2021. június 4., péntek

Jessica Park: 180 seconds – 180 másodperc

  A könyv eredeti címe: 180 Seconds
Eredeti megjelenésének az éve: 2017
Oldalszám: 368
Magyarországi megjelenés ideje: 2019
Kiadó neve és helye: Könyvmolyképző, Szeged


Fülszöveg:

Három ​perc is elég ahhoz, hogy megváltoztasson egy életet. 
Minden sebezhetőség ellenére. Minden félelem ellenére.
Vannak, akik az egész életüket anélkül élik le, hogy megváltozna a gondolkodásmódjuk. Allison Dennisnek viszont mindehhez 180 másodperc is elég…
Allison, aki a gyerekkorát nevelőcsaládok között ingázva töltötte, elhatározta, hogy senkit nem enged közel magához. Tizenhat éves koráig nem fogadták őt örökbe, így megtanulta, hogy jobb nem bízni a dolgok állandóságában. De harmadéves egyetemistaként egyre nehezebben tud elveszni a fülében zúgó fehérzajban.
A gyanútlan Allison egy délután épp a kampusztól nem messze sétál, amikor belerángatják egy társadalmi kísérletbe. Azt a váratlan feladatot kapja, hogy lépjen interakcióba egy vadidegennel, 180 másodpercen keresztül. Sem ő, sem a másik fél, a szívdöglesztő közösségi média sztár Esben Baylor, nem áll készen arra, ami ezután következik.
Amikor lejár az idő, az érzések olyan intenzitással törnek Allisonra és Esbenre, ami mindkettőjüket összezavarja és felvillanyozza. Legjobb barátnője unszolására Allison utazásra indul, hogy kiderítse, vajon az élmény, amin Esbennel osztozott, valódi-e – és azt, hogy képes lesz-e végre bízni magában, a többi emberben és a szeretet erejében.
Az egyik legmélyebb szerelmi történet, amit valaha olvastál, melyben egy szorongó lány rátalál önmagára. 
Ismerd meg, mi zajlik a lelkében és gazdagodj vele


     Akárhányszor meglátom Jessica Park nevét, mindig a Szeretni bolondulásig könyvsorozata jut eszembe. Nagyon szeretem Julie és Matt történetét, valamint Celeste könyve is a szívemhez nőtt. Az ő hármasuk mindig megnevetettet. A karaktereik csodálatosak és könnyen kedvelhetőek voltak. Főleg Celesteé, akit legelőször Julie szemszögéből ismertem meg. Emlékszem, mennyire sajnáltam szegény kislány és az ő karton Finnjét. Ezért örültem annak, hogy kapott egy saját történetet, aminek ennél jobb lezárása nem is lehetett volna.
Az írónő másik sorozatának, a Lélegezz velem!-nek csak az első részét sikerült elolvasnom. Azonban annyira nem nyűgözött le, mint az előzőleg említett könyvsorozata. A karaktereket nem tudtam megszeretni, illetve a története sem volt az igazi. Azonban évekkel ezelőtt olvastam, így mindenképp adok majd még egy lehetőséget neki.
Viszont a 180 másodperc című regénye teljesen más volt. Nagyon ritkák az olyan alkalmak, amikor egy könyv miatt elhomályosul a tekintetem. Azonban ez a történet elérte nálam. Nemcsak azért, mert a szereplőktől el kellett válnom, hanem mert eszembe jutatott sok dolgot. A családom mellett olyan barátokat kaptam, akikre mindig is számíthatok. S bár kevesen vannak, mégis tudom, csak egy üzenet nekik és támogatnak, örülnek velem együtt a sikereimnek, és ha bánatos vagyok, velem együtt szomorkodnak.
A könyv nemcsak a szerelemről szól, hanem a barátságról is. Ezek mellett ott van a testvéri szeretet a történetben, ami szerintem sok ember számára nélkülözhetetlen.


     A történet elején megismerhettem a kissé zárkózott Allisont. Az élete nem volt éppen vidám. Csecsemő kora óta árvaházban nevelkedett és nevelő családoknál élt. Senki sem akarta azt, hogy ténylegesen a lányuk legyen, egészen a 16 éves koráig. Ekkor ugyanis megérkezett egy férfi, Simon, aki magához vette a lányt. Azonban a lány nem nagyon bízott Simonban, hiszen azt sejtette, hogy ez átmeneti dolog lesz. A férfi viszont megcáfolta a lány feltételezését. Allison végre otthonra lelt, de még mindig távolság tartó volt nevelőapjával. Egyetlen támasza volt, egy Steffi nevű lány, aki szintén azokon ment keresztül, mint Allison. A lány mindig számíthatott a legjobb barátnőjére még akkor is, amikor külön váltak és más-más egyetemre mentek. A kapcsolatuk soha sem szűnt meg.
A kötet másik fő karaktere Esben, aki teljesen Allison ellentétje. A fiú szeret a központban lenni, ami nem is csoda, hiszen a videóinak és ötleteinek köszönhetően híressé vált. Azonban nemcsak emiatt kedveltem őt.  Esben ugyanis minden egyes fejezetben megmutatta igazi arcát. Így kiderült, hogy ő egy kedves, segítőkész fiatal ember, akinek szenvedélyesen szereti a munkáját és a családját is egyaránt. Ugyanakkor mindenben a jó dolgot látja és fogalma sincs arról, hogy húgának, Kerrynek mennyire ügyelni kell a negatív vélemények kezelésére, amik a videóra érkeznek. 

Ha már a karaktereknél vagyunk, megszeretném említeni két kedves mellékszereplőmet a történetből. Ők nem mások, mint a már említett Steffi és Kerry. Igaz, róluk Allison szemszögéből olvashatunk csak, mégis, mind a ketten a szívemhez nőttek. Steffi egy nagyon erős karakter volt, aki háttérbe szorította saját magát és Allisont helyezte előtérbe. Mindent megtett a legjobb barátnőjéért, hogy boldognak lássa. Ezek mellett titokban megpróbálta felkészíteni az elkerülhetetlenre.
Kerry mindig is a bátyja mellett állt és támogatta őt, valamint segítette a munkájában is. A múltjában sok rossz történt, mégis képes volt talpra állni. Néha bizonytalan volt az emberekkel szemben - főleg az ellenkező neműekkel -, de Esbenben és annak barátjában megtalálta a támaszait, akire bármikor számíthatott.


Nem vagyok egy sírós fajta, rég nem könnyeztem egy könyvön sem. Azonban Jessica Parknak sikerült elérnie nálam, hogy elhomályosuljon a tekintetem. Főleg a történet vége felé, amikor is elérkezett az végzet. Itt nem a kötet végére gondolok. Ugyanis mint az értékelés elején is említettem, ez a történet nemcsak a szerelemről szól. Számos dolgot vitat, főleg a barátságot és az elfogadást. Allisonnak ugyanis el kell fogadnia a jelenlegi helyzetét. Meg kell küzdeni a saját démonjaival és belenyugodnia abba is, hogy az életében nemcsak Steffi és ő vannak. Hiszen Simon - a lány nevelőapja - mindent megtett azért, hogy Allison végre a bizalmába fogadja. S bár kicsit különc volt, de kedveltem a karakterét, mert meg tudott nevetni, illetve sokszor felfelé kellett pislognom kedvessége és Allison iránti szeretete miatt. Valamint ott volt a lánynak Esben is, akire Steffi nagy súlyt rakott, mégis teljes vállszélességgel ott állt Allison mellett. Hiába lökte el magától időnként a lány, Esben sohasem tágított mellőle.
Viszont, ami nem tetszett, az néhány részlet kidolgozatlansága és az időben ugrálás. Néhányszor ez a két dolog megzavart az olvasás közben, mert olyan érzésem támadt, mintha valami hiányoznak a történetből.

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„Amikor Steffi azt mondta, legyek bátor, komolyan gondolta. Azt akarta, hogy amit magának nem engedett meg, nekem megadasson. Bármilyen erős és harcias volt is, nem tudta igazán élvezni az életet, mert túlságosan félt, mert túl sok falat épített maga köré. És mielőtt felfedezhetett volna egy másfajta életmódot magának, az az átkozott rák felemésztette őt, és megölte. Neki nem volt elég ideje, hogy felépüljön a múlt ejtette sebeiből, de velem más a helyzet, és ki is fogom használni a rendelkezésre álló időt. Kihasználom az újjászületés és a megújulás lehetőségét. Hogy igazán magamra találhassak.”

„Néha olyasmi történik, amire nem számítasz. Néha valaki miatt megszeged a saját szabályaidat, olvasom.”

„De elmegyek. Mert az emberek ezt csinálják: ott hagyják a másikat. Akár jól, akár rosszul alakulnak a dolgok, az emberek elmennek.”

2021. május 23., vasárnap

R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában

  Megjelenésének az éve: 2017
Oldalszám: 410
Kiadó neve és helye: Álomgyár, Budapest


Fülszöveg:

1609 októberében Fabricius Flóra, a pozsonyi orvos lánya Báthory Erzsébet udvarába érkezik, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul.  
Ám hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza?  
Minden erejére szüksége van, hogy legyőzze az akadályokat és kibogozza a sötét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek.  Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfira, akiről azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki.  



     R. Kelényi Angelika nevével és magával az írónővel legelőször 2018-ban találkoztam. Barbival, a Kitablar bloggerével voltam egy Álomgyáras dedikáláson, amikor beszélgetni kezdtünk vele. Természetesen Barbi már elég jól ismerte az írónőt, de miután elköszöntünk tőle, csak akkor mesélt róla nekem. Az ő hatására vettem meg később Az ártatlan könyvsorozat első részét. Azóta eltelt pár év és a többi kötetét is sikerült beszereznem. Azonban A grófnő árnyékában mindig különleges helyet foglal el a könyves polcomon és az emlékeim között, mivel a trilógia a novelláival együtt eléggé a szívemhez nőtt. Egy részből a női főszereplő miatt, mert egy hozzám nagyon közel álló személy - akit nagyon szeretek és tisztelek - nevét viseli (valamint sok bennük a közös belső tulajdonság is). Másrészről pedig azért, mert egy olyan helyen játszódik az egész történet, ahol élek. Nem, természetesen nem Csejtén lakom, de abban az országban töltöm mindennapjaimat, ahol a könyvben szereplő települések megtalálhatóak, vagyis Szlovákiában. Hiszen regényben játszódó korban még nem ismerték az I. világháború, sem pedig a Trianon fogalmát.


     A történet elején megismerkedhettem Fabricius Flórával, egy kedves, erkölcsös, de határozott jellemű lánnyal, akinek meg vannak a saját céljai és elhatározásai. Azonban az ő élete sem egy tündérmese. Nem elég, hogy egy fájdalmas esemény beárnyékolta hétköznapjait, még testvéréről, Dorottyától sem érkezett levél, aki Báthory Erzsébet udvarába szegődött el. Így hát mindent maga mögött hagyva elindult megkeresni a nővérét. Meg voltak a maga tervei, amik viszont rögtön megváltoztak, miután megérkezett az udvarba, és szembesült mindazzal, ami ott történt. A lány az utazása és a megérkezése, valamint az udvarban töltött ideje alatt sok mindent megtanult és átértékelt. S bár nem tudta, kiben bízhat, mindig igyekezett reálisan és felelősségteljes átgondolni a helyzetet.
Mivel Flóra gondolatait olvashattam, ezért szerintem ő az a személy, aki egy hatalmas karakterváltozáson esett át. Hiszen, amikor elindult, csak egy lány volt a sok közül, akinek egyetlen célja volt: hogy megtalálja szeretett nővérét. Minden gondolata Dorottya hogyléte körül forgott. Azonban a történet eseményei közben, illetve a végén rá kellett döbbennie, hogy az élet nem olyan könnyű és vidám. Megtanulta, hogy vannak olyan emberek, akik szándéka nem mindig nemes. Akik a cél érdekében mindenre képesek, akár elárulni a barátaikat, a családjukat vagy az uralkodókat. 

Lorenzo Mariani számomra mindig a titokzatos lovag, a megmentő szerepét töltötte be. Az írónő remekül felépítette karakterét, ahogy a háttér történetét is. Elég gyorsan belopta magát a szívembe, akárcsak Flóra. Mariani már gyerekkorában rájött, mi az a gonoszság. Hiszen egy olyan testvér mellett kellett felnőnie, aki kegyetlenül bánt mindenkivel. Azonban a férfi a neveltetésének köszönhetően két lábbal állt a talajon. Igaz, őt is meg lehetett téveszteni, de nem az a fajta volt, aki ne járt volna az igazság után. Flóra sok mindent köszönhetett neki, hiszen számtalanszor megmentette őt. 



   R. Kelényi Angelika egy olyan világba, egy olyan történelmi eseménybe vezett be, ami titkokat rejt és oldd meg, s ami igazi tények alapjain fekszenek. Hiszen mindenki tanult Báthory Erzsébetről és az udvarban történt dolgairól. Egyáltalán nem ferdítette el a cselekmény szálakat, sőt egy csodálatos történetet alakított ki belőlük. S bár a történelmi romantika ott szerepel a címkék között, mégsem a romantikus szál volt a regény fővonala. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a krimi részekre és azoknak cselekményeire, a kalandokra, ahol az olvasó hol találgatott, vajon mi lesz a történet karaktereivel, vagy pedig végig izgulta az eseményeket. A nyomozós részekben pedig inkább az egyes emberek személyisége, valós kiléte bontakozott ki mindenki szeme láttára. Igaz, néha-néha a romantika is felbukkant, de mégsem volt annyira mérvadó, mint az előbb felsorolt pontok.
Azt szeretem A grófnő árnyékában, hogy az írónője nem hagyja, hogy az olvasó unatkozzon.  Újabbnál újabb események, bonyodalmak jönnek a történet során, amiknek a végpontjai egy helyen sűrűsödnek össze.
   Az ártatlan trilógia első része lenyűgöző és - számomra - felejthetetlen volt.  Mindig szívesen emelem le a polcomról, ami évről évre megmutatkozik a molyon is, hiszen nem az első alkalom, hogy olvastam a könyvet. 
   

Csillagok száma:
  

Kedvenc idézetek:

„Sose harcoljon az ember egy nővel, mert mindig alul marad.”

„(…)a legfőbb férfierényeknek a kitartást, bátorságot, lelkierőt és a hűséget tartom.”

„– Az alvás gyógyít. 
– Nem vagyok beteg. 
– A lelke beteg. A szív fájdalmát is enyhíti az alvás.”

2021. május 14., péntek

Benina: Megsebzett szabadság

 Megjelenésének az éve: 2012
Oldalszám: 344
Kiadó neve: Könyvmolyképző, Szeged


Fülszöveg:

Kr.u. ​955. 
Egy bajor lány: 
Flaviát elragadják otthonából a portyázó magyarok. A lány rabszolgasorsra jut, és az ellenség táborának vezére, Daval dönt az életéről. Flavia minden alkalmat megragad a szökésre, ám a férfi nem ereszti.
Egy Farkas: 
Daval a nemzetség élén állva testvéreivel együtt hűen harcol a hazáért. Szünet nélküli kalandozások, csaták teszik ki a mindennapjaikat. A bajor rabszolgalány jelenléte alapjaiban kavarja fel a Farkasok nemzetségének családi békéjét. Daval küzd megmagyarázhatatlan vonzódásával, miközben a világa darabokra hullik, a jövője feketeségbe burkolózik, míg végül az egyetlen, amit biztosnak hisz, hogy Flaviának mellette a helye.
Egy alku, mely megpecsételi mindkettőjük sorsát. 
Önmaguk számára is képtelen érzések kelnek életre, és nem tehetnek mást, mint engednek a sodrásának. Rabsága közben Flavia szembesül a valósággal: a magyarok talán nem is olyan barbár népség, mint gondolta.
Csakhogy a lányt, és szerelmének kibontakozását egy nap utoléri a múlt. Mi lehet az, ami még a barbár magyaroknál is jobban megijeszti Flaviát? 
A Megsebzett szabadság Daval és Flavia szerelmének nem mindennapi története a magyarok kalandozásának idején. 
A véredben lobog az ősi láng!


    Benina azoknak a magyar íróknak a körét gyarapítja nálam, akik már az első könyvüknél megnyertek maguknak. A mai napig mosolyogva gondolok vissza a Bíborhajú könyvsorozat köteteire. Egy részből azért, mert nagyon szeretem a sorozat összes részét, ugyanis nekik köszönhetem, hogy bevezettek a fantasy műfaj világába. Másrészről pedig mindig is oda voltam Claire és Kellan történetéért. Ennek az volt az oka, hogy a karakterek és a történet is az érzelmek színes skáláját tárta elém. Hiszen megtalálható volt a szomorúság, a csalódottság, a reményvesztettség, a gyűlölet, a félelem, ugyanakkor megbújt a sorok mögött a szeretet, a féltés, a remény, a boldogság, a barátság és a szerelem is.
Megsebzett szabadság című kötetétől pont ugyanezt kaptam. Egyáltalán nem csalódtam benne, sőt a történet igazán a szívemhez nőtt. Semmi pénzért nem válnék meg a könyvtől, hiszen nagyon sokat jelent számomra. Igaz, kissé szokatlan az alapötlete, s ez tette annyira ellenállhatatlanná. Ugyanis az írónő Kr.u. 955-ben invitál bennünket, vagyis a honfoglalás és a kalandozások korába.


   A könyv olvasása közben elgondolkodtam Flavia sorsán. Az élet nem kegyelmezett neki, hiába volt nemes lány. Nem elég, hogy korán elvesztette az édesanyját, de pár éven belül az édesapja is követte  élete párját. Így a lány egyedül maradt dajkájával, Garával és kéjenc unokatestvérével, Kajdonnal. Akkor sem volt a legjobb helyzetben, amikor a magyar sereg betört a területükre és elrabolta őt és szeretett szolgáját. Így a lány egy ismeretlen földre került, ahol - hogy Flavia szavaival éljek - „barbár” magyarok vették körül. Azonban ebben a helyzetben is megmutatta milyen talpraesett. A kezdeti félelem és saját maga sajnálása után felállt és szembeszállt az elrablóinak vezérével. Aki ugyan nem volt ott, mikor megtörtént a baj, de szemmel tartotta a lányt. 
Daval, a Farkasok nemzetségének feje számomra a kezdetektől szimpatikus karakter volt. Szerettem, ahogy viselkedett nemzetség főként és testvérként. Lényéből sugárzott a hatalom és a családja jelenlétében pedig az irántuk érzett szeretett. Ezáltal aggódó énjét is láthattam, ami főleg akkor volt érzékelhető, amikor a sérült édesapja a színen volt. Ugyanis Vazult - Daval és testvéreinek édesapja - Flavia a támadás során komolyan megsebesítette. 
Daval és Flavia kapcsolata elég nehézkesen indult. Mind a kettejük szívében tüskék voltak. Flavia haragudott a férfira, amiért nem segített Garán, aki Balmaz kezébe került. Emellett sértette a tény is, hogy a nemzetség fő nem akarta szabadon engedni sem őt. Davalt pedig dühös volt a lányra, mert megsebezte az apját. Illetve az is idegesítette őt eleinte, hogy Flavia nem úgy viselkedett, mint a többi rabszolga. Ugyanis nyilvános helyen is képes volt vitába szállni a férfival. Azonban, ahogy az idő telt, a kezdeti viták kezdtek elveszni, a kapcsolatuk pedig megerősödött.

A regényben Flavián és Davalon kívül nagyon szerettem a férfi testvéreit, azok édesapját, illetve Gyöngyvért. Az utóbbit azért, mert hiába volt a testvére egy hárpia, ő kedvesen viselkedett még az idegen Flaviával is. Soha sem viselkedett gorombán az emberekkel, nem hordta fel az orrát, sőt inkább hálás volt, amiért befogadták a családba. Vazul úgy gondoskodott róla, mintha a saját gyermeke lett volna. A gyerekei pedig tisztelettel bántak Gyöngyvérrel. Sokkal jobban kedvelték őt, mint testvérét, Darinkát, aki Hunor felesége volt.
Vazult mindenki szerette és kedvelte, ahogy én is. Nagyon szerette a gyerekeit és mindig mellettük állt. Bár komoly sérülést okozott neki Flavia, mégis, mikor jobban lett, hálás volt a lánynak, amiért Daval mellett volt. Ezek mellett mindig lehetett rá számítani.
Daval testvérei pedig érdekes karakterek voltak. Lehet, hogy külsőleg hasonlítottak egymásra, de belsőleg teljesen különböztek. Azt hiszem, Hunor volt a kedvencem, bár Ernakh vetekedik vele az első helyért. De Zombort és Hangát is kedveltem. 


     A történet szórakoztató, izgalmas és romantikus volt. Az írónő egyáltalán nem hagyta az olvasót unatkozni. Minden tett mögött volt valami indok, amire hamar rá lehetett jönni. S bár végig tudtam, ki az áruló, mégis végig izgultam Davallal és a Farkasok nemzetségének tagjaival a cselekményeket. Szerettem azokat a részeket, amikor Daval és a testvérei együtt voltak. Mindig mosolyogtam, mikor ugratták egy-egy testvérüket. Tudták, mikor kellett komolytalannak lenni, ugyanakkor érezhető volt az is, hogy mennyire szerették egymást. Mindig kiálltak és támogatták a másikat, bármilyen utat is választott. Flavia és Gara kapcsolata sem volt szolga-úrnő viszony. Mindig gondoskodtak a másikról, akármi történt. A dajka a lányt helyezte előtérbe, védte őt minden bajtól. Flavia ugyanezt tette Garával, bár nem mindig érte el a célját. 
Igaz, a könyvsorozat első része Flavia és Daval szerelmét szerette volna bemutatni, mégis más karakterekre is kitért, akik vagy boldog, vagy pedig keserves lezárást kaptak. Ugyanakkor a történetnek meg vannak a maga hibái is. Történelem alapszakos hallgatóként sokszor csak mosolyogni tudtam egy-két tévedésen vagy túlzáson. Egyáltalán nem tudtam felhúzni magamat ezeken, ugyanis ahogy az írónő is megemlítette a Köszönetnyilvánításban a könyv elején, hogy a saját szája íze szerint alakította az eseményeket és történetet. 
Viszont szomorú vagyok, amiért nincs folytatása. Az Epilógus ugyanis felvezeti a következő részt, amire egy ideje már várok. Remélem, hogy majd egyszer olvashatom a Farkasok nemzetségének következő részét. 

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„Emberek jönnek feléd a múltból, tekintetek érnek, szavak zsongnak.És mérhetetlenül vágyódsz oda vissza, ahonnan a sors elszakított. (…)”

–Otthon az, ahova hazatérsz.”

„ (...) Bulcsú a népbe vetette a hitét. A magyarokba, akik igaz szívvel harcoltak az ügyért, a földjükért, a hazájukért, egymásért.

2021. május 3., hétfő

Cookie O'Gorman: Kamuzások, ​kavarások

  A könyv eredeti címe: Adorkable
Eredeti megjelenésének az éve: 2016
Oldalszám: 300
Magyarországi megjelenés ideje: 2017
Kiadó neve és helye: Móra, Budapest

Fülszöveg:
Sally mindjárt begolyózik! Komolyan, ha a legjobb barátnője még egy lúzert rászabadít, tutira bekattan. Ahhoz, hogy megússza a ráerőltetett randikat, a lánynak szüksége van egy álpasira, méghozzá gyorsan, és Becks, a szívdöglesztő, szuperokos focisztár vállalja is a feladatot. (Ami fura, mert Sally le merné fogadni a kedvenc griffendéles pulcsijában, hogy a srác sajna kizárólag barátként tekint rá.) De hiába a sok bizsergető csók − a hitelességért mindent! −, a barátnője mégsem veszi be, hogy Sally tényleg szerelmes Becksbe. A fene se gondolta, hogy néha az igazság tűnik a legnagyobb kamunak.


Az előző években számtalan LOLos könyvet olvastam, majd egy idő után csökkent az érdeklődésem irántuk. Aztán pár hónappal ezelőtt ismét kezembe vettem őket, amelyek között volt új olvasás, valamint újraolvasás is. Ennek több oka is van. Az első indok, hogy gyakran "menekültem" az egyszerű, ifjúsági és romantikus regényektől, mert úgy éreztem, ki kell szabadulnom ebből a körből. Fogalmam sincs, miért, de kellett egy kis külön válás tőlük. Így átnyergeltem a fantasy könyvek felé, illetve belekóstoltam a sci-fi és krimi világába is. A másik ok, hogy egy picit csalódtam bennük. Már a fülszövegük sem volt olyan kecsegtető, mint eddig. Elvesztették nálam a varázsukat. Vagy lehet én nőttem ki belőlük? 
Aztán eljött ismét egy fordulópont, amikor egyszerűségre vágyott könyvmoly lelkem, s így újra olvasni kezdtem őket. Akadtak új megjelenések, de inkább az újraolvasásokat részesítettem előnybe. Így volt ez Cookie O'Gorman könyvével is, amit a mai napig nagyon szeretek.


Számomra Sally mindig is kedvenc karakter volt, mivel nagyon hasonlítottunk egymásra. Igaz, a német káromkodások, a külső jegyek, és hogy eddig soha sem volt pasiján kívül nagyon magamra ismertem benne. Ugyanazokat a belső tulajdonságokat véltem felfedezni a karakterében olvasása során, mint amilyen én is valójában vagyok. Hiszen a lány félénk és visszahúzódó típusú volt. Kevés barátot engedett be az életébe - konkrétan két embert - és kerülte a féltűnést. Ha szorult helyzetben volt kinyitotta a száját, vagy ha meg kell védeni a barátait, ő megtette. Azonban rengeteg kétség is felmerült benne, amit megértettem. Főleg olyan barátok mellett, mint amilyenek Lillian Hooker és Baldwin Eugene Charles Kent, vagyis Becks voltak. Ugyanis mind a ketten nagy népszerűségre tettek szert a másik nem körében. Sallyt ez csak kis részben zavarta, mivel meg volt a saját fiú ideálja egy olyan srác képében, aki nagyon közel állt hozzá. Ezek mellett viszont ott volt egy másik probléma is az életében, amit az édesanyja és a legjobb barátnője zúdított minden egyes alkalommal a nyakába. Mivel Sallynek még sohasem volt barátja, úgy döntöttek, hogy ők ketten majd kerítenek neki. Ezt a fő célt főleg Lillian tűzte ki maga elé, ugyanis a jövőben szeretett volna nyitni egy társkereső irodát. Sally édesanyja pedig mindenben segített neki, csakhogy egyetlen lányát boldognak láthassa. Azonban ezek a titkos randik leginkább csak bosszúságot hozott Sallynek, hiszen az összes fiú azt hitte, hogy olyan lánnyal tölthetnek el egy estét, mint amilyen Lillian.

Becks ezzel ellentétben egyáltalán nem piszkálta a lányt. Sőt, sokszor szórakozott azon, hogyan sikerültek félre a randik. Amit viszont nagyon sajnálok, hogy a fiút csak Sally szemszögéből ismerhettem meg. Így nem sokat tudhattam meg róla, csak pár lényeges dolgot, mint például az egyik legjobb játékos a suli foci csapatában, babonából a meccsek előtt nem borotválkozik, a családja nagyon kedves és a testvérei szeretik őt ugratni. Pedig voltak olyan pillanatok, amikor szívesen belelestem volna a gondolatai közé. Főleg, mikor elfogadta Sally ajánlatát. Ezért csak találgatni tudtam, hogy mit érezhetett olyankor Becks, amikor mindenki előtt meg kellett játszani magát. 



A történet az első mondatával megragadott. Leginkább azért, mert rögtön humorral kezdett az írónő. Ezek után pedig beleláthattam a lány életébe, ami nem volt egyszerű a már említett vakrandis ügyködések miatt. Bevallom, én nagyon kiakadtam volna Sally helyében. Olyan váratlan helyzetbe hozták mindig, ahonnan nem tudott kievickélni. Így ahelyett, hogy megismerkedhetett volna nyugodtan egy sráccal a maga tempója és elképzelése szerint, csak kínos helyzetekbe került. Azonban néhány helyzetből  leleményesen kivágta magát. Amit szerettem még a könyvben, az Sally Harry Potter és Star Wars iránti rajongása. Szerintem ezt tette őt egyedi karakterré, hiszen nagyon kevés könyvben olvasni ilyen típusú karakterről. 
Az első mondaton kívül, ami megfogott a történet olvasása során, az a felépítése vol. Ugyanis az írónő nem csapott egyből bele a lecsóba, hanem szépen lassan haladt az eseményszálakkal és a karakterek kapcsolataival. Merthogy Becks mellett Ash Stryker is nagyobb szerepet kapott a történetben és Sally életében is. Ez miatt a két fiú kapcsolata nem volt valami fényes. Azonban nemcsak Becksnek kellett megvívnia a saját csatáját, hanem Sallynek is. Vagyis, hogy pontosabb legyek a lánynak két „fronton” is helyet kellett állnia. Az egyiken ott volt Lillian, aki nem nagyon akart hinni neki, a másikon pedig a saját érzelmeivel szállt szemben. 
Cookie O'Gorman mindig is a kedvenc íróim közé fog tartozni, ugyanis történetei humorosak, romantikusak és átgondoltak. Igaz, eddig csak két könyvet olvastam tőle, de mindig olyan pillanatban emeltem le köteteit a könyves polcomról, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Mert tudtam, hogy segíteni fog felvidítani egy hosszú és fáradalmas hét után. 

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

Becks és én sosem viselkedtünk furán egymás társaságában. Még akkor sem, amikor elmondtam neki, hogy halálosan szerelmes vagyok Lucius Malfoyba a Harry Potterből. Az a haj, az a hang, az az egész komor gonosztevős-arisztokrata imázs… Tudom, tök ciki, de egyszerűen kész voltam attól a pasitól. Ez semmiség ahhoz képest, nem?” 

Gyanús volt ez nekem. 
– És mégis mit kerestél te egy könyvesboltban? – kérdeztem. 
– Hát nem nyilvánvaló? – kuncogott. – Téged fiúban.”

„– Nincs semmi baj – tette a kezét a vállamra Leo. – Becks sohasem hajtana rájuk. 
– Így van – értett egyet Thad. – Ő csak a tiéd. 
– Pedig az a vörös nagyon dögös – tette hozzá Ollie, amivel kiérdemelt egy nyaklevest Mr. Kenttől.
 – Jézusom! Ezzel csak azt akartam mondani, hogy Becks hűséges.”

2021. április 14., szerda

Spirit Bliss: Árnyékvilág

  Megjelenésének az éve: 2010
Oldalszám: 366
Kiadó neve: Könyvmolyképző, Szeged


Fülszöveg:

A fiatal színész, Adam Swanson egész életében az árnyék közelében élt, de az egyik pillanatról a másikra kebelezte be őt. Az újságok, a rajongói, de még a környezetében élők nagy része sem ismeri igazán. Adam a paparazzik és a rajongók zaklatását is elég nehezen viseli, de ezt még tetézi az is, hogy elkezd furcsa üzeneteket, ajándékokat és telefonhívásokat kapni.
A zűrzavar közepén feltűnik egy lány az életében, Camilla Jones, akinek semmi köze az Árnyékvilághoz, mégis bezárkózva, napfény nélkül éli az életét egy múltbeli sérelem miatt. Egymást segítik ki a világosságra hosszú és nehéz küzdelmek árán, melyek során önmaguk kétségeivel, bizonytalanságával és a külvilág emberi „démonjaival” kell megküzdeniük.


     Spirit Bliss neve nem ismeretlen számomra. Az első könyvem pont az Árnyékvilág volt tőle, amit legelőször körülbelül 10 éve olvashattam. Bevallom, hogy ekkor még nem tudtam értékelni. Nagyon nem szerettem, mert negatívan állította be az újságírókat. Akkoriban nagyon védtem őket és mindent elhittem nekik. Azonban évekkel később ismét a kezembe került és rögtön át tudtam érezni Adam helyzetét. Ugyanis az írónő egy reális világot mutat be nekünk a könyvében. Színésznek, híres embernek nem könnyű lenni, ugyanis a média, a sajtó mindig ott van az ember nyomába, nem tiszteli a magánszférát és az igazságot szívesen elferdíti. Így néha elég negatív vélemény alakul ki jó pár hírességről. Azt viszont nem mondom, hogy egyes hírek nem igazak!


     A történet elején megismerkedhettem Adam Swansonnal, aki híresség lévén nagyon szerény. Nem élt nagy lábon, nem mutogatta magát mindenhol, csupán csendesen élte saját hétköznapjait. Már amennyire lehetett. Szerette a szakmáját, de sohasem rajongott a felhajtást. Ezt a tulajdonságát nagyon is tiszteltem benne, ugyanis nem nagyon élt vissza a helyzetével. Természetesen voltak kivételes esetek, de ezeket okkal tette. Ugyanakkor remek testvérnek is bizonyult. Jossiet - a húgát - nem ő nevelte, viszont olyan körülményeket teremtett neki, amiben a lány nyugodtan nevelkedhetett. Ezek mellett mindenben támogatta a testvérét és azt szerette volna, ha mindig boldog lenne. Egy másik családod adott nagynénje és bácsikája személyében neki, ugyanis Adam és Jossie korán elvesztették a szüleiket. S mivel a férfi elég idős volt, hogy saját maga hozza meg a döntéseit, így nem volt szüksége szülői felügyeletre. Azonban a húgának kellett egy biztos pont.
Adam ezek mellett nagyon tehetséges volt a saját szakmájában, mint színész. Sok női rajongója volt, ami miatt akaratlanul is rengeteg színész neve ugrott be olvasás közben. És ezáltal sok kérdés is megfogalmazódott bennem: Vajon ők mit éreznek? Talán őket is zaklatja pár őrült rajongó? Hogyan kezelik ezeket a helyzeteket? Ugyanis Adamnak nap, mint nap meg kellett ezekkel küzdeni a sikítozó tömeggel, a névtelen levelekkel és a telefonzaklatásokkal.
  Camilla élete, Adaméval ellentétben, nyugodtan zajlott. Látszólag csupán a festészetnek és a művészetnek élt, azonban a háttérben voltak kiváltó okok is. Hiszen Cam jelenének egy részét ez meghatározta. Egy aprócska árny, amin nehezen tudott túllépni. Ezért Camilla egyetlen barátot engedett közel magához, aki egyben a lakótársa is volt, Julie-t. Akinek karakterét nagyon szerettem. Pörgős, vicces, ugyanakkor aggódó barát volt, aki tudta mikor és mit kell mondani Camnek. Cserébe a lány gondoskodott a kissé szeleburdi Julieról. 

    Adam és Camilla kapcsolata először barátsággal kezdődött, ám ez már-már gyorsan vált szerelemmé. Édesek voltak, ahogy próbálták együtt megtapasztalni a valódi kapcsolat és a szerelem varázsát, bár nekem néha kicsit túlságosan félénkek és nyálasak voltak. Jobban szerettem azokat a részeket, amikor Julie és Peter - Adam menedzsere - is ott voltak velük. Ugyanis az említett párnak a szópárbajaik nagyon szórakoztatóak voltak és megnevetettek. Valamint Jossie-t is nagyon szerettem, ha a közelükben volt, mert naivságával és gyors észjárásával előre tudta vinni a történetet.
Apropó, ha már megemlítettem Petert, ő volt a második kedvenc férfi karakterem Adam mellett. Gondoskodó és aggodalmas apa szerepét töltötte be Adam életében, ugyanakkor menedzseri feladatait sem szorította háttérbe. Akkor volt szigorú és dühös a férfira, amikor okot adott rá. Ha Adammal valami történt, Peter mindig ott volt mellette. Igaz, múltjában volt egy hatalmas folt, ami az egész történet során kísértette. Erre addig nem jöttem rá, amíg ki nem tudódott a számomra, de érezhető volt ez a fajta szomorúság nála.


   A sok romantikus rész mellett azonban nem hagyott unatkozni az írónő. Spirit Bliss megcsavarta a történet szálait és néhol egy-egy meglepetéssel várta az olvasóit. Ugyanis ezen a könyvön a romantikus címke mellett a krimi is fel van tűntetve, mivel voltak olyan részek, amik nemcsak Adamból és társaiból váltották ki a borzongást. Egy-egy résznél engem is rázott a hideg az olvasáskor. Ugyanakkor érdekes volt, hogy voltak olyan szereplők is, akik gyanúsak voltak, akikre azt mondtam volna, hogy igen, ezt ő tette. Az írónő viszont megcáfolta ezeket a megállapításaimat, mert egy olyan személyt választott, akire nem gondoltam volna. 
Ezért is szerettem annyira a történetet. Valamint tetszettek a fejezetek elején található aprócska cikkek és rajongói oldalak chat beszélgetéseinek részletei. Ugyanis ezekkel felvezette az egyes részek történéseit. Így tudtam, mire számítsak, vagy az írónő a fejezetekben magyarázta meg az újságírók által elferdített cselekményeket. 

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

„– Nem tetszik a képe! – morogta Julie, és olyan pillantással nézett vissza a vállam fölött Stephanie-ra, mint egy oroszlán az antilopra. 
– Nekem sem, de ez még nem ok arra, hogy leüssük az ásóval.”

„Hidd el, a női megérzések mindig bejönnek.”

„Mindenkinek szüksége van egy kis térre, amibe a másik nem mászik bele.”

2021. április 8., csütörtök

James Herriot: Minden élő az ég alatt

  A könyv eredeti címe: Every Living Thing
Eredeti megjelenésének az éve: 1992
Oldalszám: 436
Magyarországi megjelenés ideje: 2010
Kiadó neve és helye: Ciceró, Budapest



Fülszöveg:

A közelmúltban elhunyt világhírű szerző magyar nyelven megjelenő új könyve a vidéki állatorvosi pálya küzdelmes, de fordulatos, gyakran felettébb derűs élményeinek, buktatóinak újabb gyűjteménye, amely ismét Darrowby környékére, Yorkshire tájaira vezeti el az olvasót, s nemcsak az állatpáciensekről, hanem a vidéki állattartókról, a farmerekről, illetve a gazdikról is mulatságos, szórakoztató portrékat fest. Remek pillanatfelvételei, elbeszélései nyomán hol a kacagástól, hol a meghatottságtól lábad könnybe a szem – Herriot könyve senki sem hagy közömbösen! Herriot nemcsak hivatásának, de a tollnak is avatott mestere: történeteit már jól ismeri a hazai olvasóközönség – annak idején nagy sikert aratott „Állatorvosi pályám kezdetén”, „Egy állatorvos történetei” és „Kutyák a rendelőmben” című munkájával. Az állatorvos újabb történeteinek minden sorából mély humánum, angyali derű, kiváló emberismeret és páratlan ábrázolótehetség sugárzik, ami világszerte bestsellerré tette munkáit.


   Az elmúlt hónapokban nagyon elveszett voltam könyvek terén. Amikor belekezdtem egy-egy regénybe, még úgy gondoltam, hogy tetszeni fog a történet, de pár oldal után meguntam. Akadtak olyan könyvek is, amiket elolvastam, de értékelést nem tudtam megfogalmazni hozzájuk. Nagy elkeseredésemben még a blogom összes értékelését is kitöröltem és teljesen el akartam tűntetni a világhálóról. Aztán jött az ötletem, valamint Barbi – aki mindig kiment az elmém sötétségéből -, és minden megváltozott.
Ekkor került kezembe James Herriot könyve. Maga a szerző teljesen ismeretlen volt számomra, csupán keresgéléskor bukkantam rá. Fogalmam sem volt, mire számítsak tőle. Egyetlen támpontom a fülszöveg volt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Őszintén bevallom, mindig kerültem az állatokkal kapcsolatos könyveket, amin sok ismerősöm megdöbbent. Hiszen nagyon szeretem az állatokat, főleg a kutyákat, mégsem voltam hajlandó egyetlen regényt sem elolvasni a témában. Mégis, az író könyve „megszólított” és ennek köszönhetően belekezdtem a regénybe.


    Minden egyes fejezet meglepetéssel várt. Egyik rész sem volt unalmas, sőt sokszor meg is nevetettet. James Herriot ugyanis állatorvosi hivatásának néha vidám, néha pedig szomorú részeit osztotta meg az olvasóival. Beletekinthettem mindennapjaiba és közben élvezhettem a vidéki táj szépségét. A leírásai csodálatosak voltak. Egy-egy résznél úgy éreztem, mintha én is ott lettem volna. Azonban számomra érdekes tény volt, hogy Darrowby egyáltalán nem létezik. Ez csupán az író fantáziájának a helye. Erre csak kis kutakodás után jöttem rá, amikor az értékelést kezdtem el írni. Kíváncsi voltam, hol is található ez a csodálatos vidéki kisváros. Viszont azt is meg tudhattam, hogy Darrowby valójában Thirsket jelképezi. Vagyis azt a helyet, ahol Herriot valójában praktizált.
   Herriot soraiból érezhető volt, mennyire is szereti a munkáját és az állatokat egyaránt. Tisztelte mind a gazdákat, mind pedig a jószágaikat. Féltő gondoskodással törődött velük és bevetette minden tudását egy-egy menthetetlen esetnél. Senkit se hagyott cserben. Ugyanakkor a munkája mellett a családjára is volt ideje. Hiszen nemcsak remek állatorvos volt, hanem férj és apa is. Gyerekei felnéztek rá, sőt legidősebb gyermeke – akinek valódi neve James, de a könyvben Jimmynek hívta – követte édesapját és szintén állatorvos lett belőle.
Ezek mellett az is tetszett, hogy a szerző élt az alkotói szabadsággal és a könyvben szereplő, valós személynek új személyazonosságot adott. Egyikőjüknek sem hagyta meg a nevét, sőt néhány helyszínt és történet is megváltoztatott a történetben, mint például, amikor Siegfried – valódi nevén Sinclair - a társa lett.



   Nem is tudom, hogy melyik történet nőtt igazán a szívemhez. Nagyon szerettem az összeset, hiszen a legtöbbje vidám volt és megmutatta nekem a gazdák szeretetét a kis kedvenceik, valamint jószágaik iránt. Ott volt Geoff Hatfield, a cukorka árus és annak macskája, Alfred története. Rettentően aranyos volt a kettőjük kapcsolata, főleg az, ahogy a Mr. Hatfield viszonyult az állathoz. Ezt akkor lehetett látni, amikor Alfred komolyabban megbetegedett. A gazdáját nagyon megviselte, amikor szeretett kis kedvencét szenvedni látta. Vagy  Arnold Braithwaite és Stramm, a sportolni szerető kutya és gazdájának sztorija, ami nemcsak a kettőjük kapcsolatára mutatott rá, hanem az emberek rosszindulatára is. Hiszen, amikor csipkelődtek Arnolddal, nekem úgy tűnt, mintha hazug és bolond agglegénynek titulálták volna. A fejezetben viszont kiderült, hogy az emberek tévedtek vele kapcsolatban. De nemcsak róluk olvashattam részeket, hanem Herriottal és Siegfrieddel együtt dolgozó alorvosokkal. Nagyon szórakoztatóak voltak. Az egyik kedvencem Calum volt, akit Herriot elég érdekesen festett le az olvasóinak. A fiatal ember azonban nemcsak külsejével döbbentette meg az embereket, hanem a nyakában „utazó”, szelídített borzzal is. 
És természetesen az író családjáról is sok kedves történetet előkerült. Előtérben főleg a feleségét, Helent helyezte, de a gyerekekkel is akadtak jó pár sztorijai Herriotnak. 

   James Herriot szerintem a 20. század egyik legkiemelkedő állatorvosa volt. Igaz, a mai világban néhány módszert, vagy gyógyszert már nem használnak az orvosok, amit a regényben felsorolt. Azonban nem is erre fektette a hangsúlyt, hanem inkább az állatok, a hivatása és a családja iránti szeretetre. 

Csillagok száma:


Kedvenc idézetek:

Blanco, akár a víz alól hirtelen felbukkanó fehér bálna, felemelkedett a kandalló mellől, és az asztalnál termett.

„– Mr. Chandler, Tizennégy év hosszú idő. Maga is tudja, hogy egyszer minden elem kimerül.
 – Tizennégy év? Az a szerencsétlen csak kétéves! 
– Kétéves?? – Meghabarodott volna az öreg? – Don? Kétéves? 
– Don? Nem Donról beszélek. A kutya nagyszerűen van, a gyógyszer hatott. Az a nyavalyás tévé romlott el megint. Szóval el tudna jönni, hogy megjavítsa?”

„- Nos, éppen elindultunk az esti sétánkra, amikor teljesen váratlanul köhögni kezdett. 
Csak egyetlen köhintés? 
-Nem, kettő. Valahogy így: kuckuc.”

2021. április 2., péntek

Újratervezés



Sziasztok!

Az utóbbi időben sokat gondolkoztam a blog sorsáról. Egy részről nem akartam befejezni, mivel nagyon sokat jelent a számomra. Ilyenkor el tudok szabadulni a hétköznapok terhétől és csak is a saját világommal foglalkozni. Nagyon szeretem csinálni, bár az elmúlt időszakban nem nagyon látszott. Más részről viszont abba akartam hagyni. Sokszor csak ültem a gép előtt és bámultam az üres word oldalt, mert egyszerűen nem tudtam mit írjak egy-egy adott könyvről. 
Végül meghoztam a döntésemet. Mivel a tavasz a megújulást, az újrakezdést jelenti, ezért a blog is kicsit megújult. A régi bejegyzések eltűntek egy szálig és most tiszta lappal indul újra a Könyvekbe burkolt világ
Hogy ez mit jelent? A karantén és az egész járványhelyzet miatt az olvasás mellett a másik kedvenc időtöltésem a film- és sorozat nézés lett. Ezek mellett mind filmek, mind pedig könyvek terén sok műfajjal is bővítettem ismeretemet. Lettek kedvenc műfajaim az eddigiek mellett, valamint rájöttem, hogy miket kéne hanyagolni egy ideig. Így született meg az ötlet: Mi lenne, ha az olvasás iránti szeretettemet és a filmek/sorozat utáni érdeklődésemet vegyíteném? 

Ami várható lesz a blogon:

1) Film és sorozat ismertetők/értékelés
2) Ismerd meg... --> film- és sorozat szereplők megismerése könyvek által
3) Könyv értékelések
4) Különböző témában cikkek --> eleinte nem lesz belőlük sok, ugyanis ez még új számomra és bele kell rázkódnom
5) Könyvek és adaptációjuk 

Jelenleg ennyi állt össze a fejembe, de ez majd bővülni fog különféle ötletekkel is. Remélem, tetszeni fog nektek ezek a bejegyzések. :)

Most pedig megnyomom a RESET gombot és induljon el tiszta lappal ismét a megújult Könyvekbe burkolt világ!

Csakegyolvasólány