2018. január 20., szombat

Könyvek/blogolás és én #01

Sziasztok!
Tudom, régen jelentkeztem már. Kicsit besűrűsödtek a dolgok, viszont a visszatérésem nem egy értékeléssel "ünneplem", hanem az új rovat első bejegyzésével. Hogy mi is lesz a címe? Nos, mint a bejegyzés elnevezését is látjátok: Könyvek/blogolás és én
Miről is szól?
RÓLAM, RÓLAD vagyis RÓLUNK.
Mi a célja?
Elmesélni az első könyv élményünket, hogyan folytattuk utána, és miért is szeretünk annyira olvasni. Valamint, hogy minél több könyves bloggerinát megismerhessünk. Hogy válaszokat kapjunk eddig magunkban feltett kérdések: Miért kezdte? Mit akar elérni vele? Mik a tervei a bloggal? 
Természetesen nemcsak rájuk vagyok kíváncsi, hanem mindenkire. Ezért, akinek van kedve nyugodtan írj le nekem az első könyves élményét, miben változott az ízlése az idők során, milyen műfajt szeret olvasni. Akár emailen: csakegyolvasolany@gmail.com, akár a molyon Csakegyolvasólány néven megtaláltok. Lehet névtelenül, akár névvel. 
Mesékkel, aprócska történetekkel nagyjából három-négy évesen találkozhattam esti mese gyanánt, amit mindig kikönyörögtünk a nővéremmel a szüleinktől. Hol anyukám, hol apukám olvasott fel lefekvés előtt egy-két, néha három mesét is. Akkoriban mindig is szerettem, ha valaki felolvasott (mivelhogy én - ugye bár - nem ismertem még a betűket sem). Mindig megnyugtatott és felvidított. Aztán, ahogy teltek az évek, úgy abbamaradt a mesélés, mivel nővérem már tudott olvasni, engem pedig nem érdekeltek a könyvek csak a televízióban látott, nézett mesék. A legtöbb szabadidőmet ott töltöttem.
A változás körülbelül nyolc éves koromban történhetett. Épp azt hiszem téli szünetünk volt az iskolában. Ismét – tanulást és minden egyéb dolgot elhanyagolva – a TV előtt ültem, de semmi érdekeset nem találtam. Így anyukám megelégelve a távirányítóval való játszadozásomat, elvette tőlem és helyette egy könyvet nyomott a kezembe: „Látom, milyen jól mulatsz. Tessék, olvasd el.” Először furcsán néztem rá, hiszen kicsit elnyűtt volt. Mint később kiderült ez volt a kedvenc könyve gyerekkorában és elég sokszor fellapozta, sőt a mai napig fel is üti ennek a könyvnek a fedelét.
Először nem volt ínyemre a könyvolvasás, de azért belekezdtem és megtört a jég. Csak úgy faltam Arkagyij P. Gajdar: Timur és csapata c. történetének sorait. Egyszerűen lenyűgözött már akkor is. Igaz, nem nagyon értettem a lényegét, csupán az maradt meg benne, hogy a könyvben lévő gyerekek milyen jól szórakoztak. Végül, miután kiolvastam, elkezdtem magam keresni a számomra érdekes könyveket. Először mesekönyvek jöttek, aztán egy-két ifjúsági regény, a komolyabbak közül pedig az egyik kötelező olvasmány Móra Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regénye (hogy őszinte legyek a kötelezők közül körülbelül négyet olvastam el az általános iskolában: A Pál utcai fiúk, Az arany ember, Édes Anna és az Árvácska). Utána bekerültem a „vámpír világ” bűvkörébe és onnantól kezdve csak ebben a témába tartozó könyveket voltam hajlandó olvasni. Aztán – családom nagy örömére – két vagy három év után ebből is kiábrándultam és újra az ifjúsági könyvek felé kezdtem közelebb kerülni. Ma már úgy mond „mindenevő/olvasó” vagyok, bár szívem inkább a romantikus és a fantasy könyvek felé húz. De szívesen olvasok más témájú könyveket is.

Abszolút kedvencek: Az első helyen még mindig Arkagyij P. Gajdar: Timur és csapata áll, de azóta gyarapodott a TOP kedvencek listája.
Néhány közülük:
Kelly Oram – Cinder és Ella
Kelly Oram – Szívzűrterápia strébereknek
Kelly Oram – Csókelvonó kockáknak
Tavi Kata – Sulijegyzetek könyvsorozata
Jennifer Salvator Doktorski - Lángra lobbant nyár
Kresley Cole – Méreghercegnő
Maria V. Snyder – Méregtan
Leiner Laura - Bexi könyvsorozata
Rick Riordan – Percy Jackson és az olimposziak könyvsorozata
Maya Banks – KGI könyvsorozata
On Sai – Apa, randizhatok egy lovaggal?
Leigh Bardugo – Árnyék és csont
Anne L. Green – Törékeny vonzerő
Baráth Viktória – A főnök
Penelope Ward – Legdrágább mostohabátyám
Colleen Hoover – Egy nap talán
J. M. Darhower – Mindörökké
Julia Lewis Thomson – Többek könyvsorozata
Elle Kennedy – Off-Campus könyvsorozata

És még sorolhatnám napestig.

Én és a blogolás: Inkább kedvtelésből kezdtem el, és azért is, hogy megosszam a véleményemet másokkal, aki vagy ugyanazon, vagy pedig teljesen álláspontjuk van a könyvekről. Számomra ez hobbi és szabadidő kitöltés. Sajnos, ez gyakran azonban háttérbe szorul (látszik is a blog aktivitásán), ugyanis a munka és az egyetem mellett egyszerűen nincs kedvem és idegzetem (igen, igen, jól olvassátok….bár az időt is mondhatnám, de inkább a valós okokat árulom el) leülni a gép elé és megírni egy-egy értékelést. Inkább sorozatozom, a beadandóimat csinálom, tanulok vagy olvasok. Azonban, ettől az évtől igyekszem változtatni a helyzeten, ami lássuk be, nem megy, viszont igyekezni fogok. Ugyanis szívesen csinálom. Számomra, mint említettem, ez kikapcsolódást jelent.

Kedvenc könyves oldalaim: Ebből is számos oldal van, amit szívesen olvasgatok, mint például:
Barby – Kitablar
Niitaa – Niitaabell Világa
Bea és ZsófiKönyvutca
Levandra és SolBookhunters
AniTiger – Hagyjatok!Olvasok!
vikcs - Könyvmánia

2017. október 17., kedd

Baráth Viktória: A főnök

A könyv eredeti címe: A főnök
Eredeti megjelenésének az éve: 2017
Oldalszám: 368
Kiadó neve: Álomgyár


Fülszöveg:
Valóban ​te irányítod a saját életedet?  
Ana Moreno békésen él Albuquerque leggazdagabb negyedében. Mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: csodás ház, személyzet és egy milliomos vőlegény, akivel boldogan tervezgetik az esküvőjüket. A rózsaszín álomvilágnak azonban vége szakad, amikor egy este ismeretlenek elrabolják Anát. A lány ekkor döbben rá arra, hogy az élete mégsem volt olyan fényes és csillogó, mint ahogy azt gondolta. Fogvatartója válaszút elé állítja: ha életben akar maradni, meg kell tanulnia alkalmazkodni ahhoz a kegyetlen világhoz, amibe került. A titkok és csalódások hálójában őrlődve azonban arra még ő sem számít, hogy a bosszúvágy egy teljesen új emberré fogja átváltoztatni.  
Hol a határ jó és rossz között? Mire lehet képes az ember, ha a bosszú hajtja? Vajon létezhetnek valódi érzelmek egy kegyetlen világban, vagy csak az érdek vezérli a tetteinket? Baráth Viktória, az Első tánc című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal egy izgalmakban, érzelmekben és erotikában gazdag történetben mutatja be az alvilág rideg valóságát.

Értékelés:
Baráth Viktória írásmódja már az Első tánc olvasásakor lenyűgözött. Igaz, mikor belekezdtem, legszívesebben becsuktam volna, de ahogy tovább olvastam, elvarázsolt. Bár, sokszor fejen csaptam volna Zoey-t és egy-két karakter, de a történetben mindig volt egy olyan momentum vagy egy utalás, ami segített megérteni a történet szereplőinek a tettét. A kedvencemmé vált és azt hittem, hogy ezen nem változtat semmi. Nos, nem kellett volna kijelentenem ezt az elhamarkodott döntést. Mert igen is, A főnök című könyv mindent vitt. Rögtön felülkerekedett az írónő első könyve fölé és kiütéssel győzött. 
De vajon mi volt ennek az oka?
Hogy őszinte legyek, amikor először elolvastam a fülszöveget, kicsit meghátráltam. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Egy gazdag menyasszony? Elrablás? Bosszú? Na, nem, köszönöm. Viszont, amikor megnéztem a könyv trailereit [T1, T2] egyre jobban felcsigázta az érdeklődésemet. Így miután megjelent a könyv, és mikor esélyem volt megvenni, nem haboztam. És ezt a döntést mai napig nem bántam meg. Már maga a történet elég érdekesen kezdődött. Kicsit betekinthettünk egy gazdag - szerintem elkényesztetett - nő mindennapjaiba, aki a csillogáson és a milliomos vőlegényén kívül nem látott mást. Nem vette észre a háta mögött történő dolgokat, még akkor sem, amikor azok elég nyilvánvalóak voltak. Viszont, amikor a tündérmesébe illő élete egy csapásra rémálommá változik, kénytelen átértékelni az életét és a helyzetét. Számomra innen kezdődik az izgalom és az ámulat. Hiszen a történetben nemcsak az események forgatagát, a történetbe lezajló bonyodalmakat láthatjuk, olvashatjuk, hanem a karakterek fejlődését is észrevehetünk. 
Hogy ez mit jelent? Kire/kikre gondolok?
Nos, vegyük elsőként Ana Moreno-t, aki az első pillanatban kihívta ellenszenvemet. A már elkényesztetett, gazdag nő, aki nem látja a fától az erdőt. Rettenetesen idegesített a könyv elején, hiszen az a réteget, személyiséget testesítette meg, amit én ki nem állhatok sem a könyvben, sem a filmekben vagy sorozatokban. Ennek az osztálynak nagyon is riválisa vagyok. Mégis, amikor elrabolták - ezt bátran lemerem írni, hiszen nem titok az olvasók előtt - valami megváltozott. Igaz, az elején még sokáig azzal ámította magát, hogy az a "kedves" balfék vőlegénye, majd megvédi, de ahogy telt az idő, kezdte feladni a reményt. Ezek után egy határozott, önfejű és mindenre kész nőt ismerhettem meg benne. Nem félt szembe szállni fogva tartóival, sőt, a legváratlanabb pillanatokban vált a segítségükre. Ezzel kivívott némi tiszteletet magát, ugyan ekkor egy bizonyos személy rosszindulatát is. 
A másik személy, aki véleményen szerint változáson ment keresztül az nem más, mint Ryan Walsh.
Bár az övé nem annyira szembe tűnő, mégis érdemes megemlíteni.
A történet során Ryan a gonosz, a rossz fiú szerepét töltötte be, s ez nem változott a könyv végén sem. Ezzel Viki elnyerte az elismerésemet, hiszen általában a többi történet rossz sráchoz képest, nem változtatta nyáladzó idiótává Ryant. Megmaradt annak a kemény, alvilági személynek, akit megismerhettem személyében. Mégis, némi változás akkor történt az ő karakterével, amikor Ana kezdett határozottá válni. Ez nem annyira figyelemfelkeltő, de azért érezhető egy kicsit. Viszont, eltekintve attól, hogy Ryan egy gonosz, egy alvilági alak megtestesítője, kedvenc karakterré vált a számomra. Meg volt a tekintélye, a ridegsége, amivel bárkit és bármit megfoghatott. Jó üzleti érzéke és stratégiái voltak. Tudta, hogyan kell irányítani és kezébe tartotta a dolgokat (igaz, néha nem jól ítélte meg az embereket, lásd Niki példáját)
A harmadik karakter, akit megemlítenék az Rick, Ryan egyik verőlegénye. Neki nincs annyira jelentős szerepe, mégis, ő egy olyan mellékszereplő, akinek a neve sokszor felbukkan a történet során. Először, mint kemény, verő ember, aki engedelmeskedik a főnök minden parancsának. Aztán, mint őrző-védő kft. egyik ember, amikor Ana-t és Ryan-t kell védenie, illetve felügyelnie. Utána a higgadt, racionálisan gondolkozó személy, aki tud Ryanre hatni a váratlan helyzetekben és lenyugtatni őt. Végül barátként is megmutatja magát. 
Összesítve:
Kedvencemmé vált ez a könyv, ugyanis tele volt izgalommal. váratlan és várható fordulatokkal is. Ugyan akkor fantáziadús és lenyűgöző olvasmány is volt. Baráth Viktória egy teljesen más oldalát mutatta be az olvasóinak ezzel a könyvével. Ami, személy szerint, jobban tetszett. Hiszen itt most nem a romantikán volt a hangsúly, hanem inkább a sötét oldal bemutatásán, illetve, hogy egy gazdag, gondtalan nő, hogyan is élheti túl ezt a kegyetlen világot. Azonban, valami mégis az utolsó oldalnál felmerült bennem. Talán ez lenne a vég? Vagy Viki tart még nekünk meglepetést? Esetleg az olvasó fantáziájára bízza, hogy mi fog történni Anaval?  Ki tudja. Egyben viszont biztos vagyok, Baráth Viktória még sok meglepetést tartogatt a számunkra. :)

Csillagok száma:

Amit kiemelnék:
"Nem minden az, aminek látszik. És nem minden kedves, aranyos ember, jó, valamint nem minden gonosz ember rossz." Ez főleg Ana egykori vőlegényén és Ryan-en mutatkozik meg. Hiszen attól, hogy milliomos volt az a - már bocsánat a szóhasználatért - görény, nem tett jót a világnak, sem a menyasszonyának. Inkább ártott a közösségnek, mint segített volna. Azonban a világ előtt a jó fiút játszotta, míg a sötét személyisége azon áskálódott, hogy magának mi a jó. Ezzel ellentétben Ryan az igazi arcát mutatta. Ő volt az érzéketlen, a rideg, a meg nem bocsátó fickó, akivel, ha találkoznék egy sötét sikátorban rögtön hátat fordítanék és eliszkolnák onnan. 

Kedvenc idézetek:
 „– Nemcsak egy agresszív állat vagy, de perverz is! – morogtam.” 

 „Ez a kapcsolat jelentett számomra mindent. Ő jelentett számomra mindent.” 


 „Ha nagyban akarsz játszani, akkor kockáztatnod kell.” 


Általam olvasott/kedvelt blogok, ahol további véleményeket olvashattok a könyvről:
Barbi: Kitablar
FairyDust: Missreaders
Pandalány: Pandalány olvas
Lizzyke: Lizzyke olvasó kuckója
vikcs: Könyvmánia

2017. augusztus 24., csütörtök

Elle Kennedy: The ​Deal – Az üzlet

A könyv eredeti címe: The ​Deal
Eredeti megjelenésének az éve: 2015
Oldalszám: 440
Magyarországi megjelenés ideje: 2017
Kiadó neve és helye: Könyvmolyképző, Szeged


Fülszöveg:
A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…  
Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.  
…ami jobban sül el, mint remélte.  
Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga.

Értékelés:
Elle Kennedy nevével sokszor találkoztam, mint úgy Az üzlet és a Baklövés könyveiről szóló értékelésekkel. Mindkét könyvről elég sok pozitív véleményt olvastam, ezért már egy ideje rágtam az egyik barátnőm fülét a könyvek miatt. Így, amikor augusztus elején eljött hozzánk és meglepett Az üzlet egyik könyvtári példányával. Annyira megörültem neki, hogy egyből neki álltam olvasni, de sajnos a munka miatt csak most tudtam befejezni.
Mit gondolok a könyvről és magáról a történetről?
Egyszerűen fantasztikus volt. Maga a történet eleje megfogott és az, ahogy kezdődött. Felállít két egyetemi tanulót egy vizsga után: az egyiknek sikerült, míg a másik elbukott. Azonban az első esetnek nem kell megküzdenie a ráváró nehézségekkel, míg a megbukott diáknak azon kellett gondolkodnia, hogyan javítson. Hiszen, mint sportoló ez a bukás nagyon is arra hajaz, hogy a kispadon üljön. Mindenképp segítségre van szüksége és meg is találta azt a személyt, de ő elég makacs.
Maga a történet elég izgalmasan alakult, ahogy fogytak az oldalak. Mindkét szereplőt megismerhettük, s velük együtt a múltukat, érzéseiket és a barátaikat is. Akik talán mellékszereplőknek tűnhetnek a történetben, de mindegyik személy egy kis részletet vagy eseményt belecsempész a történetbe, ami még jobban elmélyíti vagy megneveteti az olvasót az olvasás során.
Mi a véleményem róluk?
Hannah Wells nagyon érdekes személyiség. Magabiztos, a tanulásban jeleskedik, ám ha felbukkan az a bizonyos fiú, olyanná válik, mint egy fülig szerelmes kamaszlány. Ezzel nincs semmi baj, csak ne azért szeressen bele egy fiúba, amit kívülről lát. Ugyanis át lehet verni az embert, s ezt Hannah is megtanulhatta a múltban. Mégis a srác teljesen elvette az eszét. Mindenhol őt keresi, ám nem meri megszólítani. Mindezek ellenére kedvelem Hannah-t. Elég merész és makacs lány. Van saját véleménye, nem dől be egy seggfej dumájának és küzd a múlt rémeivel. Eközben próbál szüleinek segíteni, akiknek meg kell küzdeni nap, mint nap a hétköznapi dolgok terheivel, valamint a ransom-i emberek lenézésével és a hátuk mögött zajló sugdolózásokkal. 
Ezzel ellentétben Garrett Graham élete tökéletes. Hiszen egy világhírű hokis fia, ezért nincs oka panaszkodni. Igen ám, de ez nem így van. Ugyanis Graham – vagy G. - életében is léteznek sötét foltok, amiket próbál megszűntetni, eltörölni. Azonban különféle tényezők ezt nem engedik, így csak sodródni tud az árral. De milyen is Garrett? Nos, hogy Hannah szavaival éljek egy seggfej. Na, nem kell rosszra gondolni. G. igen is szerethető karakter és vicces, valamint kedves, segítőkész, illetve romantikus is tud lenni, ha akar. Sőt, nagyszerű barát és csapatkapitány. Valójában ő és társai a Briar hoki csapatának szíve és lelke. Igaz, Garrett egy valóságos férfi ribanc, de mindez megváltozik, amikor egy tantárgy miatt szüksége van egy korrepetáló társra. Aki mellesleg egy lány.
Milyen a történetben Hannah és Garrett kapcsolata?
Nem mondható jónak. Hannah elég rossz véleménnyel van a srácról, míg G. addig észre se vette a lányt, míg nem volt szüksége segítségre. Így nem is csodáltam, amiért olyan makacs volt eleinte. De egy váratlan pillanatban Garrett elkapta Hannah-t és megkapta azt, amit akart. S bár kapcsolatuk is sem volt zökkenő mentes, mégis a történet során barátok lettek. Minél több titok derült ki a múltjukról és egyre jobban kezdtek bízni a másikban.
Mit kell tudni még Az üzlet című könyvről?
Igaz, a főszereplők a már említett Hannah és Garrett, viszont rengeteg embert ismerhetünk meg általuk, mint például G. lakótársait: Logant, Deant és Tuckert, valamint Hannah szobatársát Allie-t, annak barátját Seant és a többi barátját Dexet, Stellát és még sorolhatnám. Ezek mellett betekinthetünk a két fő karakter családi fészkébe. Találkozhatunk a szuper sztár apával, akiről meglepő dolgok derülnek, illetve Hannah szülei is megjelennek.

Összesítve:
Fantasztikus történet volt. Néhol felnevettem volt, amikor elszörnyedtem, de olyan is történt, hogy legszívesebben kalapáccsal vagy egy ásóval fejen csaptam volna az adott személyt. Az üzlet rengeteg érzelmet váltott ki belőlem a cselekmények adott pillanataiban. Érdekes volt olvasni, ahogy a főszereplők közti feszélyezettség lassan át alakul valami mássá. Illetve az elején lezajlott kis szóváltásaik remek hangulatot teremtett a történetnek. Viszont olyan problémákat is tárt elénk az írónő, amikről az emberek vagy hallgatnak, vagy pedig tabu dolognak számítanak. Külön örülök annak, hogy két, olyan bonyodalmat választott, ami megtörténhet a mai világban bárkivel. Hiszen így mutatja meg, hogyha úgy érezzük, egyedül vagyunk, nézünk körbe a családunk és a barátaink körébe, kérjünk segítséget vagy keressünk egy olyan biztos pontot az életünkbe, akiben bízhatunk, illetve szeretünk.
Nektek van ilyen?

Amit kiemelnék a történetből:
Az igaz barátság

Hogy miért ezt a három szót választottam? Mint Allie-Hannah, és mint Logan-Garrett kapcsolata is példa értékű. Allie, aki miután megtudta barátnőjének történetét ott volt mellette. Segítette, védte, nem hagyta egyedül egy partin sem. Hannah mindig számíthatott rá, ahogy Garrett Loganre. Aki nemcsak a barátja és csapattársa volt, hanem a testvére is. Az ő kapcsolatuk volt az, ami a leginkább tetszett. S bár van egy kis feszültség kettejük között egy személy miatt, mégis összetartanak. Mert tudják, számíthatnak egymásra. 
Csillagok száma:
Kedvenc idézetek:

„– Nem kell bebizonyítanom neked semmit – tájékoztatom őt. – És  történetesen fantasztikusan csókolok. Sajnos, te soha nem fogod  megtudni. 
 – Soha ne mond, hogy soha – válaszolja éneklő hangon.  
– Köszönöm, Justin Bieber. De igen, nem fog megtörténni, haver.” 

„– Csak kíváncsiságból – mondja –, miután felébredtél reggel, egy vagy két órát csodálod magad a tükörben.  
– Kettőt – felelem vidáman.”

„ – Mizu, Wellsy? – int Tucker.  
Felsóhajtok. Úgy tűnik, ez a név már örökre rajtam ragad.” 

„- Ezt most csak egyszer fogom megkérdezni, de ajánlom, hogy ne hazudj, Hannah Julia Wells! Együtt jársz Garrett Grahammel? 
 - Nem.  
Összeszűkült szemmel méreget. 
 - Na, jó, akkor megkérdezem még egyszer: ti ketten jártok?”

„– Ne hagyd, hogy bármi rossz történjen velem, jó, Garrett?” 

Általam olvasott/kedvelt blogok, ahol további véleményeket olvashattok a könyvről:
Pandalány: Pandalány olvas
Niitaa: Niitaabell Világa
vikcs: Könyvmánia
Barbi: Kitablar

2017. július 25., kedd

Cookie O'Gorman: Kamuzások, ​kavarások

A könyv eredeti címe: Adorkable
Eredeti megjelenésének az éve: 2016
Oldalszám: 304
Magyarországi megjelenés ideje: 2017
Kiadó neve és helye: Móra, Budapest

Fülszöveg:
Sally mindjárt begolyózik! Komolyan, ha a legjobb barátnője még egy lúzert rászabadít, tutira bekattan. Ahhoz, hogy megússza a ráerőltetett randikat, a lánynak szüksége van egy álpasira, méghozzá gyorsan, és Becks, a szívdöglesztő, szuperokos focisztár vállalja is a feladatot. (Ami fura, mert Sally le merné fogadni a kedvenc griffendéles pulcsijában, hogy a srác sajna kizárólag barátként tekint rá.) De hiába a sok bizsergető csók − a hitelességért mindent! −, a barátnője mégsem veszi be, hogy Sally tényleg szerelmes Becksbe. A fene se gondolta, hogy néha az igazság tűnik a legnagyobb kamunak.

Értékelés:
Nem is tudom, hol kezdjem. Már számtalan Móra kiadó által megjelent LOL könyvet olvastam. Volt olyan, ami kimondottan tetszett és igazán kedvenc lett, de olyan is akadt, amit egyszer olvasósnak tituláltam. Azonban Cookie O'Gorman könyve valami fantasztikus volt. Igaz, elég kiszámíthatónak tartottam az eseményeket, és néha fejbe vágtam volna egy-két szereplőt, de ettől eltekintve rengetegszer mosolyogtam a könyv olvasása során.
De mi is tetszett benne annyira?
Először is, maga az alaptörténet. Már maga a fülszöveg is figyelemfelkeltő volt. Egy magányos lány, akinek elege van a legjobb barátnőjéből, mert pasit akar fogni neki? Ugyan, ki ne lenne kíváncsi egy ilyen történetre? Nos, mondjuk Sally Sue Spitz, akinek mindennapjait Lillian barátnője eléggé érdekessé teszi. Hiszen nem telik el úgy pár óra, hogy valami idegen fiúnak be ne mutatnám. Természetesen a srácok csak azért állnak szóba Sallyvel, mert némelyikük azt hiszi, így közelebb kerülnek Lillianhez, mások viszont abban reménykednek, hogy talán Spitz is olyan dögös, mint a barátnője. Most kérdezhetitek magatoktól, normális az ilyen? Igen, Lilliannél vagy, ahogy Sally hívja Hookernél ez normális.
Mit kell tudni a főszereplőkről?
Hagy kezdjem a sort Sally Sue Spitz-cel, aki valójában a könyv mesélője és egyben a cselekmények elszenvedője. Spitz félénk, visszahúzódó lány, akinek nap, mint nap meg kellett vívnia a saját csatáját édesanyjával és barátnőjével. Ezek mellett tisztelettudó és nagyon jó tanuló. Azonban nála is elszakadt az a bizonyos cérna, amikor még tulajdon édesanyja is azt hiszi, hogy a saját neméhez vonzódik. Így elhatározásra jutott: kell neki egy álpasi! De kit válaszon magának? Ezen viszont nem kellett sokáig gondolkoznia, mivel az iskolában elterjedt pletyka a segítségére volt.
Baldwin Eugene Charles Kent, az az Becks tipikus könyvbéli menő srác. Sportoló, népszerű és minden lány álma. Azonban nem az a beképzelt, ki-ha-én-nem fiú, hanem aranyos, kedves és segítőkész. Sally mindig is számíthatott rá, főleg a legnehezebb időben. És olyankor is, amikor helyzete kilátástalan volt.
Sally és Becks kapcsolata baráti volt eleinte. Hiszen kiskoruk óta együtt töltötték mindennapjukat. Ám a már említett pletyka mindent megváltoztatott és Sally kapva kapott a lehetőségen. Érdekes volt olvasni, ahogy apránként derültek ki titkok, főleg Sally részéről. Az írónő nem csapott egyből bele a lecsóba, hanem köntörfalazott. Igaz, lehetett számítani erre, de tetszett, hogy nem rögtön ezzel kezdte. Ezzel ellentétben viszont Becks eléggé kiismerhetetlen volt. Maga a történet Sally szemszögéből íródott, így alapból nehéz volt. Soha se tudtam, hogy most megjátssza magát vagy tényleg így is érez. Viszont a könyv felénél már sejtettem az igazat.

Összesítve:
Tényleg nem volt rossz. Bár nem lett kedvenc és biztos, hogy csak hónapok múlva fogom újra a kezembe venni, de megérte elolvasni. Lájtos volt és a két főszereplő kapcsolata nem ért végett eget rengető drámai helyzettel. Mondanám még szórakoztatónak is a könyvet. Olyan abszurd jelenetek voltak, amire gondolni sem mertem volna.

Amit kiemelnék a könyvből:
Barátságból szerelem
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én már számtalanszor találkoztam ezzel. Nem olyan rossz ötlet, de néhányan már erre fektetik a hangsúlyt. Ha egy hetero pasi és egy lány barátok, akkor tuti, hogy szerelmesek lesznek egymásba egy idő után. Ez néha nálam kicsapja a hisztit. Hiszen nekem is számtalan fiú barátom van, mégsem estem bele az összesbe vagy egyetlen személybe. Azt nem mondom, hogy nem eshet meg, mert vannak ilyen esetek, de akkor is... Lehetne egy kis kreativitást belevinni egyes történetekbe.


Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:

„Gyanús volt ez nekem.  – És mégis mit kerestél te egy könyvesboltban? – kérdeztem.  
– Hát nem nyilvánvaló? – kuncogott. – Téged fiúban.” 

„– Nagyon szeretlek, Becks.  
– Tudom. Elvégre… – közelebb hajolt, a hangját suttogóra fogta – én vagyok a te embered – mondta, majd megcsókolt, amitől még a lélegzetem is elakadt.”

Általam olvasott/kedvelt blogok, ahol további véleményeket olvashattok a könyvről:
Barbi: Kitablar
Via_BertaღVivienღ: Bibibuchlove

2017. május 29., hétfő

J. M. Darhower: Mindörökké

Fülszöveg:
 Mindörökké tart majd, vagy pedig belepusztulnak?
Haven Antonelli és Carmine DeMarco igencsak eltérő körülmények között nevelkedett. Haven második generációs rabszolgaként elszigetelten élt a sivatag kellős közepén. Napjai kemény munkával teltek szörnyű bántalmazások között. Carmine gazdag maffiózó családba született, életét kiváltságok és kicsapongások határozták meg. Egy sorsfordulat mégis egymás közelébe sodorta őket. Titkok és hazugságok hálójában kell rájönniük, hogy noha látszólag különböznek, mégis több közös vonásuk van, mint bárki is hinné. A kaotikus, pénz és hatalom uralta világból Haven és Carmine is szabadulni szeretne, ám a születésük előtti események miatt a megsemmisülés fenyegeti őket.
A csalás és a gyilkosság egy létforma része, amiben semmit sem adnak ingyen. Főleg a szabadságot nem. De vajon milyen áldozatot kell hozniuk érte? Elmenekülhetnek a múltjuk elől? És főleg mit jelent szabadnak lenni?

Értékelés:

Mindig is érdekelt a Sempre - Mindörökké így sikerült beszereznem az idei könyvfesztiválon. Nagyon örültem neki, hogy végre megkaparintottam, méhány napja pedig neki kezdtem. Őszintén bevallom, nem csalódtam benne. Az eseményszálak és maga az egész történet nagyon izgalmas volt. Igaz, kicsit furcsállottam, hogy ebben az évtizedben játszódik, de ez tette fantasztikussá.
De kik is a szereplők?
Tudom, tudom, hölgyeké az elsőbbség, de haggy kezdjem a sort Carmine DeMarco-val, a történet férfi főhősével. Carmine élete nem az a csodás-mesés, mint képzelné az ember. Gyermekkorában elvesztette az édesanyját, apja nem épp a legjobb ember. Ezért sem csodálkoztam a viselkedésén. Bár néhány embert kikészített a viselkedésével, mocskos szájával, neveletlenségével, mégis számomra kedvenc karakterré vált. Hogy miért? A történet során egy olyan Carmine-nel találkozhattam, akinek nem számított egy különleges lány származása, mivoltja. Ott volt mellette, mert tudta, szüksége van rá, és megvédte, mert szerette. Igaz, néha elég seggfejként viselkedett vele, de mindig tudta, mikor kell bocsánatot kérni és meg is tette. 
Az apjával való kapcsolata nem volt rózsás, de mindig számíthatott rá. Főleg, amikor a szeretett lányról volt szó. Ezek mellett Carmine hűséges barátnak is bizonyult. Hiszen ott volt Dia, aki mindig kitartott mellett, mégha ritkán elviselhetetlen is volt, valamint segített fiúnak, ha a lány segítségét kérte.
Haven Antonelli élete nem volt könnyű, sose becsülték meg őt, hiszen csak egy rabszolga volt valahol Kalifornia sivatagos részén. Bántották, kihasználták és úgy bántak vele, mint egy patkánnyal. De jött Vincent DeMarco - Carmine édesapja -, aki megmentette a lány, sőt otthont adott neki a saját házában. Igaz, Havennek voltak feladatai DeMarcoéknál is, de sokkal szabadabb volt, mint az Antonelli családnál. Érdekes volt olvasni, ahogy egy rabszolgalány első lépéseit teszi meg a külvilág felé. Havennek minden új volt, amit DeMarcóék adtak neki. Számára nem léteztek olyan emberek, akik kedvesek, megértőek voltak vele az édesanyján kívül, de ez a különleges család mégis esélyt adott a számára és szerelmet. Igen, Haven megtalálta a társát, azt az embert, akit valójában szeretett. Azonban mind a kettőjüknek meg kellett bízni egymásba és megtanulniuk tisztelni a másik érzelmeit.
Már annyiszor említettem DeMarcóékat, ezért róluk fogok pár szót írni. Nos, a családfő Vincent DeMarco elég vegyes érzelmeket váltott ki. Hol kedveltem őt, hol pedig megvetettem. Egy részből, ahogy viselkedett Carmine-nal. Igaz, a fiú sem volt valami illedelmes, bár sokszor elmosolyodtam a köztük lezajló beszélgetésekkor. Másrészről a maffiában végzett dolgairól, és ahogy kezelte azt. Nem is tudom, olyan semleges volt, hiába töltött be nagy szerepet a szervezetben. Viszont, ahogy viselkedett Havennel (bár néhány esetet leszámítva), és amikor segített Carmine-nak, azokban a részekben nagyon is kedveltem őt.
Azonban a DeMarco család férfiai közül szinte Carmine-nal vetekedik az első helyért, az Dominic. Aki olyan könnyedén, lazán kezelte a helyzetet, vagyis hogy egy idegen lány van náluk. Közvetlen volt vele és kedves, már-már szerintem testvérként gondolt rá.
Összesítve
Néha megmosolyogtatott, néha felháborított, de volt olyan, hogy elolvadtam tőle. Maga az alaptörténet már figyelemfelkeltő és érdekesen hangzó. Hiszen melyik könyvben olvahatunk XXI. századi rabszolgákról? J. M. Darhower egy olyan történetet hozott számunkra,  kicsit elgondolkodtató, legalábbis számomra. Sokszor megfogalmazódott bennem, vajon most is léteznek rabszolgák? És, ahogy elkezdtem utánna kutakodni, rá kellett jönnöm, hogy sajnos igen. Távoli országokban még vannak és rossz körülmények között élnek. S bár ez egy kitalált történet, de remélem valahol létezik a valóságban egy Haven, egy Carmine vagy egy DeMarco család.

Amit kiemelnék a könyvből: 
Anyai szeretet

A szívem nagyon elszorult, valahányszor erre a nagy távolságra gondoltam, mely anyámtól elválasztott; mert, s ezt talán önök is tudják, a velem egykorú fiúk rendesen büszkén hánytorgatják, hogy nincs szükségük anyjuk gyöngédségére, de mégis elkeserednek, ha nélkülözniük kell az anyai szeretet gyöngédségét.
(Arthur Conan Doyle)

Azt hiszem, hogy ezzel a pár sorral mindent elmondtam. Ha Carmine és Haven édesanyja nem lett volna, talán a két fiatal sem találkozhatott volna. 

Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:
– (…) Azta, ez gyors volt, tesó. Egy Gordon Ramsay veszett el benned mostanság.  
– Nem én csináltam, te faszkalap- nyújtotta át Carmine Havennek a tányér zöldséglevest. – Én csak szedtem neki.

– Nyitva – állapította meg Corrado.- Szerintem a hülye jelzőt is felírhatjuk a listára.

– Akkor miért ülök abban az átkozott cellában?  
– Mert bizonyos ideig bent tarthatják – felelte az ügyvéd.- De őszintén? Azért ül ott, mert Vincezo Roman DeMarco fia, Corrado Alphonse Moretti unokaöccse és Salvatore Gerardo Capozzi keresztfia. Ennél rosszabb ajánlólevél nem nagyon létezik itt.

– (…) Nem hagyhatod, hogy ők irányítsanak. Nem hagyhatod, hogy legyőzzenek. Erős vagy, Haven. Ezek a faszkalapok megpróbáltak megtörni téged, de nem működött, mert összeszedted magad. Olyan erőt képviselsz, amivel számolniuk kell. Kemény vagy és szenvedélyes, úgyhogy nem hagyhatod, hogy ezek az emberek bántsanak téged. Mert pont ez a céljuk.

Lesz-e folytatása?

Fülszöveg:
(Vigyázat, angolul van!)

In this thrilling and sexy follow-up to Sempre, two young lovers struggle to keep their relationship intact after they become deeply enmeshed in the dangerous mafia-run crime ring they once tried to overthrow.
Haven Antonelli and Carmine DeMarco have been through a lot. Haven was taken in by Carmine’s father, and with his family’s help, she escaped a gruesome fate. However, saving Haven from the dark intentions of a mafia family cost Carmine a steep price: he was forced to swear loyalty to them.
Now, still passionately in love, Carmine and Haven must face the fall-out of Carmine’s forced service, as Haven discovers terrifying secrets about the family that enslaved both her and her mother—and why she matters so much in this intricate web of lies.

Valamikor kiadják? Remélem


Általam olvasott/kedvelt blogok, ahol további véleményeket olvashattok a könyvről:
vikcs: Könyvmánia

2017. május 12., péntek

Anne L. Green: Törékeny vonzerő

Fülszöveg:
Vajon ​felépülhetünk egy a testünket és a lelkünket ért súlyos sérülésekből?  
Adam Avens harmonikus élete semmivé foszlik, amikor a menyasszonya, Cat életét veszti egy tragikus balesetben. A keserű gyász és az emésztő bűntudat érzésében elmerülve teljesen reményvesztetté válik. Ám egy napon váratlanul berobban az életébe a szépséges Chloe. Adamet addig nem ismert vonzalom keríti a hatalmába a titokzatos, vörös hajú lány iránt, akit nem tud száműzni a gondolataiból.  
Chloe erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a felszínen maradjon, de rendkívül kiábrándult és csalódott. Egészen biztos benne, olyan, hogy igaz szerelem, csak a romantikus könyvekben és mozivásznon létezik. Adam vonzó tekintete és tréfálkozásai iránti sóvárgása azonban erősebbnek bizonyul, mint a félelmei a múlt démonaitól. Mégsem képes egyedül eltépni a láncokat, mindent elfelejteni és újra hinni.  
Az első találkozásuk azonban mindkettejük sorsát megpecsételi. Hosszú út áll még előttük, a sebek nehezen gyógyulnak. A szerelem, amelyről már mindketten azt hitték, soha sem lesz részük benne, lassan enyhíteni kezdi a múltjuk fájdalmait. Az éppen sarjadó szerelmüket azonban váratlan fordulatok és fenyegető üzenetek teszik próbára, feltépve a már hegedő sebeket.  
Létezhet újrakezdés két megtört ember számára, akik már elvesztették a reményt? Vajon tényleg erősebb a lelkünk vágyakozása a boldogságra, mint a félelmeink? 
Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje legújabb romantikus-erotikus regényének lapjain a korábbiaknál is mélyebb érzelmekkel és borzongással bontakoztatja ki két megsebzett szerelmes vívódásait.

Értékelés:
Ki emlékszik az Eltitkolt múltra, Lexie és Alex történetére? Vagy ki olvasta A remény hajnalát, ahol megismerkedhetett Amy Avens-szel és Matt Johnsonnal? Ismerősek a nevek, emlékeztek a történeteikre? Rémlik valami Amy családjáról? Emlékeztek, hogy volt egy bátyja, akivel mindig bolondozhatott, veszekedhetett, kibékülhetett és támaszkodhatott rá? Dereng valami Adamről? Szerettétek őt, kedveltétek vagy semleges volt számotokra? Esetleg kíváncsiak voltatok rá? Nos, ha az utolsó kérdésre igen a válasz, most minden vágyatok teljesült. A Törékeny vonzerő ugyanis nem másról szól, mint Adam Avens-ről, Amy bátyjáról.
Hogy mit kell tudni róla?
Őszintén bevallom, még nem olvastam A remény hajnala című könyvet, így nem sok mindent tudtam Adamről addig, amíg nem vettem kezembe a Törékeny vonzerőt. Igaz, az Eltitkolt múltban már olvastam róla, s akkor egy kedves karakternek ismertem meg. Ám, most teljesen más kép alakult ki bennem róla. A történet Prológusa az ő szemszögével indít, ahol meg tudunk pár lényeges információt. Hogy ki ő valójában, milyen a természete, ki a családtagjai, illetve, ki élete párja, valamint, hogy milyen a kapcsolata vele. A már említett kötetekben megismerhettük Catet, akit - hogy őszinte legyek - ki nem állhattam. Egy felszínes, csak magával törődő, pipiskedő lánynak tartottam, aki nem tudja elfogadni Adam jelenlegi életét. Hiszen a fiú csak azt teszi, amit a szíve diktál, s ami örömet hoz neki, de Cat mindent csak elrontott. Ezért sem bántam, hogy kikerült a képből, bár nagyon sajnálom, hogy így. A halálát nem kívántam.
Ezek után mi történt Adam-mel?
A gyász nehéz feldolgozni, főleg ha egy szeretünket veszítjük el. S ezzel Adam is így volt. Teljesen elhagyta magát, míg Amy a segítségére nem sietett. Igaz, húgára sem hallgatott, de örült annak, hogy ott van mellett. Addig, amíg egy terv nem körvonalozódik ki a fejében. S míg be nem áll újra a hadseregbe. Innentől kezdve nem arról az Adamról olvashatunk, akit megismertünk. Most már egy célra volt. A terve addig nem változott meg, míg egy bevetés közben meg nem sérült és parancsnoka látva a halál utáni vágyát el nem vitte egy pszichiáterhez. Viszont, amikor belépett a rendelőbe egy ismeretlen ismerőssel találta szembe magát.
Ki volt ez a személy?
Először is, hadd mesélek Chloé-ról, kinek élete nem egy álom. Nem volt elég, hogy apja egy katonai parancsnok, aki veszélyes bevetéseken vett részt, de nap, mint nap meg kellett küzdeni a múltjával is. Kegyetlenségeken kellett átmennie, ami miatt elég bizalmatlan volt az ellenkező nemmel. Idegenkedett az idegen férfiak érintésétől, de mivel ezt nem osztotta meg senkivel a családján kívül, senki sem értette meg őt. Így, amikor egy férfi rányomult egy bulin, egyből megfutamodott és kocsijába pattanva meg sem állt, amíg defektet nem kapott. Azon az útszakasz, ahol épp megtörtént a baleset, ritkán jártak autósok, de Chloénak szerencséje volt. Azonban, mikor kiszállt az autójából egy dühös férfi, már nem így gondolta. De ez az idegen mégis volt olyan kedves, hogy segített neki kicserélni a kereket, igaz, csipkelődő megjegyzések kíséretében, amit a lány sem hagyhatott szó nélkül. 
Ezek után minden szabad gondolatát a férfi kötötte le addig a napig, míg valaki be nem toppant az irodája ajtaján.
Ez lenne Chloé és Adam megismerkedése? Milyen volt a kapcsolatuk?
Igen, Adam és Chloé merő véletlenségből találkoztam először és másodszor is. Hiszen melyikük tudhatta volna, hogy az egyik pszichiáter, a másik pedig egy halálra vágyó katona? Mégis, a sors úgy hozta, hogy újra találkoztak. De mivel ismerkedésük nem éppen zökkenőmentesen kezdődött, ezért kapcsolatuk eleje sem mondható harmónikusnak. Bár, hogy őszinte legyek, nagyon tetszett, ahogy egymással csipkelődtek. Mindig elmosolyodtam egy-egy szóváltásukkor. Ám, ahogy lenni szokott minden megváltozott közöttük, amikor egyre több időt töltöttek egymással. A kezdeti barátságukat sokkal mélyebb érzelmek váltották fel, s mire észbe kaphattak volna a szereplők és az olvasók is már egymásba szerettek. 
Chloé és Adam kapcsolata nem volt zökkenőmentes, de könnyen megértették egymást. Számíthattak a másikra, és akármilyen gondjuk akadt, megoldották együtt. Ugyanis mind a ketten tudták milyen érzés, ha elveszíti egy szeretüket. Illetve azt is tudták, mi az a valódi kín, gyötrelem, bántalmazás és az életért való küzdelem.
Testvéri szeretet
Mit is jelent ez a két szó ebben a könyvben? Szívet melengető jeleneteket. Amy és Adam olyan testvérek, mint mi, a nővéremmel. Szívatjuk egymást, piszkáljuk a másikat, néha összeveszünk dolgokon, elhallgatunk egymás elől olyan titkokat, amikről tudjuk, hogyha kitudódik a másiknak fájni fog. De mindig ott vagyunk egymásnak, bármi is történjék. Számíthatunk a másikra és soha sem fordítunk hátat egymásnak. 
Adam és Amy kapcsolata pont ilyen. Jöhetet nehéz idő, lehettek akadályok, haragudhattak a másikra, de minden szó nélkül segített az egyik a másiknak. Mert mindennél fontosabb volt számukra a testvéri szeretet, ami sütött az oldalakról.

Összesítve:
Oda voltam a könyvért. Egyszerűen faltam minden egyes sorát. Sokszor nevettem fel egy-egy résznél, mint például Amyék kisebb lányán, Pamelán, aki annyira aranyos volt. Viszont akadtak olyan részek is, amiknél pislognom kellett, hogy nehogy elsírjam magam. 
Maga a cselekmény nem volt unalmas. Ahogy megszokhattuk Anne L. Greentől csak őgy zajlottak az események. Adamnak és Chloénak küzdeniük kellett a boldogságukért. De, hogy megkapták-e? Nos, az csak akkor derül ki az olvasók számára, ha kezükbe veszik ezt a fantasztikus könyvet. 

 Drága Anne L. Green!


Ez a pár sor most neked szól. Egyszerűen csak köszönöm neked!
Hogy mit?
Először is ezt a gyönyörű, dedikált példányt, ami méltó helyet kapott a könyves polcomon. Ahogy azt is, hogy megajándékoztál ezzel a fantasztikus történettel. Őszintén bevallom, ez az első, saját könyvem tőled, mert eddigi köteteidet könyvtárból szereztem meg. Viszont idő kérdése és a többi is ott fog csücsülni a polcon. 
Ezen kívül azt is köszönöm - ahogy szerintem minden olvasód -, hogy lenyűgözőbbnél lenyűgözőbb, izgalmasabbnál izgalmasabb történetekkel lepsz meg bennünket. Sose hagyod, hogy olvasóid unatkozzanak, valami váratlan és elképzelhetetlen cselekményszálakat csempésszel be a szereplők életébe.
Szóval, csak ezt szeretem volna mondani, és még egyszer KÖSZÖNÖM!


Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:

– Ha kinyíratok magad, édes fiam,szétrúgom a hátsód. Isten engem úgy segéljen! - fenyített.

Talán ez itt az én sorsom, és nem pedig családot alapítva egy farmon élni boldogan. Itt a helyem, most már ez a családom.

„- (...)Egyedül is el tudom baszni az életemet, nem kell hozzá asszisztens.

A leszállást követően Stanton parancsnok, mint valami pórázra kötött ebetrángatott maga után. Irtó megalázó volt!
Általam olvasott/kedvelt blogok, ahol további véleményeket olvashattok a könyvről:
Niitaa: Niitaabell Világa
AniTiger: Hagyjatok! Olvasok!
BarbyMalik: Kitablar
Lizzyke: Lizzyke olvasó kuckója

2017. április 27., csütörtök

Penelope Ward: Legdrágább mostohabátyám

Fülszöveg:
Nem kellene akarnod őt.
Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.
Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.  
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá. 
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult. 
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába. 
Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et. 
Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele. 
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette! 
Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem. 
Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!

Értékelés:
Nem tudom, mit is mondjak. Nekem ez a könyv egy érzelmi vasút volt. Hol nevettem, hol pedig a könnyeimet folytottam vissza. Penelope Ward személyében nagyszerű írót ismerhettem meg. A Legdrágább mostohabátyámmal belopta magát a kedvenc íróim közé. 
Mi ez a nagy hasraesés, dicsérés, áradozás a könyvről és az írónőről?
Lehet, ahogy a címet és a fülszöveget olvassátok, azt hiszitek, hogy egy fanfiction utánzata, ám ez nagyon nem így van. Nincs olyan benne, hogy azt hiszik, hogy testvérek, aztán kiderül, hogy mégsem. Sőt, drámai veszekedéseket sem találhatóak benne. És ami a legfontosabb, egyetlen egy szereplőt sem tudsz utálni. (Jó, ez nem igaz. Az elején egyáltalán nem szívleltem Randyt, amiért úgy viselkedett Elec-kel. Viszont, ahogy tovább olvastam a történetet, más szemmel kezdtem nézni az ő álláspontját és megértettem a tetteit, bár akkor is elleneztem a fiával szembeni magatartását.) Mégis, ami megfogott a történetben az a papírra leírt érzelmek voltak. Szinte át tudtam érezni azokat az érzelmeket, amiket a szereplők is átéltek. 
De kik is a könyv szereplői?
Kezdjük talán a sort Elec-kel. Nem, nem írtam el a nevét, valójában így hívják. Ezért IS különleges és még sok másért. Viszont, milyen is ő valójában? Első benyomásként úgy tűnhet, mint egy beképzelt, goromba, izomagyú srác. Egy kemény fiú, akinek nem tetszik, hogy apja új életet kezdett. Ám ez hatalmas tévedés! Szíve mélyén igen is érzékeny. Ezek mellett nagyszerű fickó is. Ha kellett aggódott Greta és anyja miatt, de ha arra került a sor, megvédte azt az embert, akit kedvelt. Elec ezenkívül nagyon is összetett jellem. S ez leginkább az írásai tükrözték. 
Sajnos ennél többet nem árulhatok el róla, mert minden kis titkát kifecsegném, s már nem lenne érdekes a könyv. 
Ezért is térjünk Gretara. Már a neve elvarázsolt. Nagyon  ritka , de gyönyörű karakternév. A jelentése gyöngyszem és azt hiszem, hogy illett is hozzá. Ugyanis Greta tényleg az volt, egy valóságos gyöngyszem, aki tűrte Elec ellene elkövetett csínyeit, bunkó viselkedését. Kedves, aranyos, megbízható lány volt, aki kiállt azokért a személyekért, akiket szeretett. 
Milyen volt a kapcsolatuk?
Az eleje kicsit zötyögősen kezdődött. Elec nem igazán akart odaköltözni apjának és annak a családjához Bostonba, mégis megtette. Az első találkozásuk nem kezdődött valami csodásan, sőt Elec nagyon is bunkó volt Gretaval. De ahogy a történet folytatódott, úgy láthattuk, hogy a lány miként viselkedik mostohabátyjával. Próbált közelebb kerülni hozzá, miközben azon volt, hogy elrejtse érzelmeit. Ez több-kevesebb sikerrel összejött neki, de egy SMS után Elec és Greta eddigi labilis kapcsolata teljesen megváltozott. Részletekbe nem bocsátkoznék, de szerintem sejtitek, hogy mi történt velük. S bár hiába minden reménnyel, amit az írónő támasztott az olvasóiban ezek után, Elec másnap elhagyta Bostont és kettejük közötti kapcsolat megszűnt.
Mit kell tudni a könyvről és mi lesz a szereplők sorsa?
A Legdrágább mostohabátyám két részből áll. Az első a már említett első találkozás és az Elec-Greta közötti kapcsolat kialakulásáról szól. A második viszont ennél sokkal mélyebb. Már az eleje megrendítő, hiszen elég szomorú hírrel kezdődik. Aztán folytatódik szereplőink visszatérésével, valamint újabb karakterek megismerésével. Még több Greta-Elec pillanatok, amelyek tele vannak szenvedéllyel, érzelem elfojtással és forró pillanatokkal. 
Olvasás közben talán felmerül bennetek is a kérdés: Össze-e jönnek valaha? Vagy külön folytatják az utukat? Nos, erre csak akkor fogtok rájönni, ha Ti is elolvassátok a könyvet.

Összesítve:
Elvarázsolt, meghatott és oda voltam érte. Fantasztikus történet, lenyűgöző leírások, remek karakterek. Elec a maga módján teljesen magába bolondított, ezért egy újabb főt köszönthetek a kedvenc, férfi karaktereim háremébe, ahogy Gretat is a női karakterek csapatába.
 Penelope Ward egy elképesztő történetet írt meg, s Benedek Dorottya nagyszerűen fordította le nekünk. Ezért hatalmas köszönet jár Neki és a Könyvmolyképző kiadónak is, amiért magyar nyelven is olvashattuk a könyvet.
Mi volt a kedvenc részem a könyvben?
Az, amikor beletekinthettem egy kicsit Elec gondolataiba. 
Hogy ez hogyan lehetséges?
Nos, az legyen az én titkom. (:D)

Csillagok száma:

Kedvenc idézetek:
Nagyon sok van belőlük és olyanok leginkább, amik spoileresek lennének, így egy ideig megtartom magamnak.

Általam olvasott/kedvelt blogok, ahol olvashattok még a könyvről véleményeket:


U.I.: A blognak lett most már hivatalos FB oldala is, amit ITT találhattok:o)