átkozott rák felemésztette őt, és megölte. Neki nem volt elég ideje, hogy felépüljön a múlt ejtette sebeiből, de velem más a helyzet, és ki is fogom használni a rendelkezésre álló időt. Kihasználom az újjászületés és a megújulás lehetőségét. Hogy igazán magamra találhassak.”

„Néha olyasmi történik, amire nem számítasz. Néha valaki miatt megszeged a saját szabályaidat, olvasom.”

„De elmegyek. Mert az emberek ezt csinálják: ott hagyják a másikat. Akár jól, akár rosszul alakulnak a dolgok, az emberek elmennek.”

2021. május 23., vasárnap

R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában

  Megjelenésének az éve: 2017
Oldalszám: 410
Kiadó neve és helye: Álomgyár, Budapest


Fülszöveg:

1609 októberében Fabricius Flóra, a pozsonyi orvos lánya Báthory Erzsébet udvarába érkezik, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul.  
Ám hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza?  
Minden erejére szüksége van, hogy legyőzze az akadályokat és kibogozza a sötét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek.  Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfira, akiről azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki.  



     R. Kelényi Angelika nevével és magával az írónővel legelőször 2018-ban találkoztam. Barbival, a Kitablar bloggerével voltam egy Álomgyáras dedikáláson, amikor beszélgetni kezdtünk vele. Természetesen Barbi már elég jól ismerte az írónőt, de miután elköszöntünk tőle, csak akkor mesélt róla nekem. Az ő hatására vettem meg később Az ártatlan könyvsorozat első részét. Azóta eltelt pár év és a többi kötetét is sikerült beszereznem. Azonban A grófnő árnyékában mindig különleges helyet foglal el a könyves polcomon és az emlékeim között, mivel a trilógia a novelláival együtt eléggé a szívemhez nőtt. Egy részből a női főszereplő miatt, mert egy hozzám nagyon közel álló személy - akit nagyon szeretek és tisztelek - nevét viseli (valamint sok bennük a közös belső tulajdonság is). Másrészről pedig azért, mert egy olyan helyen játszódik az egész történet, ahol élek. Nem, természetesen nem Csejtén lakom, de abban az országban töltöm mindennapjaimat, ahol a könyvben szereplő települések megtalálhatóak, vagyis Szlovákiában. Hiszen regényben játszódó korban még nem ismerték az I. világháború, sem pedig a Trianon fogalmát.


     A történet elején megismerkedhettem Fabricius Flórával, egy kedves, erkölcsös, de határozott jellemű lánnyal, akinek meg vannak a saját céljai és elhatározásai. Azonban az ő élete sem egy tündérmese. Nem elég, hogy egy fájdalmas esemény beárnyékolta hétköznapjait, még testvéréről, Dorottyától sem érkezett levél, aki Báthory Erzsébet udvarába szegődött el. Így hát mindent maga mögött hagyva elindult megkeresni a nővérét. Meg voltak a maga tervei, amik viszont rögtön megváltoztak, miután megérkezett az udvarba, és szembesült mindazzal, ami ott történt. A lány az utazása és a megérkezése, valamint az udvarban töltött ideje alatt sok mindent megtanult és átértékelt. S bár nem tudta, kiben bízhat, mindig igyekezett reálisan és felelősségteljes átgondolni a helyzetet.
Mivel Flóra gondolatait olvashattam, ezért szerintem ő az a személy, aki egy hatalmas karakterváltozáson esett át. Hiszen, amikor elindult, csak egy lány volt a sok közül, akinek egyetlen célja volt: hogy megtalálja szeretett nővérét. Minden gondolata Dorottya hogyléte körül forgott. Azonban a történet eseményei közben, illetve a végén rá kellett döbbennie, hogy az élet nem olyan könnyű és vidám. Megtanulta, hogy vannak olyan emberek, akik szándéka nem mindig nemes. Akik a cél érdekében mindenre képesek, akár elárulni a barátaikat, a családjukat vagy az uralkodókat. 

Lorenzo Mariani számomra mindig a titokzatos lovag, a megmentő szerepét töltötte be. Az írónő remekül felépítette karakterét, ahogy a háttér történetét is. Elég gyorsan belopta magát a szívembe, akárcsak Flóra. Mariani már gyerekkorában rájött, mi az a gonoszság. Hiszen egy olyan testvér mellett kellett felnőnie, aki kegyetlenül bánt mindenkivel. Azonban a férfi a neveltetésének köszönhetően két lábbal állt a talajon. Igaz, őt is meg lehetett téveszteni, de nem az a fajta volt, aki ne járt volna az igazság után. Flóra sok mindent köszönhetett neki, hiszen számtalanszor megmentette őt. 



   R. Kelényi Angelika egy olyan világba, egy olyan történelmi eseménybe vezett be, ami titkokat rejt és oldd meg, s ami igazi tények alapjain fekszenek. Hiszen mindenki tanult Báthory Erzsébetről és az udvarban történt dolgairól. Egyáltalán nem ferdítette el a cselekmény szálakat, sőt egy csodálatos történetet alakított ki belőlük. S bár a történelmi romantika ott szerepel a címkék között, mégsem a romantikus szál volt a regény fővonala. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a krimi részekre és azoknak cselekményeire, a kalandokra, ahol az olvasó hol találgatott, vajon mi lesz a történet karaktereivel, vagy pedig végig izgulta az eseményeket. A nyomozós részekben pedig inkább az egyes emberek személyisége, valós kiléte bontakozott ki mindenki szeme láttára. Igaz, néha-néha a romantika is felbukkant, de mégsem volt annyira mérvadó, mint az előbb felsorolt pontok.
Azt szeretem A grófnő árnyékában, hogy az írónője nem hagyja, hogy az olvasó unatkozzon.  Újabbnál újabb események, bonyodalmak jönnek a történet során, amiknek a végpontjai egy helyen sűrűsödnek össze.
   Az ártatlan trilógia első része lenyűgöző és - számomra - felejthetetlen volt.  Mindig szívesen emelem le a polcomról, ami évről évre megmutatkozik a molyon is, hiszen nem az első alkalom, hogy olvastam a könyvet. 
   

Csillagok száma:
  

Kedvenc idézetek:

„Sose harcoljon az ember egy nővel, mert mindig alul marad.”

„(…)a legfőbb férfierényeknek a kitartást, bátorságot, lelkierőt és a hűséget tartom.”

„– Az alvás gyógyít. 
– Nem vagyok beteg. 
– A lelke beteg. A szív fájdalmát is enyhíti az alvás.”

2021. május 14., péntek

Benina: Megsebzett szabadság

 Megjelenésének az éve: 2012
Oldalszám: 344
Kiadó neve: Könyvmolyképző, Szeged


Fülszöveg:

Kr.u. ​955. 
Egy bajor lány: 
Flaviát elragadják otthonából a portyázó magyarok. A lány rabszolgasorsra jut, és az ellenség táborának vezére, Daval dönt az életéről. Flavia minden alkalmat megragad a szökésre, ám a férfi nem ereszti.
Egy Farkas: 
Daval a nemzetség élén állva testvéreivel együtt hűen harcol a hazáért. Szünet nélküli kalandozások, csaták teszik ki a mindennapjaikat. A bajor rabszolgalány jelenléte alapjaiban kavarja fel a Farkasok nemzetségének családi békéjét. Daval küzd megmagyarázhatatlan vonzódásával, miközben a világa darabokra hullik, a jövője feketeségbe burkolózik, míg végül az egyetlen, amit biztosnak hisz, hogy Flaviának mellette a helye.
Egy alku, mely megpecsételi mindkettőjük sorsát. 
Önmaguk számára is képtelen érzések kelnek életre, és nem tehetnek mást, mint engednek a sodrásának. Rabsága közben Flavia szembesül a valósággal: a magyarok talán nem is olyan barbár népség, mint gondolta.
Csakhogy a lányt, és szerelmének kibontakozását egy nap utoléri a múlt. Mi lehet az, ami még a barbár magyaroknál is jobban megijeszti Flaviát? 
A Megsebzett szabadság Daval és Flavia szerelmének nem mindennapi története a magyarok kalandozásának idején. 
A véredben lobog az ősi láng!


    Benina azoknak a magyar íróknak a körét gyarapítja nálam, akik már az első könyvüknél megnyertek maguknak. A mai napig mosolyogva gondolok vissza a Bíborhajú könyvsorozat köteteire. Egy részből azért, mert nagyon szeretem a sorozat összes részét, ugyanis nekik köszönhetem, hogy bevezettek a fantasy műfaj világába. Másrészről pedig mindig is oda voltam Claire és Kellan történetéért. Ennek az volt az oka, hogy a karakterek és a történet is az érzelmek színes skáláját tárta elém. Hiszen megtalálható volt a szomorúság, a csalódottság, a reményvesztettség, a gyűlölet, a félelem, ugyanakkor megbújt a sorok mögött a szeretet, a féltés, a remény, a boldogság, a barátság és a szerelem is.
Megsebzett szabadság című kötetétől pont ugyanezt kaptam. Egyáltalán nem csalódtam benne, sőt a történet igazán a szívemhez nőtt. Semmi pénzért nem válnék meg a könyvtől, hiszen nagyon sokat jelent számomra. Igaz, kissé szokatlan az alapötlete, s ez tette annyira ellenállhatatlanná. Ugyanis az írónő Kr.u. 955-ben invitál bennünket, vagyis a honfoglalás és a kalandozások korába.


   A könyv olvasása közben elgondolkodtam Flavia sorsán. Az élet nem kegyelmezett neki, hiába volt nemes lány. Nem elég, hogy korán elvesztette az édesanyját, de pár éven belül az édesapja is követte  élete párját. Így a lány egyedül maradt dajkájával, Garával és kéjenc unokatestvérével, Kajdonnal. Akkor sem volt a legjobb helyzetben, amikor a magyar sereg betört a területükre és elrabolta őt és szeretett szolgáját. Így a lány egy ismeretlen földre került, ahol - hogy Flavia szavaival éljek - „barbár” magyarok vették körül. Azonban ebben a helyzetben is megmutatta milyen talpraesett. A kezdeti félelem és saját maga sajnálása után felállt és szembeszállt az elrablóinak vezérével. Aki ugyan nem volt ott, mikor megtörtént a baj, de szemmel tartotta a lányt. 
Daval, a Farkasok nemzetségének feje számomra a kezdetektől szimpatikus karakter volt. Szerettem, ahogy viselkedett nemzetség főként és testvérként. Lényéből sugárzott a hatalom és a családja jelenlétében pedig az irántuk érzett szeretett. Ezáltal aggódó énjét is láthattam, ami főleg akkor volt érzékelhető, amikor a sérült édesapja a színen volt. Ugyanis Vazult - Daval és testvéreinek édesapja - Flavia a támadás során komolyan megsebesítette. 
Daval és Flavia kapcsolata elég nehézkesen indult. Mind a kettejük szívében tüskék voltak. Flavia haragudott a férfira, amiért nem segített Garán, aki Balmaz kezébe került. Emellett sértette a tény is, hogy a nemzetség fő nem akarta szabadon engedni sem őt. Davalt pedig dühös volt a lányra, mert megsebezte az apját. Illetve az is idegesítette őt eleinte, hogy Flavia nem úgy viselkedett, mint a többi rabszolga. Ugyanis nyilvános helyen is képes volt vitába szállni a férfival. Azonban, ahogy az idő telt, a kezdeti viták kezdtek elveszni, a kapcsolatuk pedig megerősödött.

A regényben Flavián és Davalon kívül nagyon szerettem a férfi testvéreit, azok édesapját, illetve Gyöngyvért. Az utóbbit azért, mert hiába volt a testvére egy hárpia, ő kedvesen viselkedett még az idegen Flaviával is. Soha sem viselkedett gorombán az emberekkel, nem hordta fel az orrát, sőt inkább hálás volt, amiért befogadták a családba. Vazul úgy gondoskodott róla, mintha a saját gyermeke lett volna. A gyerekei pedig tisztelettel bántak Gyöngyvérrel. Sokkal jobban kedvelték őt, mint testvérét, Darinkát, aki Hunor felesége volt.
Vazult mindenki szerette és kedvelte, ahogy én is. Nagyon szerette a gyerekeit és mindig mellettük állt. Bár komoly sérülést okozott neki Flavia, mégis, mikor jobban lett, hálás volt a lánynak, amiért Daval mellett volt. Ezek mellett mindig lehetett rá számítani.
Daval testvérei pedig érdekes karakterek voltak. Lehet, hogy külsőleg hasonlítottak egymásra, de belsőleg teljesen különböztek. Azt hiszem, Hunor volt a kedvencem, bár Ernakh vetekedik vele az első helyért. De Zombort és Hangát is kedveltem. 


     A történet szórakoztató, izgalmas és romantikus volt. Az írónő egyáltalán nem hagyta az olvasót unatkozni. Minden tett mögött volt valami indok, amire hamar rá lehetett jönni. S bár végig tudtam, ki az áruló, mégis végig izgultam Davallal és a Farkasok nemzetségének tagjaival a cselekményeket. Szerettem azokat a részeket, amikor Daval és a testvérei együtt voltak. Mindig mosolyogtam, mikor ugratták egy-egy testvérüket. Tudták, mikor kellett komolytalannak lenni, ugyanakkor érezhető volt az is, hogy mennyire szerették egymást. Mindig kiálltak és támogatták a másikat, bármilyen utat is választott. Flavia és Gara kapcsolata sem volt szolga-úrnő viszony. Mindig gondoskodtak a másikról, akármi történt. A dajka a lányt helyezte előtérbe, védte őt minden bajtól. Flavia ugyanezt tette Garával, bár nem mindig érte el a célját. 
Igaz, a könyvsorozat első része Flavia és Daval szerelmét szerette volna bemutatni, mégis más karakterekre is kitért, akik vagy boldog, vagy pedig keserves lezárást kaptak. Ugyanakkor a történetnek meg vannak a maga hibái is. Történelem alapszakos hallgatóként sokszor csak mosolyogni tudtam egy-két tévedésen vagy túlzáson. Egyáltalán nem tudtam felhúzni magamat ezeken, ugyanis ahogy az írónő is megemlítette a Köszönetnyilvánításban a könyv elején, hogy a saját szája íze szerint alakította az eseményeket és történetet. 
Viszont szomorú vagyok, amiért nincs folytatása. Az Epilógus ugyanis felvezeti a következő részt, amire egy ideje már várok. Remélem, hogy majd egyszer olvashatom a Farkasok nemzetségének következő részét. 

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„Emberek jönnek feléd a múltból, tekintetek érnek, szavak zsongnak.És mérhetetlenül vágyódsz oda vissza, ahonnan a sors elszakított. (…)”

–Otthon az, ahova hazatérsz.”

„ (...) Bulcsú a népbe vetette a hitét. A magyarokba, akik igaz szívvel harcoltak az ügyért, a földjükért, a hazájukért, egymásért.

2021. május 3., hétfő

Cookie O'Gorman: Kamuzások, ​kavarások

  A könyv eredeti címe: Adorkable
Eredeti megjelenésének az éve: 2016
Oldalszám: 300
Magyarországi megjelenés ideje: 2017
Kiadó neve és helye: Móra, Budapest

Fülszöveg:
Sally mindjárt begolyózik! Komolyan, ha a legjobb barátnője még egy lúzert rászabadít, tutira bekattan. Ahhoz, hogy megússza a ráerőltetett randikat, a lánynak szüksége van egy álpasira, méghozzá gyorsan, és Becks, a szívdöglesztő, szuperokos focisztár vállalja is a feladatot. (Ami fura, mert Sally le merné fogadni a kedvenc griffendéles pulcsijában, hogy a srác sajna kizárólag barátként tekint rá.) De hiába a sok bizsergető csók − a hitelességért mindent! −, a barátnője mégsem veszi be, hogy Sally tényleg szerelmes Becksbe. A fene se gondolta, hogy néha az igazság tűnik a legnagyobb kamunak.


Az előző években számtalan LOLos könyvet olvastam, majd egy idő után csökkent az érdeklődésem irántuk. Aztán pár hónappal ezelőtt ismét kezembe vettem őket, amelyek között volt új olvasás, valamint újraolvasás is. Ennek több oka is van. Az első indok, hogy gyakran "menekültem" az egyszerű, ifjúsági és romantikus regényektől, mert úgy éreztem, ki kell szabadulnom ebből a körből. Fogalmam sincs, miért, de kellett egy kis külön válás tőlük. Így átnyergeltem a fantasy könyvek felé, illetve belekóstoltam a sci-fi és krimi világába is. A másik ok, hogy egy picit csalódtam bennük. Már a fülszövegük sem volt olyan kecsegtető, mint eddig. Elvesztették nálam a varázsukat. Vagy lehet én nőttem ki belőlük? 
Aztán eljött ismét egy fordulópont, amikor egyszerűségre vágyott könyvmoly lelkem, s így újra olvasni kezdtem őket. Akadtak új megjelenések, de inkább az újraolvasásokat részesítettem előnybe. Így volt ez Cookie O'Gorman könyvével is, amit a mai napig nagyon szeretek.


Számomra Sally mindig is kedvenc karakter volt, mivel nagyon hasonlítottunk egymásra. Igaz, a német káromkodások, a külső jegyek, és hogy eddig soha sem volt pasiján kívül nagyon magamra ismertem benne. Ugyanazokat a belső tulajdonságokat véltem felfedezni a karakterében olvasása során, mint amilyen én is valójában vagyok. Hiszen a lány félénk és visszahúzódó típusú volt. Kevés barátot engedett be az életébe - konkrétan két embert - és kerülte a féltűnést. Ha szorult helyzetben volt kinyitotta a száját, vagy ha meg kell védeni a barátait, ő megtette. Azonban rengeteg kétség is felmerült benne, amit megértettem. Főleg olyan barátok mellett, mint amilyenek Lillian Hooker és Baldwin Eugene Charles Kent, vagyis Becks voltak. Ugyanis mind a ketten nagy népszerűségre tettek szert a másik nem körében. Sallyt ez csak kis részben zavarta, mivel meg volt a saját fiú ideálja egy olyan srác képében, aki nagyon közel állt hozzá. Ezek mellett viszont ott volt egy másik probléma is az életében, amit az édesanyja és a legjobb barátnője zúdított minden egyes alkalommal a nyakába. Mivel Sallynek még sohasem volt barátja, úgy döntöttek, hogy ők ketten majd kerítenek neki. Ezt a fő célt főleg Lillian tűzte ki maga elé, ugyanis a jövőben szeretett volna nyitni egy társkereső irodát. Sally édesanyja pedig mindenben segített neki, csakhogy egyetlen lányát boldognak láthassa. Azonban ezek a titkos randik leginkább csak bosszúságot hozott Sallynek, hiszen az összes fiú azt hitte, hogy olyan lánnyal tölthetnek el egy estét, mint amilyen Lillian.

Becks ezzel ellentétben egyáltalán nem piszkálta a lányt. Sőt, sokszor szórakozott azon, hogyan sikerültek félre a randik. Amit viszont nagyon sajnálok, hogy a fiút csak Sally szemszögéből ismerhettem meg. Így nem sokat tudhattam meg róla, csak pár lényeges dolgot, mint például az egyik legjobb játékos a suli foci csapatában, babonából a meccsek előtt nem borotválkozik, a családja nagyon kedves és a testvérei szeretik őt ugratni. Pedig voltak olyan pillanatok, amikor szívesen belelestem volna a gondolatai közé. Főleg, mikor elfogadta Sally ajánlatát. Ezért csak találgatni tudtam, hogy mit érezhetett olyankor Becks, amikor mindenki előtt meg kellett játszani magát. 



A történet az első mondatával megragadott. Leginkább azért, mert rögtön humorral kezdett az írónő. Ezek után pedig beleláthattam a lány életébe, ami nem volt egyszerű a már említett vakrandis ügyködések miatt. Bevallom, én nagyon kiakadtam volna Sally helyében. Olyan váratlan helyzetbe hozták mindig, ahonnan nem tudott kievickélni. Így ahelyett, hogy megismerkedhetett volna nyugodtan egy sráccal a maga tempója és elképzelése szerint, csak kínos helyzetekbe került. Azonban néhány helyzetből  leleményesen kivágta magát. Amit szerettem még a könyvben, az Sally Harry Potter és Star Wars iránti rajongása. Szerintem ezt tette őt egyedi karakterré, hiszen nagyon kevés könyvben olvasni ilyen típusú karakterről. 
Az első mondaton kívül, ami megfogott a történet olvasása során, az a felépítése vol. Ugyanis az írónő nem csapott egyből bele a lecsóba, hanem szépen lassan haladt az eseményszálakkal és a karakterek kapcsolataival. Merthogy Becks mellett Ash Stryker is nagyobb szerepet kapott a történetben és Sally életében is. Ez miatt a két fiú kapcsolata nem volt valami fényes. Azonban nemcsak Becksnek kellett megvívnia a saját csatáját, hanem Sallynek is. Vagyis, hogy pontosabb legyek a lánynak két „fronton” is helyet kellett állnia. Az egyiken ott volt Lillian, aki nem nagyon akart hinni neki, a másikon pedig a saját érzelmeivel szállt szemben. 
Cookie O'Gorman mindig is a kedvenc íróim közé fog tartozni, ugyanis történetei humorosak, romantikusak és átgondoltak. Igaz, eddig csak két könyvet olvastam tőle, de mindig olyan pillanatban emeltem le köteteit a könyves polcomról, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Mert tudtam, hogy segíteni fog felvidítani egy hosszú és fáradalmas hét után. 

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

Becks és én sosem viselkedtünk furán egymás társaságában. Még akkor sem, amikor elmondtam neki, hogy halálosan szerelmes vagyok Lucius Malfoyba a Harry Potterből. Az a haj, az a hang, az az egész komor gonosztevős-arisztokrata imázs… Tudom, tök ciki, de egyszerűen kész voltam attól a pasitól. Ez semmiség ahhoz képest, nem?” 

Gyanús volt ez nekem. 
– És mégis mit kerestél te egy könyvesboltban? – kérdeztem. 
– Hát nem nyilvánvaló? – kuncogott. – Téged fiúban.”

„– Nincs semmi baj – tette a kezét a vállamra Leo. – Becks sohasem hajtana rájuk. 
– Így van – értett egyet Thad. – Ő csak a tiéd. 
– Pedig az a vörös nagyon dögös – tette hozzá Ollie, amivel kiérdemelt egy nyaklevest Mr. Kenttől.
 – Jézusom! Ezzel csak azt akartam mondani, hogy Becks hűséges.”